Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Lassan három éve már, hogy először kezembe akadt Dr. David R. Hawkins első magyarra fordított könyve, az Erő kontra erő. Kezdetben csak mintegy kikapcsolódásképp, feleségem ajánlására olvasgattam, mintegy külső szemlélőként, "lebegtetett figyelemmel". Viszont valamit komolyan megmozdíthatott bennem, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy addigi Isten- és világfelfogásomtól idegen gondolatok gyűrűznek be elmémbe, az antropomorf Istenképem egyszer csak meginog, és szép lassan, szinte észrevétlenül a végtelenbe tágul, átvéve a Mindenség helyét.

Hiszem hogy mindennek van értelme.
Persze a minden megértése az az út amit végig kell járnunk . Ami biztos számomra hogy mindenkinek feladata van és cseppet sem felesleges fizikai életünk minden darabja. Mindannyian más ritmusba haladunk egy célt követve a saját általunk megítélt jó-rossz úton tapogatózva hogy egyensúlyt teremtsünk. Az erre való törekvés ott van mindenkiben és minél közelebb érünk ennek megértéséhez úgy fogadjuk be hogy nincsenek is véges ellentétek. Határaink addig lesznek amig nem kezdjük tapasztalni azt ami az EGÉSZ.

enlightenment.jpg

Sokszor nehezen igazodom ki a spirituális írások szavain ahol az "Én"-t mint ego-t állítják be.
Jómagam pl. az "Én" alatt mindig önmagamat mint határtalant és végtelent "élem" meg, és egyáltalán nem tűnik egy korlátozó egónak. Számomra a Tudat végtelensége érvényesül benne. A "Magam" pedig sokkal inkább ennek az állapotát, intenzitását érezteti, olykor a "Magam" magára a testre mutat, nem a Tudatra.

Gondolom segítségre van szükségem.

Mint mindenki más, így én is túl vagyok már néhány szakításon. Amik eddig nem viseltek meg. Valahol mindig meg tudtam érteni, vagy fel tudtam dolgozni. Most mégsem úgy működik a dolog, ahogy én azt szeretném.
A párkapcsolatom, nagyon a végét járja. Eléggé be lett szennyezve, és magam sem értem, hogyan kerültem ilyen képtelen helyzetben.
Reálisan átlátom a helyzetem, és látom azt, hogy nekem is az lenne a legjobb, ha véget érne az, amit éppen most csinálok, de nem tudom magamévá tenni a gondolatot.

Hat hónapja ismerkedtünk meg jelenlegi párommal interneten keresztül. 120 km-re lakott tőlem és a munkahelye pont félúton van.
Eleinte találkozgattunk aztán mire észrevettem már itt is lakott.... Innen ment dolgozni és ide jött haza.
Ami zavart az elején az hogy én 36 éves vagyok Ő pedig 23. Van köztünk pár év korkülönbség sajna az ő javára. Sokan mondták hogy nem látszik és én is beláttam hogy "nem a kor számít"......... tehát

Olvasgattam bejegyzéseket, és eközben jutott eszembe az alábbi gondolat:
meddig /ha lehet ilyent, hány éves korig / felelős az ember a családtagjai, szülei érzelmeiért? Meg egyáltalán, hány éves korig, miyen mértékben "jó" a megfelelésre törekedni?
Másokkal való kapcsolatainkban nyílván felelősek vagyunk egymásért, és törekszünk megfelelésre. De én itt azon a téren próbálok tapogatózni, hogy hol a határ?
Örülnék, ha megosztanátok velem véleményeiteket!
Szeretettel!

kulcsszo.jpg

Az interneten levő több száz millió tartalom közül ma már csak úgy lehet megtalálni azt, amelyiket keresünk, ha ezek a tartalmak valamilyen rendszer szerint rendezve, rendszerezve vannak. Az Önmegvalósítás.hu oldalon ezt a rendszerezést szolgálja a tartalom beküldésekor kötelezően kitöltendő "Kategória" megadása, illetve a szabad-szavas címkézés is.

A szabad-szavas címkézésnél a tartalomhoz olyan címkéket, kulcsszavakat rendelhetünk hozzá, amelyek igen jellemzőek rájuk, így könnyítve meg másoknak és magunknak is a későbbi keresést.