Uszodában indítottam a napot. Szaunázni mentem -nem vagyok jó úszó-, hogy tisztulás közben helyretegyem a bennem ragadt dolgokat, de egy "önkéntes szórakoztató" (egója) műsort tartott: egy perc nyugalom nem volt. Hát kimentem úszni. Hallottam, hogy van egy rész, ahol egy vízi folyosón ki lehet úszni a kinti medencébe. Mentem az "orrom":) után, megtaláltam.

Ahogy haladtam kifelé, egyes részeken fedett ez a különleges út, és egyre tágul. Tisztára mint az önismeret! :) ...meg a világ önismereti szemmel! :D

Először ijesztően alacsony a plafon... a víz pedig mély.* Kijjebb a fedett részeken is egyre tágul a tér, majd kiértem a medencébe, hát valami csodás volt! Sütött a nap, (eszembe se jutott, hogy november közepe van!) Ahogy úsztam háton, bár inkább csak lubickoltam... lassan, csalinkázva, gyönyörködve: fátyolfelhők az égen, és aranysárga levelek táncoltak boldogan a halálba...

...ilyen csodás elengedés-gyakorlatokat kívánok mindenkinek sok szeretettel! :)

*Mióta nyáron (újra)tanultam úszni -egy másik félelmen dolgozás közben a kisebb félelmeim szétfoszlottak: a víz "egyszercsak" megtartott-, most mintha sűrű massza lett volna alattam, egyszer se fordult meg a fejemben, hogy elsüllyedhetek csak élveztem mennyire jó érzés úszni, tartva lenni, egyáltalán a biztonságérzet maga.