Egy újságcikkre lettem figyelmes, pár hete, ami a következőkről adott hírt.
Veszprémben a Margit templom kertjében felavattak egy Szűz Mária kutat, ami mellett kialakítottak egy meditációra alkalmas, árnyas, kellemes területet.
Már tervezgettem, hogy majd most, aztán ekkor, vagy akkor, de mindig halogattam.
Pedig a templommal szembeni irodaházban dolgoztam, a másik munkám, pedig a templom melletti házban volt.

Már egy év is eltelt, mióta leírta ezt a történetet, elgondolkodott mi változott benne ez alatt az idő alatt.
Újra elolvasta, amit arról írt, amit akkor érzett.

Már régóta figyelte őket, azt is tudta, hogy harminchat éves házasok.
Sok fiatal pár megirigyelhette őket. A kapcsolatuk nagyon is élt, volt benne szenvedély, kedvesség, humor, szavak nélkül is értették egymást, tehát mindaz, ami egy jó kapcsolatban. Valahogy több volt, mint az átlag, ahogy évődtek egymással, mintha fiatal házasok lennének.

Hajnalban kaptam az sms a tesómtól....azt álmodta, a nagymamánk meghalt...valaki hozta neki a hírt, ordított álmában, hogy még nem adott neki puszit....úgyhogy most sír, és hétvégén mennek haza, meglátogatni...
Így van ez köztünk, néha nekem vannak élményekben gazdag éjszakáim, néha neki...ilyenkor egy-két sms váltás közöttünk.....és olyan, jó, hogy van Ő....aki még hajnalban is ott van velem, ha szükségem van rá...

Szerintem a lelki nagytakarítás a megbocsátás.
Persze mi itt akik az oldalt látogatják már mindanyian gyakoroltuk a megbocsátás különbözö technikáit.
Mi lenne ha ezeket az élményeinket megosztanánk egymással?

Ma rájöttem! Hisz az elmúlt évben épp csak kinyitottam a szemem és elvakított a fény! A fény, amire már azt hittem - "megérkeztem" valahova.
Hisz idáig is láttam én ezt a fényt, de akkor még csak hunyorgó, vagy csak félig nyitott szememmel. Hát most nem tettem mást, mint ki mertem nyitni teljesen.
De ha majd jobban hozzászokik a "szemem", megnyugszik a látásom, talán meglátom az utat is a fényben. Ez itt nem a végcél, ez itt a kezdet! Végre hogy itt vagy, már régóta várunk!!!