Meditáció a Harmónia angyalával

A harmónia, hang, amely a végtelenbe árad,
Szellő fodrozta víz felszínén terjedő mintázat,
Tűz szikrák hunyorgása a vulkáni parázsban,
Gyémánt fények villanása a nap sugarában.

Harmónia, az anyag körforgása a világban,
Molekulák nyüzsgése a sejtkocsonyában;
A sejtek szövetségét áthangoló szervezet,
Mely az információs mező által szervezett.

Harmónia, az erők szabályozott küzdelme,
Az energiák egymásba alakulásának elve;
Az idegimpulzusok, az agyat megrezegtetők,
Kisülésük villámfényével szövetét átégetők.

Harmónia, az érzések színes szétáradása,
Az asztrális mező tünékeny, lágy csillogása;
Rózsaszín és ibolya a hidegség tengerében,
A sötétség felolvadása a szeretet hevében.

Harmónia, a kicsiszolt, illékony gondolat,
Mely a mélységből feltörve, puha illatot ad.
A gondolatok a széllel repülnek kóborolva,
Hogy összefonódjanak tevékeny csokorba.

A teremtett lények élete örökös szolgálat,
Ahogy teljesedik az Úrral szembeni alázat,
Tétlenül cselekszel, mint az univerzum fia,
Akit békességgel tölt el a végső harmónia.

Varga Margit
eszénus mester