Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

jura.jpg

Ez a hét elég nehézre sikerült, több problémával meg kellett küzdeni, sok stressz mellett, és mindeközben befejezni a szakdogám. Eléggé kimerültem, és nem voltak könnyű napok. De tegnap hajnalban valami nagyon jó dolog történt, amit szeretnék megosztani. Soha nem tudhatja az ember, hogyan kapja vissza az erejét...

Mit gondoltok a vezetői szerepről?
Találkoztatok már olyan emberrel, akik jók a képességei, de valami miatt nem volt vezető.
Nem merte vállalni, félt a felelősségtől, vagy más okok miatt.
Milyen a jó vezető?
Olyan mint gyferenc? Vagy esetleg más a példaképetek?
Egyáltalán szükség van vezetőkre? Vagy mindenki csináljon amit akar, úgyis úgy lesz, ahogy a sors akarja, fogadjuk ezt el?

Egy bizonyos idő után senki sem kerülheti ki a legfontosabb kérdést: ki vagyok én? A hétköznapi életben erre az éppen aktuális szerepünk kis énje felel: anya vagyok, feleség vagyok, munkatárs vagyok és alakítjuk az éppen aktuális szerepünket. Az egyéniségünk színezi a, hogyan-t és amíg nem a szellem irányít minket addig nem beszélhetünk kiforrott egyéniségről. Akkor vagyunk önmagunk, ha a negatív érzéseinket is vállaljuk és ezzel együtt is választjuk a boldogságot. Az erőltetett pozitív gondolkodás nem hozza várt eredményt, mert hiányzik belőle a könnyedség.

Van a környezetemben egy kislány, 17 éves. Az apja meghalt rég, az anyja alkoholista. Sokat van nálunk, jól ismerem. Ültünk a konyha asztalnál, és beszélgettünk. Minden hókusz-pókusz nélkül célirányosan belevittem egy nagyon komoly fájdalmába az anyjával kapcsolatban, ez a becsapottság és elhagyatottság érzése volt. Elkezdett sírni.
Akkor megkérdeztem tőle: - Adok energiát, felveszed?
- Igen - mondta, mert tisztel és bízik bennem, meg tud nyílni felém.
- Add a kezed, megfogom.

Fogalmam sincs mit szeretek csinálni, nem tudom mit kezdjek magammal,milyen munkát szeressek csinálni, csak vergődök, mint hal a parton.
Segítsetek!

Sziasztok! Egy történetet szeretnék elmesélni, ami velem történt meg kb két és fél évvel ez előtt. Ez egy hónappal azután történt,hogy abba hagytam az ivást.

Egyre többször találkozom azzal az esettel hogy blogindítók azt az óhajukat juttatják kifejezésre hogy a blogjukhoz a saját elképzelésüknek megfelelö hozzászólások érkezzenek.

Persze itt nem arról beszélek amikor a téma elterelödik egy egészen más,a blog témájával összefüggéstelen mederbe.
Olyankor én is többször jeleztem hogy arra létezik másik blog ahová hozzászólhat,ahová a téma inkább passzol.Illetve minden hozzászóló bármikor nyithat saját blogot.

Miért félsz a ráktól,halálos balesettől,hogy meggyilkolnak,tehát a haláltól?

Azon iparkodsz,hogy ezeket ne vonzd be,elkerüld.De miért? A fájdalom kellemetlen ez igaz,de van fájdalommentes halál is.