Érdekes az, hogy mi ragad meg az emlékezetünkben.
Mondjuk néha, hogy általánosságban a rossz dolgok könnyebben megragadnak, mint a jó dolgok. De ez csak általánosságban van így hála Istennek.

Ebben az évben sok minden történt, de mostanában az került a figyelmünk előterébe, hogy milyen jól indult az év.

Nem akarok semmit, szerintem az akarás eltávolítja az embert Istentől. Gondolkodom, jár az agyam ezerrel. De hát ha Isten így hozott létre minket, hogy tudjunk akarni, akkor nem baj az ha akarok valamit. Ámbár az önmegvalósítás célja a vágytalanság az akaratlanság a cselekvéstelenséget célozza (Wei Wu Wei), mégis úgy tűnik, hogy ennek az állapotnak az eléréséhez igen sokat kell akarnunk, és akaratlagosan elhárítani az akadályainkat az üdvös állapot elérése elől…

Ha tehát az akarás nem ütközik erkölcsi akadályba, akkor nosza akarjunk valamit.

Sziasztok!

Ha egy kezdődő párkapcsolatban látom a másikban a magam hibáit és most ez tényleg nyilvánvalóan látom, akkor annak a kapcsolatnak lehet folytatása?
Vagy csak azért jött be az életembe, hogy végre lássam ezeket a hibákat és , hogy ezek a hibák milyen következménnyel járnak vagy lehet még folytatni, bár a pasinak más hibái is vannak, ami zavar vagy az magamban zavar?
A tükör most már az elején előttem áll és nem utólag jövök rá, hogy abból nekem kellett tanulnom és hogy azért tartott addig ameddig tartott.
Mi a véleményetek?

Sziasztok!

Találtam egy tüneményes régi esetet ami nagyon bájosan mutatja meg, hogy milyen oldala is van a Dalai Lámának. Személy szerint nagyon jót nevettem rajta.
És most kérem, vonatkoztasson el Mindenki a Láma szemüvegétől és hivatalától, nem szeretném, ha ebből is olyan vita alakulna ki, mely azt taglalja, hogy lehet-e megvilágosodott a Láma, láthattuk, hogy erről mindenki eltérő véleményen van; most kicsit lássunk a dolgok mögé, és vegyük észre, hogy Ő is EMBER. Mégpedig nagyon szeretnivaló ember.

Egyszer csak rátaláltam erre a " dalra " dalra??
Háát a szöveg nagyon nagyon ott van.