Hétfő este kezdtem érezni, hogy kicsit kedvtelen vagyok. Semmilyen hangulat, csak úgy vagyok. Ma reggel mikor mentem dolgozni már éreztem. Szomorú vagyok. Azt éreztem, hogy nagyondenagyon hiányzik egy szerelmes ölelés. Eszembe jutott a dalocska, hogy kicsit szomorkás a hangulatom máma…..vágytam egy ölelésre. Ölelés nincs….egyedül vagyok……aztán arra gondoltam, hogy de jó lenne megölelni valakit. Természetesen erre a család, közeli barátok a legjobb jelöltek….ölelés nincs, egyedül vagyok. Ez szomorúvá tett….

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegény-konyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek,

Ma csodás dolog történt velem. Volt nálam egy biztosítási ügynök, lakásbiztosítást kötöttünk. Kicsit féltem a találkozástól, mert eddigi tapasztalataim szerint nem túl élvezetes dolog biztosítási ügynökök karmai közé kerülni...
Erre belépett az ajtómon egy nagyon barátságos férfi, meleg, mosolygós kézszorítással üdvözölt, és egész lényéből áradt a lojalitás, az emberszeretet. Ugyanakkor profi volt a szakmájában is, jó volt vele beszélgetni, üzletet kötni!