Uszodában indítottam a napot. Szaunázni mentem -nem vagyok jó úszó-, hogy tisztulás közben helyretegyem a bennem ragadt dolgokat, de egy "önkéntes szórakoztató" (egója) műsort tartott: egy perc nyugalom nem volt. Hát kimentem úszni. Hallottam, hogy van egy rész, ahol egy vízi folyosón ki lehet úszni a kinti medencébe. Mentem az "orrom":) után, megtaláltam.

Ahogy haladtam kifelé, egyes részeken fedett ez a különleges út, és egyre tágul. Tisztára mint az önismeret! :) ...meg a világ önismereti szemmel! :D

A blogot azért szeretném megnyitni, mivel ismerőseim között szétnézve, nagyon kevesek adódnak, akik tényleg szívből, tettvágytól eltelve mennek a munkahelyükre.
Munkájukról inkább úgy beszélnek, mint valami kellemes időtöltésről.
Míg a nagy többség, csak azért jár be, mert most más nincs, bár mást, jobbat szeretne, de ilyen-olyan oknál fogva nem teheti meg.

Kedves Önmegvalósítók!
Egy másik blogon folyó vita inspirált arra, hogy megkérdezzem tőletek.

Van- e összefüggés az ember szakmája és önmaga belső világa, feladatai között?

Tudom elég egyértelmű: van.

Mégis mi a belső feladata egy benzinkutasnak? Kívül üzemanyagot tölt az autókba, hogy az emberek tovább mehessenek. Mit kell ebből tanulnia?

Na és az orvosok, ügyvédek, bírók, focisták, zenészek, miért azt az utat választották?

Mit lehet megtanulni a mozdonyvezetésből?

Mi a foglalkozásod? Mit érzel, miért ez a te foglalkozásod?