Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

statue-of-liberty-ny.jpg

Egy kerek hónapot töltöttem együtt egy sosem látott amerikai rokonnénivel. Családfa írás végett érkezett. A családból én beszélek egyedül angolul, egyértelmű volt a feladat. Örültem, hogy nem kell nyelviskolában frissíteni, jó tanulás lesz.
Ő 65, én 24. Már jó fél éve rendszeresen, szinte naponta íméleztünk, eszembe se jutott hogy bármi baj lehet. Nagyon megszerettem, rendkívül segítőkésznek ismertem meg, sőt, talán túlságosan is. Eszembe se jutott hogy az amerikai sztereotípiába beletartozhat...

Gyakran kérdezik tőlem, hogy keresel társat? Keresel munkát?
Persze, voltak évek, és az eddigi életem nagy részében, amikor kerestem társat, munkát és még más egyebeket. Pont úgy ahogy láttam, tanultam, ahogy elvárták, hogy ha valami nincs, akkor keresni kell módját, vagy magát amit szeretnénk, hogy legyen.
Aztán megtapasztaltam, hogy sok idő, és energia telik el a kereséssel, végül eredménytelenül és siker helyett, kudarc érzéssel.

Ma délután elmerengtem a tükör előtt. Csak néztem a saját szememben lévő sötétségbe a tükrön át, és semmire sem gondoltam. Egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha a tükör taszítana el magától. Egész testem dőlt hátra, mintha valaki hátrafelé húzna. Nem tudtam mire véljem, csak hagytam magam. Nem is tudom miért tettem, nem volt semmi célom. Csak úgy megtörtént. Hirtelen nagyon fura érzésem támadt, és akkor valami olyasmi történt, amitől még most is borsódzik a hátam.

Sziasztok keves olvasók!
Elszeretnék mesélni egy nagyon nehéz időszakot az életemből.
Sajnos 2 évvel ezelött nagyon rosszul éreztem magam(remegés,melegség érzés öntött el,és hatalmas halál félelem).Elmentem az orvosomhoz persze kivizsgálásk ilyesmi és csak annyit mondott pánik beteg vagyok hirtelen megijedtem mi lehet a probléma?? Mit jelent?És miért pont én?

Ebben a percben villant be egy gondolat.
Az előtörténet annyi, hogy délután nagyon álmos voltam, mivel egyedül vagyok egy 3 szobás lakásban éppen, akárhova is lefekhettem volna, de én tele engedtem a kádat nem túl forró, de azért meleg vízzel, és abban aludtam vagy két órát.

Mivel nem vagyok egy filigrán alkat és a kád is kicsi, a lábaim a falra támaszkodtak a fejem alá egy fürdő-szivacsot tettem nyakig bele "bújtam" a vízbe a karjaimat pedig a mellkasomra tettem, mint amikor az ember támasztja az állát egy asztalon.

"A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt lehet azzal, akit szeret." (Wass Albert)
Ez szerintem nagyon igaz. Persze a boldogság belőlünk fakad, azáltal, hogy szerethetünk. Olyan egyszerű ez, mégis hajlamosak vagyunk néha azt gondolni, a boldogságot elérni nem könnyű.

Még sohasem mentem neki senkinek sem kocsival. Ma egy pillanattal később tapostam a fékbe, s beleütköztem az előttem állóba. Látszólag nem történt semmi sem, a sofőr is jót mosolygott és további biztonságos utat kívánt. Viszont megtanultam már, hogy minden ilyen esemény egy üzenet is egyben.