Pár hete álmodtam egy karácsonyfát, arany és fehér színvilággal, harmóniával, békés összhanggal és életemben először kedvem volt előkészíteni és megvalósítani azt.
Két napom is ráment a karácsonyi díszek felkutatására, de megérte, mert sikerült közel azokat a színeket és hangulatot megteremtenem a díszítésben, amit megálmodtam. Így most, ha csak rápillantok a fára, utána percekig nem tudom levenni róla a szememet!
A karácsonyi ajándékaikat leszállító barátaink már látták a fát és szerintük is fantasztikusan

Gondoltatok már arra, hogy az emberi játszmák, amelyekkel a tranzakció analízis foglalkozik, és az energiaszerző játszmák, amelyeket például a Mennyei prófécia ír le - tulajdonképpen egy és ugyanaz a folyamat?

Az egyik a verbális kommunikáció, a testbeszéd a fizikai síkon, a másik az energiaelszívás (nem is kell hozzá kritizálás, panaszkodás) a prána és az érzelmi energiák metakommunikációs síkján olyanok, mint az érem két oldala. Egyik értelmezhetetlen a másik nélkül, folyamatosan egymásba alakulnak át és egymásból bomlanak ki.

Ma elindult.
Aláírtam egy szerződést, amellyel elkezdődik egy teljesen új élet.
Új lakás, régi gondok. Legalábbis a fejemben. Tudom, ahhoz, hogy előre léphessek, muszáj megtennem és mennem kell. Tudom, hogy a csak az bátor, aki félni is tud. De ezt az érzést nem tudom egyenlőre feldolgozni.
Félek, hogy hogyan fogom tudni megoldani a gondjaimat, amik eddig is körülvettek, hogyan fogok boldogulni egymagamban. Persze az sem segíti a helyzetem, hogy állandóan az pörög a fejemben, hogy félek.

Ült a konyhában és cigizett, valahogy most jólesett a cigi.
Egyébként nem dohányzott, de most valahonnan előjött ez a hiány. A cigit a vendégei, pontosabban egy barátnője kedvéért tartotta. Ez így nem volt igaz, mármint az, hogy a barátnője kedvéért tartott otthon cigit, mert mostanában, gyakran elvett belőle.
Miért kívánta meg újra, maga sem értette, mert úgy 20 éve nem gyújtott rá, csak időnként Évával.
Ez sem volt így igaz, mert rájött, mi az, amit a füstölni való pótolt.

Az Istenmegvalósítást legmagasabb szintje nem a kölcsönös szeretet, hanem a szerelmi viszony. Azok, akik csak a materializmus szűrőjén keresztül képesek szemlélni (és nem látni) a jelenségeket, ebben éretlen túlzást éreznek, aki viszont már volt szerelmes, pont az ellenkezőjét látja. Ő tudja azt is, hogy a szerelmi viszony páratlan élménye nem a szexualitás, hanem a tánc. A szerelmes elfogadja Isten felkérését és táncol az Istennel. Lelke könnyekbe borul, elméjét a szerelem eksztázisa ringatja révületbe.