Sokáig próbáltam magyarázni magamnak, hogy bár fizikai szinten anyukámból és apukámból tevődök össze, lelki és szellemi szinten azért én más vagyok, mint ők. Van hasonlóság, de összességében mégis más vagyok.
Őket választottam szüleimnek, mert tőlük kellett dolgokat megtanulnom, rájuk volt szükségem azért, hogy az lehessek, aki most vagyok…de milyen szerencse, hogy én nem ők vagyok.

Sokszor olvasok mindenféle meditációkról, de sehol nincs leírva, vagy legalább is nem találtam, hogy milyenféle technikák útján jut valaki meditatív állapotban a céljához.

Többször olvastam már, hogy le kell menni a belső bölcsességhez, vagy a belső mesterhez, és majd az elvezetgeti az embert.

Erről is szeretnék némi információt kapni, hogy mi, vagy ki ez a belső bölcsesség, és miként lehet kapcsolatba kerülni, illetve hogy ezáltal miként lehet mások ilyen belső dolgaival kapcsolatba kerülni?

Tegnap azt kérdezi tőlem egy barátom, hogy nem csinálok olyan szülinapi akciót a weboldalamon, amit mások is szoktak csinálni? "Tudod olyat, hogy ma van a szülinapod, és ezért  minden terméket kedvezményesen rendelhetnek meg...!"
Miért ne!? Ha így könnyebben adhatok spirituális tanításokat az érdeklődők számára, akkor ez egy egészen jó ötlet!

"A történelem során, mind a mai napig rengeteg közismert "guru" vált a szex, hatalom és pénz függőjévé, tetteiket furfangos magyarázatokkal elkendőzve. (...) E híres és népszerű guruk korai írásai van hogy igen magasan kalibrálnak. Később, egy sikerekkel és elismerésekkel teli időszak után e guru tudatszintje meredeken esni kezd. (...) Így aztán nem ritka, hogy óriási a különbség a tanító korai írásai és későbbi szintje között. (...) Bár a hajdani guru saját szintje mélyre zuhant, kezdeti írásainak szintje megmaradt az eredeti. (...) Viszont a személyes elkötelezettség a mostanra már elbukott guru felé magától értetődően káros. (...)

Félreértés ne essék, nem a személyről szeretnék nyitni egy blogot.

Hanem maga a fogalom foglalkoztat.

Vajon lehetséges-e?
Nem esetleges menekülés ez?
Kibújó a vállalt feladatok alól?

Ha ezt a gyakorlatot ráadásul meg is lehet tenni, akkor mi értelme van a karmának?
Vagy csak a "kiválasztottak" kiváltsága?

Mit gondoltok?

Az a kérdés bennem, hogy mi a helyzet a vágynélküliséggel? Van olyan nézet, hogy vágyra van szükség a teremtéshez. Aztán olyan nézet is van, hogy a boldogság a vágynélküliség állapotában van. Szerinted?