Én most vagyok,
egy ideje már vagyok,
de ez állítólag nem mindig volt így,
állítólag a világ már sokkal régebb óta van mint én,de én ebben nem lehetek teljesen biztos.
Állítólag a világ azután is lesz,mikor már nem leszek.
Állítólag a világ olyan öreg,hogy az én létem ahhoz képest csak egy szemvillanás.
Állítólag én a világhoz képest túlnyomórészt nem létezem,csak épp most pár évtizedre felfüggesztettem a nemlétezést és beszálltam a létbe,de aztán tűzök vissza a nemlétbe.

Hétfőn nagyon húzós napom volt. Azt hiszem az első nap volt, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. Általában az időm nagy részét megbeszéléseken töltöm, ráadásul a megbeszélések különböző épületekben is vannak. Gyakran az egyik megbeszélésemnek 15-kor van vége a másik pedig már 15-kor kezdődik. Esély nulla, hogy ott legyek időben, de itt ez természetes.