Feleségem vetette fel a témát a napokban.
Az autósok egy másik kis világot, életet élnek az utakon. Sokan, nagyon sokan, ha trafipakszot látnak, szinte kérés nélkül villognak, mutogatnak a szembe jövő "társnak": rendőrök lesznek, lassíts!

Ez így önzetlen segítségnek tűnik.

Egy picit belemélyedve...Nem azért tesszük, hogy hátha majd nekünk is jelez valaki?

Más.
Figyelve magamat azt tapasztaltam, hogy nem is igazán a mások elvesztése bánt, hanem az, ami marad nekem utána. A semmi. Őt is sajnálom, de leginkább magamat.

Mottó:Az egyik tanítványazt fejtegette, hogy Buddhát, Jézust ésMohamedet a kortársaik lázadóknak éstévtanítóknak tartották. Azt mondta errea Mester: - Senkiről sem mondhatjuk azt, hogy elérte a teljesigazságot, mindaddig, míg ezer őszinte ember meg nem bélyegezte istenkáromlásért.
Anthoni de Mello

Kham üzenetét kicsit másként szeretném megközelíteni az Új Honfohglalás c. sorozatban. Amikor Khamot „csatornázom”, teljesen másként jönnek az információk, mint ahogy azt az alábbiakban olvashatod.

Ma kaptam egy nagyon kedves barátomtól ezt az idézetet emilben:

„A spiri egó a legrosszabb. Növeszt egy felsőbb egót, aki aztán ontja a baromságokat, de ez nem a belső bölcs.”

Egy kissé érintve éreztem magam, bár ez így nekem túlzottan kódolva van, nem teljesen értem az üzenetet. Viszont enélkül is érzem, hogy nálam is bizonyos stádiumban van már az a növesztés, csak nem tudom megfogni ezt az egész spiri meg felső egó témát.