Ma egy egészen aprónak tűnő, de tanulságot hordozó esemény történt velem. A boltból hazafelé menet már sötét volt, és nem találtam a táskámban a bejárati ajtó kulcsát. Panelben van az albérlet, így a lenti bejárati ajtó közös. Egyébként most lakom először tartósan panelben. Meglepetésemre egy idős bácsi beengedett, látta, hogy hiába kutatok a táskámban, nincs meg a kulcs. Nekem ez azért szokott feltűnni, mert kevésszer tapasztalom, nagyon kevésszer, hogy olyanok nyújtanak akár apró segítséget is, akiket nem ismerek. Pedig én azért próbálok.

Míg az énképben az önmagunkra vonatkozó észleletek testesülnek meg, addig az önértékelés ezeknek az önészleleteknek a pozitív illetve negatív minősítéséből formálódik ki és az önbecsülésben jut kifejeződésre.

A személyiségteoretikusok egybehangzóan állítják, hogy az önbecsülés fenntartására és növelésére iránti igény egyike a legalapvetőbb emberi igényeknek, és minthogy ez a késztetés igen erős, az emberek rengeteg energiát fektetnek abba, hogy az önbecsülésükön ne essen csorba.

Én most elhatároztam, hogy próbát vállalok!
Ehhez kérem a segítségeteket.

Egy álom, vagy inkább érzés ami mindig visszatér…. éreztem, tudtam, hogy a szobámban az ágyban fekszem, hirtelen mégis egy hídon találtam magam és azt láttam, hogy a víz egyre emelkedik…tudtam, hogy most meg fogok fulladni, most megfulladhatok….egyrészt féltem, másrészt tudtam, hogy ez csak álom, most megfulladhatok …. és mégsem mertem, mintha nem mernék meghalni….felébredtem….