Spiritualitás | Önmegvalósítás.hu

Spiritualitás

alvásparalízis.jpg

Mostanában megint elkezdett foglalkozni az alvásparalízis jelensége, pedig annak most már két éve, hogy utoljára átéltem a testem lebénulását, ami mérhetetlen nagy rettegéssel járt.
Azóta persze tudom, hogy nem kellett volna félnem, legalábbis úgy félnem ahogy akkor abban a pillanatban és az elkövetkező napokban.
az én történetem a következő:
kimerült, fáradt voltam és talán abban az időben túlságosan is stresszesen éltem a mindennapjaimat. Egyik nap du, olyan 15 óra fele elaludtam, soha nem felejtem el, háton feküdtem és aludtam el.

ujsag_poz.jpg

Vajon hogyan tudunk magunknak segíteni? Melyik a könnyebb, másokra bízni, hagyatkozni... akár az életünket is... döntéseinket elengedni, és aztán másokat hibáztatni mindenért?

Barátaim!

Múltheti élményeim:

Kedden "véletlenül" ez jutott az eszembe: lefordulok a hazvezető útról, megnézem milyen a vasadi állatmenhely, hátha tudok segíteni.

Hétfőn hoztam egy döntést, az egyik kolleginám el akarta ajándékozni Basset Hand Kutyáját, mert állandóan vonyít, már a szomszédok is feljelentették állatkinzásért, pedig nem bántják.

Engem kérdezet meg, akarom-e Tódort.

"Nevem Szabó Ilona és azért írok Neked, mert rajta voltál velem együtt egy olyan nyílt körlevélen, melyet félelem alapú szándék vezérelt..." Szerkesztettem ezekre a levelekre egy válaszlevelet, melyet felajánlok Neked is használatra, ha szükséged lenne rá.

Nyelvezete nem bántó, köszönhető ez az ERŐSZAKMENTES Kommunikációnak.

Íme a válasz a megfélemlítő körlevelekre:

„Kedves Mindenki!

Voltál már pénzmágnes tanfolyamon?

Ha igen, mi volt az, ami hiányzot?

Milyen hatással volt életedre, anyagi helyzetedre?

Nekem szó szerint így lett házam, állásom, munkám, bevételem. Kezdetben szkeptikus voltam, nem akartam a pénzzel foglalkozni, mert a kép élt bennem, hogy egy Mester ne rendelkezzen vagyonnal.

Teremtés, illúzió, valóság, szintek, tudatosság… de mi a valóság?
Éppen a minap olvasgattam Szepes Mária utolsó könyvét, a "Fény evangéliumát", és elgondolkodtatott, hogy mindenkinek más az illúzió, más a valóság. Pl. itt van a "Küszöb Őrzője című fejezet. Idéznék belőle „néhány” gondolatot. Ti hogyan látjátok?

Vannak dolgok amik szüntelenül átfutnak az agyunkon, fájnak, mert tudtuk, hogy hibáztunk valamiben. Azon gondolkodom, hogy akit szeretünk, azt be tudjuk csapni? Be tudjuk csapni azt, akit elvileg őszintén és igazán szeretünk?
Sokszor azt érzem, hogy az életem egy fantasztikus és szerencsés úton halad, de közben érzek egy kis önzetlen imádatot, amit lehet, hogy csak az egóm igényel!?
Ez vajon másnál is így van?

Tartalom átvétel