Problémamegoldás | Önmegvalósítás.hu

Problémamegoldás

Titkon minden nő arra vágyik,hogy jó anya, jó feleség és sikeres, kiegyensúlyozott, boldog nő legyen.
Ma arra keresem a választ, hogy mitől és hogyan lesz valaki valóban ilyen?
Ti mit tesztek mindezért, eláruljátok nekem?

És a párotok, vagy a gyerekek hogyan értékelik mindezt? Ha valamivel nem értenek egyet, hogyan adják a tudtotokra? Számít ehhez, hogy ki viseli a nadrágot a családban? És az, hogy a pénzügyeket ki intézi, a kasszát ki kezeli?
Hogyan lehet ma jól szervezni a háztartást, rendezni a gyerekeket, ápolni a párkapcsolatot és helytállni a munkában egyszerre?

Sziasztok!

Én már írtam nektek, hogy szakítottam a párommal.
Most már jobban vagyok mint 2 hete például, de amikor üresjárataim vannak egyértelműen rá gondolok és nem látom a valóságot csak a szép emlékeket vagy épp illúziót kergetek és jön az összeomlás.
Végletekbe tudok esni, de lekötöm magam programokkal, de így is nehéz...
Kérdésem az lenne, hogy természetes-e az hogy a szex utáni vágyam csökkent? valahogy új pasikra sem vagyok nyitott....
Van egy blokk bennem ami ott van és kész, hiába döntöttem jól, én még őt szeretem.
Szeretettel gondolok rá.

Ma elindult.
Aláírtam egy szerződést, amellyel elkezdődik egy teljesen új élet.
Új lakás, régi gondok. Legalábbis a fejemben. Tudom, ahhoz, hogy előre léphessek, muszáj megtennem és mennem kell. Tudom, hogy a csak az bátor, aki félni is tud. De ezt az érzést nem tudom egyenlőre feldolgozni.
Félek, hogy hogyan fogom tudni megoldani a gondjaimat, amik eddig is körülvettek, hogyan fogok boldogulni egymagamban. Persze az sem segíti a helyzetem, hogy állandóan az pörög a fejemben, hogy félek.

Ahogy írtam korábban, ráléptem az útra.
Ennek keretében eldöntöttem, hogy elköltözök a kényelmes vidéki házból egy olyan városi panelbe, amely ellen világ életemben tiltakoztam. És amelyben megmutatták, hogy azért végül is, lehet élni.
A szüleimmel e témában folytatott beszélgetés végső soron pontosan úgy alakult, ahogy vártam. Lelki terror, érzelmi zsarolás, illetve azon tulajdonom elvesztése lehetőségének felvillantása, amely soha nem volt az enyém igazán.

Megszülettem 35 évvel ezelőtt. Majd mintegy fél évvel a mostani nap előtt öntudatra ébredtem, kicsit olyan Neosan. Most fogta fel a tudatom, hogy milyen mély a nyúl ürege.
Túl vagyok egy sikertelen házasságon, több sikertelen párkapcsolaton, a szüleimmel való félig-meddig megtörtént elszakadáson. Mindegyik megviselt a maga módján.
Jelenleg úgy érzem magam, mintha egy puszta kellős közepén lennék teljesen meztelenül. És semmi és senki nincs mellettem.

Nem tudom, esett-e már erről szó, engem egy folyton visszatérő probléma aggaszt.
Ahogyan az életesemények és a helyszínek változnak az életemben, úgy cserélődnek körülöttem a személyek. Csupán 1-2 ember marad, akit valóban barátnak nevezhetek.
Általában jó a viszonyom mindenkivel, nem szeretem sem a haragot, sem az ellenségeskedést. Mégis újra és újra előfordul, hogy "elveszítek" valakit.

Elakadtam, sürgetném a változást. Ezer ötletem volt az okokra és a megvalósításra. Imaginációs gyakorlatokban rendre elbújtam, ha vízpartra vetődtem, akkor a nádasba, ha mezőre, akkor sűrű, biztonságot adó erdőbe.

Hát ezek nem a bátorság, a nyitottság képei. De még mindig nincs meg a gyökér ok. A webmester által javasolt imaginációs gyakorlat a léghajó. Régebben nem sikerült ezt a gyakorlatot megcsinálnom, most viszont igen.

Beültem a léghajóba, vigyen ahová akar. Gyönyörű lebegés, majd földet érés. Hol is vagyok? Egy lakatlan szigeten...

Tartalom átvétel