Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Hogy érthetővé váljon a viszony, Férfi és Nő közti kapcsolódás, hogy a megértés megteremtse a rendet, messzire kell visszanyúlnunk. A Kezdethez, vagy még inkább a Kezdet Elé. A köznép köznyelvére lefordított Alap Igazság értelmezése helyett próbáljuk meg megérteni, és nem magyarázni a Valódit.

Egy kedves, és kétségbe esett hölgy küldte nekem ezt a levelet, és úgy gondoltam itt tudnak neki a legtöbben segíteni!
Mindenkinek köszönöm, aki megteszi! Évi
A levél:

Kedves Mindenki!

SAJNOS EZ MOST ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE.

ÉDESANYÁMNAK E LEVÉL ÍRÁSAKOR TÖBB, EGYENKÉNT IS IGEN SÚLYOS EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÁJA VAN, MELYEKBŐL VALÓ KIGYÓGYULÁSÁHOZ KÉREK SEGÍTSÉGET.

A Föld órája.jpg

Hidd el, "hegyeket tudunk közösen megmozgatni"
csak egy ilyen kicsi cselekvéssel is ...

http://top-wellness.shp.hu/hpc/web.php?a=top-wellness&o=lekapcsolom_L1a9

Valahogy más szemszögből nézem a világot, másként gondolkodom, és ez külsőségekben, életvitelben nem vagy csak jelentéktelenül mutatkozik meg.
A probléma ezzel az, hogy a sokoldalúságom és a széles érdeklődési köröm ellenére alig akadnak barátaim, társam is csak egy volt aki értéket látott bennem egy darabig.
Még az érdeklődési körömnek megfelelő társaságból is kilógom és minden közösségben én vagyok a „kiközösített”. Pedig nem vagyok okoskodó, bunkó, vagyis nem tudok olyan jellemzőt, ami ezt a kiközösítést indokolná.

Miért van bennem az az érzés, hogy nem vagyok méltó egy emberhez?
Létezik egyáltalán ilyen állapot, hogy nem vagyok méltó bármihez is, vagy csak az egóm szórakozik velem?
Segítség! :S
Ahogy megfogan bennem ez az érzés, jön vele a többi is: a magány, a megnemértettség, az elnemismertség, az összes rossz. Ezt csak az egóm csinálja, ugye? De akkor hogy kéne megszabadulnom tőle?

Bocsi a panaszkodásért...

A storym elég hosszú, és bonyolult, senkinek nem mertem, nem tudtam erről beszélni, mert olyan dolog történt velem, ami ha kiderülne, atombombaként hatna a családomra, és talán még a férjemet is elveszíteném miatta... de kezdem az elejéről: a jelenlegi férjemmel 7 éve vagyunk együtt, tavaly volt az esküvőnk, 28 éves vagyok most. 2013-ban végeztem az egyetemen, azon a nyáron össze is költöztünk, minden tökéletes volt, elkezdtem munkát keresni. Voltam pár helyen, de közben úgy alakult, hogy a férjem édesapjánál megüresedett egy pozíció, pont olyan, amiben én gondolkoztam, és elvállaltam.

Álom… egy csúszós, jeges hegyoldalra kapaszkodunk felfelé, nekem elég veszélyesnek tűnt és nem is igazán tudtam, hogy hova megyünk…. Valakivel voltam, őt követtem…. négykézláb is megyek talán..; akivel vagyok az hasra fekszik és hason csúszva elindul lefelé, majd mikor elért egy pontot, akkor felül és ülve csúszik tovább…. Én pedig itt érzem azt, hogy na, ezt nem csinálom, én nem megyek vele…. Egyrészt éreztem, hogy a csizmám már átázott… már így is piszkos volt a fehér kabátom… úgyhogy én egy másik utat kerestem, hogy lefelé induljak… ez is elég “veszélyesnek” tűnt..

EMBEREK ÉS PROGRAMOK

A leszületett lélek saját igényei szerint /program/ választ genetikai programot, tehát szülőket és saját igényei szerint alakítja az embrió fejlődését. Azzal hogy szülőket választ az adott társadalmat, környezetét de még neveltetési módját is megválassza.

A napokban elfogadás meditációkat végeztem.

Mit mondjak, az első alkalomnál az egész napot elsunnyogtam. Kitakaritottam, kimostam, olvastam egy könyvet, rágyújtottam, egy kicsi internet, mire rám tőrt: saját magam elől akarok elbújni. Hiába lett tudatos számomra  ez a tény, mégis nehezen vettem rá magam.

Elfogadás: önön magamra.

Hát jött egy nagy adag önsajnálat, nem kellek, stb érzés. Azóta sincs teljesen letisztulva, de már igy is sokat enyhült a szivem. Könnyebb a lelkem.