Tegnap bejelentkeztem egy on-line ismerkedési oldalra. Régen ezt kizártnak tartottam. Változom.
Mióta külföldön élek, nagyon megszerettem a Facebook-ot. Kapcsolat az otthoni barátokkal, ismerősökkel. Mostanában már mozgolódott bennem az érzés, hogy szívesen ismerkednék idegenekkel is. A kíváncsiság bennem volt, mégis tartózkodtam az egésztől. Ki tudja, kivel akad össze az ember egy ilyen oldalon.

2011 márciusában írtam,de helytálló bár mikor.

Nagyon szomorú és megrázó dolog történt Japánban 2011 márciusának elején,egy borzalmas erejű földrengés következtében emberek milliói élete változott meg egyik pillanatról a másikra.
Felmerülhet bárkiben az a kérdés ,hogy ez miért is történik velünk emberekkel ,miért vannak ezek az árvizek ,vagy az árvizeket követő szárasságok,mitől változott meg minden ami eddig olyan csodálatosan biztosított mindent ahhoz hogy nyugodtan éljünk ezen a bolygón.

Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.