Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Életünk során számtalanszor csalódunk, amiből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a csalódás az élet elkerülhetetlen velejárója. Szeretünk egy embert, hiszünk egy helyzetben, reméljük a pozitív történéseket, de a végeredmény sokszor nem igazolja vissza az elvárásaink jogosságát.

Beléptem a fürdőszobába. A kád megreccsent. Mindig megreccsen, már megszoktam. Eleinte mikor ide költöztünk nagyon zavart. Néha nagyon hangos volt, sőt néha megrázkódott a mosógép is. Először nagyon megijedtem, most már várom figyelem, hogy konkrétan akkor történjen amikor ránézek.
Ma is beléptem a fürdőbe, a kád kicsit "sercent", ránéztem.

Arra gondoltam,hogy túl sok és különböző hely kínál lehetőséget a kibontakozásra,különböző önmegvalósító "eszközökkel". Az, hogy -valósítsd meg önmagad-,szép gondolat.Hogyan? A vers elég kifejező,hisz lelkünkből szól,őszintén... Legyen itt is verses oldal,mert minden ide látogatónak vannak meg nem született versei.Merjünk írni!Az önmegvalóstás eme formája épp eléggé beszédes ahhoz,hogy megismerjük egymást,ha kell segítsünk egymásnak. Vers?Igen!Öntsön formát a gondolat...Kívánom,hogy a múzsa csókoljon homlokon mindenkit!

Sok éves hagyomány már, hogy nyáron Szentbékkállán, a Káli medence szívében található faluban táborozunk. Azonban bármennyire is varázslatos a környezet, és megfelelő a szálláshely, ennyi év után mégiscsak kezdjük megunni, szükségünk van a változásra, a megújulásra!

Éppen ezért, a múlt hétvégén elmentünk egy táborhely kereső kirándulásra és találtunk is két lehetséges táborhelyet. Mindkettő egy erdei tisztásra épült Erdeiiskola, amit alapvetően diákok oktatására, elszállásolására terveztek, de felnőttek is meg szoktak szállni a nyári hónapokban.

Az egyik az erdő mélyén tele felemelő energiákkal, virágok, fák, madárcsicsergés és belső nyugalom vár reánk. A másik szintén az erdőben, a Tihanyi-félsziget csendesebbik oldalán, közel a levenduláshoz és a sajkodi strandhoz. Olyan csodálatos a környezetük és megnyugtató a hatásuk, hogy legszívesebben máris odaköltöznék! : )

Ahogy az ember egyre közelebb kerül élete közepéhez, s minél jobban megerősödik személyes beállítottságában, szociális helyzetében, annál erősebbé válik az a látszat, hogy felfedezte a helyes életirányt. És mert ezen a fórumon írok, hozzáteszem még, hogy ez a látszat gyakran kiterjed a magatartás igazi eszményeinek és alapelveinek megtalálására is. A végső óhaj a teljesség kibontakozása bennünk, ettől azonban korunk embere olyan messze van, mint ég a földtől.

Csányi Vilmos etológus az emberi agresszióról

a) Territoriális agresszió

Tegnap reggel frissítettem a Sirály - Önértékelés csomagjának a leírását és abban szó esett az alázatról. Most röviden annyit róla, hogy a tapasztalataim szerint az alázat egy olyan tudatállapot, amikor az önmagunkról alkotott kép pontosan megegyezik a valódi énünkkel. Az énképünk általában többet vagy kevesebbet mutat, vagyis alul, vagy túl értékeljük magunkat a valódi értékeinkhez képest, de ha rendszeresen értékeljük magunkat az önértékelés gyakorlatával, akkor ez a különbség eltűnik.

"Párbeszéd / Hallgatás / Elmerengés / Eltávolodás / Közeledés - Kapcsolat
Nézlek, veled vagyok / Csak maradni / Hallani minden rezdülésed, ami rólam árulkodik Út / Járható / Belelátok / Egyé válok / Feloldódok Elmozdulsz / Követsz / Találkozunk a tér időtlenségében Tükör vagy, visszaadod érthetetlen rezdüléseim hullámait Figyelem / Figyellek / Figyelnek / Figyelve - Figyelsz"

Hogyan juthatunk ismerethez, vagy legalább ahhoz a tudáshoz, hogy be akarnak-e csapni minket vagy nem. Nem feltétlenül akarnak becsapni, csak azok sem tudják a válaszokat, akik nekünk kijelentették, hogy valami úgy van, ahogyan állítják.

Volt-e már megvilágosodás gyanús élményed? Éreztél-e valaha olyat, amit előtte még soha? Ami olyan volt, mint egy belső találkozás önmagaddal és megmagyarázhatatlan boldogságérzéssel jár? Írd meg, ha történt veled ilyen és szeretnél róla többet tudni. Ha még nem történt veled ilyen, és érdekel a téma, akkor is írj bátran!

Szellem kert

Nem az a lényeg hogyan, miképp jutottunk ide, hanem, hogy honnan jöttünk, s mikor érkeztünk meg”

Téli pillanatkép- a kert

Álom… egy csúszós, jeges hegyoldalra kapaszkodunk felfelé, nekem elég veszélyesnek tűnt és nem is igazán tudtam, hogy hova megyünk…. Valakivel voltam, őt követtem…. négykézláb is megyek talán..; akivel vagyok az hasra fekszik és hason csúszva elindul lefelé, majd mikor elért egy pontot, akkor felül és ülve csúszik tovább…. Én pedig itt érzem azt, hogy na, ezt nem csinálom, én nem megyek vele…. Egyrészt éreztem, hogy a csizmám már átázott… már így is piszkos volt a fehér kabátom… úgyhogy én egy másik utat kerestem, hogy lefelé induljak… ez is elég “veszélyesnek” tűnt..

Itt kérdezhetsz a weboldal működésével és működtetésével kapcsolatban.