Ha valóban úgy van, ahogyan többetektől is olvastam, hogy magunk választjuk, azt, ahová születünk, akkor szerintetek miért dönthet bárki is amellett, hogy az életét valamilyen fogyatékkal éli le? Vagy mi lehet az, amit így megtanulhat?
Ha a tudatosság, és a belső látás, megvilágosodás a cél, erre hogyan lehet képes pl. egy értelmileg sérült ember, akinek sajnos néha még a szabad akarata sem áll rendelkezésre az életéhez.

Talán banálisnak tűnhet itt, egy spirituális, Önmegvalósítási oldalon ez a téma... de mint tudjuk, a Párkapcsolat és azon belül is a Szexualitás az Életünknek (ami önmaga egy abszolút Spiritualitás) egy igen-igen fontos része, alap-pillére.
Ezért hát egy cseppet sem mindegy, hogy az milyen... a minősége... és néha a mennyisége sem... ;-)))

Te hogyan viszonyulsz a Szexuális Gyönyörök és Örömszerzés Orális (Szájjal történő) átéléséhez?
Szereted, kedveled? Vagy undorodsz tőle, visszataszít?

Ez a nő mit tud? Nem szép, nem humoros, nem ELADHATÓ. Se munkája, se családja. Negyvenhét évesen egy tehetségkutatóban próbálkozik. Mindenki kinevette. A számok beszélnek: két hét alatt majd ötvenmillió nézője akadt ennek a hét percnek... (a youtube-on)

Először is fontos tisztáznunk, hogy a kötődés nem arról szól, hogy az a személy a miénk, a mi tulajdonunk! Habár ezt elméletben többnyire tudjuk, mégis ösztönösen úgy éljük meg, mintha a tulajdonunk lenne, vagy legalábbis szeretnénk annak érezni!
Ez azért van, mert a kötődés pontosan azért jött létre bennünk, hogy "elmében" hozzá kössön ahhoz a személyhez, aki fontos nekünk! Ez tulajdonképpen az egonk önbecsapós játékának a része, ami azt szolgálja, hogy úgy érezzük: biztonságban vagyunk, megszereztük, magunkhoz láncoltuk, fixáltuk az adott személyt.
Így hiteti el az egonk, hogy biztonságban vagyunk - hiszen számára fontosabb a biztonság ÉRZETE (nem pedig a ténye!), mint maga az igazság!