nem kötném meg előre a magam kezét a döntésben , másrészt nem szeretném bevonzani , teremteni a túl élénk vágyképpel saját valóságnak . Az eddigi önismeretemmel azért valószínűsíteni mégiscsak tudok reakciókat .
( Ha helyzetgyakorlatot akarok csinálni , én akkor inkább pozitívat képzelek el :pl . becsöppenek egy buliba , ahol az egyszerűség kedvért csak egy facér hölgy van , aki éppen álmaim nője , és erőteljesen kinyílvánítja az érdeklődését a lelki nagyszerűségem iránt . és felteszem ekkor magamnak a kérdést , hogy vajon őt választanám - e? )

1. Megvakarnám változatosságképpen hátulról a gatyámat . . Ha az ujjam megszemlélve intakt , akkor mindenki elfoglalná az előre eltervezett védekezési helyzetét a legjobban védhetőnek előre kiépített helyeken , és az előre megbeszélt módon felvennénk a küzdelmet , ha az akadályrendszeren át tudnak törni . Ha barnás illatot észlelek , akkor a menekülési úton sipirc , lehetőleg együtt , de ha nem , akkor feleség , gyerek , én sorrendben . A gyermekeim sose fognak feleséget szülni , viszont még elképzelhető . A kommunikációt a támadókkal ez esetben értelmetlennek tartom , csak a pillanatnyi isteni sugallat teheti nyerővé . A szülöfőld , lakóhely tehát életünk alapja védelmében minden megengedett , csak az egyénnek a harc szörnyűségei közben lemálló erkölcsisége szabhat határt . A józan ész a kíméletlen és furfangos csapások szükségességét sugallja , hogy minél kevesebb legyen a saját áldozat .
Rendőrt nem hívnék ,mert nem tudhatom : nem - e a kijövő volt a magyar zászlót megtaposó , a földön fekvőt megrugdosó amerikai stílusú állat Pesten a forradalomkor , mert ha újra kitör belőle az idomított reflex az árpádsávos zászló láttán , akkor dupla csapás éri a házam .
2. A nagyanyám anno simán közölte az őt téritőkkel , hogy zsidó , mire azok szó nélkül leváltak róla . Azóta is ezen nevetek , ha eszembe jut , hiszen nem is volt körülmetélve .
Én a kegyes hazugságnak is ellene vagyok , noha csak elvileg , ezért a legvalószínűbb az , hogy tapintatosan elkerülném őket . Mivel úgyis az egyedülléthez vagyok szokva , ez nagy törést nem okozna nekem . Lehet ,hogy néha próbálnék vitatkozni velük , de valószínűleg hamar rájönnék , hogy sok lúd disznót győz , és én pedig jobb szeretem magam megrágni az elém öntött moslékot , nem szükséges , hogy meg is tömjenek vele .
3. Ha cigány az illető akkor hívom a rendőrt , hogy egy gárdista pofoz egy járókelőt , de sokkal valószínűbb , hogy nem , mert pillanatokon belül ott lenne a csoportszolidaritás , késel villával a kezében , és ocsmány szavakkal a száján , gonosz indulatokkal a lelkében , és igazoltatva és megalázva kellene eltakarodnom a helyszínről .
Ha magyar akkor talán közbelépnék , de akkor is csak akkor , ha azt meggondolás nélkül tenném , tehát már benne lennék a szituációban , mikorra mérlegelni kezdenék .
Üdvözlettel : felacsó

1. Szólnék a rendőrségnek (feltételezésekre nem alapozunk lehet h épp arra jár valaki), vagy/és gyorsan valakiknek ha vannak közelebb és segíteni hívom őket. A nőmnek odaadom az egyik vadászpuskát és a gyerekeimmel előre küldöm menekülni (a gyerekeimet nem fogom a túlerőnek kitenni, az anyjukra meg még szükségük van és kell h legyen egy felnőtt a menekülőkkel). Kiengedem az állatokat, és a zavargók felé terelem, és a vadászpuskával a kezemben én is a támadók elébe megyek. Ha van traktorom, abba ülök, ha van valami még nagyobb gépem, abba. Néhányszor a levegőbe vagy a földre lövök eléjük jelezvén, hogy ne tovább, majd közlöm, hogy egy percen belül elárasztják a rendőrök és a szomszédok ezt a helyet úgyhogy hordják el magukat de rögtön. Azt is tudatosítanám bennük, hogy a golyó előbb utoléri őket, mint ők vagy a fáklyáik engem. (Ha kell demonstrálnám is, akár azzal, hogy valamelyik lábára lövök.) Aztán várnám mi a reakció. Ha megtorpannak, és dumálni kezdenek, meg hőzöngeni, tovább húzom az időt, amíg lehet. Ha nem tudom ezzel megállítani a támadókat, felkötöm a nagyon sebes nyúlcipőm. Túlerővel nem szállunk szembe. Az élet többet ér, mint amit birtokolhatunk.

2. Nyomatékosan kommunikálom, hogy nagyon bírom őket, de a hitüktől függetlenül és az viszont egyáltalán nem érdekel. Ha nekik így jó, jó nekem is. Ha továbbra sem veszik, azt is megmondom, hogy nem szívesen barátkozom olyanokkal, akik ne veszik figyelembe a kérésem, hogy nem szeretem ha valamit rám akarnak erőltetni és ha így folytatódik a dolog, sajnálattal ugyan, de el kell köszönnöm tőlük. Megkérem őket, h adjuk át magunkat a találkozásunknak és az estének inkább ha lehetséges és váltsunk témát. Ha továbbra sem megy, elengedem a szitut, elnézést kérek, udvariasan elköszönök és más társaság után nézek.

Ez az alapállás.

Egyébként attól függően, hogy milyenek ezek az emberek egy ideig el szoktam szórakozni azzal, hogy megfigyelem, hol tartanak a zsákutcájukban, és megpróbálom olyan módon segíteni őket, hogy olyan kérdéseket és kételyeket ébresztek bennük, ami idővel ráébresztheti őket a tévedésükre. de ehhez nagyon jó megfigyelőnek kell lenni, jól kommunikálni, és csak ott nyúlni bele a dologba, ahol tényleg lehet és kell, egy kedélyes vita közepette, amiben észre sem veszik, mi is történik valójában. :) Vigyázni kell, mert vannak, akiknek ha időlegesen is ott a helyük az elvakultak közt, lássuk be mind elvakultak vagyunk még azokban a dolgokban, amelyekben nem látunk tisztán ... de vannak, akik becsapják önmaguk és már maguk is sejtik. Az ilyenek kibillenthetők. Ki kell tapogatni, kinél, mi a helyzet.

És mindig figyelni mindig kell, mert semmilyen találkozás nincs véletlenül. Én sokat tanultam ilyen "elvakult" emberektől. Ha mást nem, róluk. Érdemes egy kicsit beszélgetni velük, megismeri a világukat, mielőtt lelépünk. Még akár adhatunk is egymásnak valamit.

Mindenesetre az az este már nem az az este...

3. Ha van tapasztalatom küzdősportban egyedül zavarom el az illetőt, ha nincs, segítséget hívok, és úgy. Valószínűleg mindkét esetben rendőrt is hívok, és ezt tudatosítom a támadóban is a testi kényszerítés alkalmazása előtt. Nehéz írásban átadni, hogyan is kezdene az ember egy ilyenhez, itt csak az elmélet jön át, amin aztán lehet vég nélkül vitatkozni. A lényeg nem az mit mondunk, vagy teszünk, hanem az, milyen szellemi erővel, meggyőződéssel, önbizalommal, nyugalommal és tudatos szerep-játékkal tesszük. Egy agresszorral szemben ugyanolyan nagy energiával, vagy még nagyobbal kell megkezdeni a közbelépést, mint amit ő éppen keresztülvisz, mert mást meg sem hall, vagy csak még agresszívabb lesz tőle. Amikor a fiam hisztizik, ha nyugodt derűvel nemet mondok, befordul és dúl fúl, mert visszapattan az energiája rólam, még dühösebb lesz, amíg be nem látja, hiába a hiszti. Ha viszont az ő energiájával dobom vissza a labdát az infóval együtt amit fel kéne fogni (és nekem nagyon tudnom kell miért!), akkor egy pillanat alatt kioltódik a haragja, és "medibe" esik. Látszik, hogy "veszi a lapot", aztán elkezdenek forogni megint a kerekek a kis okos agyában, hogyan bújhatna ki az valóság belátása alól... :) De a töltésnek már annyi. Újra kell generálnia, ami már nem mindig éri meg. :)

Egyébként a Wing-chun (asszem így kell írni) szellemi sport is ezt technikát használja: az ellenfél lendületét és erejét használja fel ahelyett, hogy saját erőt kellene előállítani az ütés elhárításához. Az ellenfél gyakorlatilag a saját erejének csapdájába esik. :)

És persze a körültekintés is nagyon fontos. Mindenképpen alaposan meg kellene figyelni a körülményeket. Van e nála fegyver, milyen, stb. Meg persze a megtámadottat is. Sose lehet tudni. És az erőviszonyok helyes felmrése ilyen esetben döntő.

Namaszte

A történeteket olvasva az jutott eszembe, hogy Ádám arra szeretne bizonyítékot, hogy bizonyos helyzetekben igenis jogos az erőszak alkalmazása.
Ha tévedek, majd ő kijavít.

Csak távoli kapcsolatban áll a sztorikkal, de pedagógusi múltamból felmerült egy emlék: Krisztit folyamatosan kergették a fiúk. Ő állandóan jött panaszkodni, segítséget kérni. Egy ideig persze a felnőtt "rendet rak", vagyis helyes viselkedésre kéri a fiúkat, de ennek a hatása igen rövid idejű volt, Kriszti megint jött nyafogni Aztán meguntam, és megkérdeztem a kislányt, vajon Katát, aki ugyanolyan, mint ő, miért nem kergeti senki?
:)

Háááát.... az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a futás, de hasznos....
Ha arra gondolok, hogy ezek nem beszámíthatóak, akkor nagy valószínűséggel a gyermekeimet és minket bánthatnak!
Inkább éhezzünk együtt és kezdjük újra az életünket együtt, mint meghaljunk együtt!!!!! Bár szent meggyőződésem, hogy "odaát" minden nyugodt, szép, nincs fájdalom, gyűlölet, harag, stb., de az oda vezető utat nem így szeretném átélni!

A második: Szépen, lassan feltűnés nélkül elmaradok tőlük!!

A harmadik: Nem avatkozom közbe, rendőrt hívok, bár, ahhoz tényleg át kell élni, hogy ezt tudjam
De inkább nem szeretném....

Háááát.... az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a futás, de hasznos....
Ha arra gondolok, hogy ezek nem beszámíthatóak, akkor nagy valószínűséggel a gyermekeimet és minket bánthatnak!
Inkább éhezzünk együtt és kezdjük újra az életünket együtt, mint meghaljunk együtt!!!!! Bár szent meggyőződésem, hogy "odaát" minden nyugodt, szép, nincs fájdalom, gyűlölet, harag, stb., de az oda vezető utat nem így szeretném átélni!

A második: Szépen, lassan feltűnés nélkül elmaradok tőlük!!

A harmadik: Nem avatkozom közbe, rendőrt hívok, bár, ahhoz tényleg át kell élni, hogy ezt tudjam
De inkább nem szeretném....