Hétvégén ismét Debrecenbe utaztam, hogy találkozzak a gyermekeimmel és a szüleimmel. Vonattal érkeztem és volt még egy órám a találkozásig, mert a gyerekek éppen átmentek az uszodába. Gondoltam elsétálok a főtérre és ha már ott vagyok, akkor a régi kellemes emlékeket idézve eszek egy milánóit a Délibáb expresszben!
Aki élt már Debrecenben, az biztosan tudja, hogy annak az ételbárnak milyen retrós hangulata van, még így is, hogy pár éve felújították. Iskolás éveim alatt sokszor betértünk

http://www.andiesisle.com/creation/magnificent.html

Szerintetek ha valaki tartozik egy bizonyos nézetű csoporthoz, legyen ez vallási, politikai vagy egyéb csoport, az biztosan nem tudja elérni az egységérzetet, ameddig a csoporthoz tartozik szíve szerint? Vagy ugyanez a kérdés: ha valaki a nemzetét nagy családjának érzi, és kitart mellette, az már biztosan nem tartja a többi nemzet tagjait embertársának, tehát nem érezheti az egységet? Szerintem nem így van, még a kérdés is furán hangzik, de előző blogomban történt beszélgetés juttatta eszembe, hogy írok erről.

Nem tudom pontosan, mi történik bennem, de érzem, hogy fontos, és érzem, hogy változás.
Valahogy egyszerűsödnek a dolgok, az, ahogy látom önmagam és a világot. és ez jó.
Ilyenkor azt érzem, és nem csak gondolom, vagy látom, érzékelem, és legfőképpen ÉRZEM BELÜL, hogy az a végső valóság, hogy VALÓJÁBAN NINCS SEMMI.

Nem tudom. Tök jó.

Valójában nincs pokol és mennyország és isten sem. Úgy igazából.

És ez nem baj. Sőt.

vagyok. Születek, élek és meghalok. Vagy legalábbis így nevezhetem azt, ami történik. Nem ez a lényeg, de valójában, mégiscsak ez történik. De nem ez a lényeg. :)