40 éves kismama
Véleményekre lennék kíváncsi azzal a kérdéssel kapcsolatban hogy vannak-e sorsszerű dolgok az életünkben?
A gyermek témára lennék kíváncsi.40 éves vagyok boldog párkapcsolatban élek de rossz anyagi körülmények között élünk. A sors úgy hozta most ismertem meg azt a férfit akivel holtomiglan élnék együtt és természetesen ilyenkor szóba kerül a gyermekvállalás.A párom realista és azt állítja öngyilkosság gyermeket vállalni az anyagi helyzetünk miatt(albérlet,stb.)A helyzetet én is látom hogy nagyon nehéz még magunkat is eltartani és a pénztelenség feszültséget szülne előbb-utóbb.
Már volt 2 komolly kapcsolatom és nem tipikus apajelöltek voltak az illetők..Van olyan sorsszerűség hogy mindíg ugyanazt a típusú férfit vonzom be akinek nem fér bele az életébe egy gyermek,vagy ezért...vagy azért?Hozzáteszem,ezeknek az exeknek a mai napig nincs gyermekük nem miattam nem akartak.Van egy barátnőm akinek van egy lánya,ő már nem akar semmiképpen gyermeket,pont olyan férfivel él aki viszont nagyon szeretne gyereket..
Furcsa hogy nem találkoznak a vágyak.Volt egy szünet a kapcsolatukban a gyermekvállalás miatt.A barátnőm megismerkedett egy másik férfivel és ez a férfi is pont tőle akart gyereket,attól aki tiltakozik ez ellen.
Vagy aki nagyon akar annak nem jön össze?Hogy van ez?
Tudtok erre magyarázatot?
Vagy a sors tudja mit akar és nem véletlenül van úgy ahogy?.....
Nos rövid kapcsolataim nem voltak,volt férjem is akivel gyermeket vállaltunk..én hagytam el mert nem volt jó apa,ami 20 évesen nem derült ki csak később.Volt egy másik férfi is az életemben akinek az anyagi háttere volt meg de a mai napig retteg a gyermekvállalástól 43 évesen is.Szerintem ez baromság hogy aki családcentrikus olyat vonz be,mindent ezzel magyaráznak manapság mert ez egyszerű ok.Büszke vagyok arra hogy 20 évesen szültem és egyedül helyt álltam,egyedül tanultam meg mindent szinte segítség nélkül és kiegyensúlyozott nagy fiam van.Tehát nem a családcentrikus bevonzással van a baj.
Nem minden esetre értettem de van valóság alapja.Énis büszke vagyok arra,hogy 31 évesen két gyermekem van.
Szerintem vannak eleve elrendelt pontjai életünknek, lehet, hogy valóban ezt kell megtapasztalnod.
Viszont gondoltál-e arra, hogy te nem mertél olyat választani, akivel családot alapítanál?
Lehet, hogy anyagi helyzeted is más lenne, csak nem a szokványos szempontok szerint kellett volna társat választani?
Nem bántásként, ne haragudj, de ismerőseim között van ilyen.
Ettől még lehet, hogy neked éppen ez a sorsod.
Bocs, csak próbáltam más szemszögből is vizsgálni a dolgot.
Osztom a véleményt.Írtam ,hogy nekem is vannak ismerőseim akik sorozatba olyan pasikkal vannak akiK valamilyen szempontból alkalmatlanok az apaságra pl:sokat buliznak korosabban is, meg nem akarják lekötni magukat.Mindegyik nőnek ilyesmi a mentalitása :,,mi lesz velem ha szülök?,hogy fogok kinézni?,nemfogok kelleni a páromnak ,nemakarok elköltözni a szülőktől mert kényelmesebb és nincs gond ,stb.
Természetesen kivételek mindíg vannak.
Ahhoz,hogy ez megváltozzon a kismamának kell megváltoznia.Mert átlehet írni a sorskönyvet csak akarni kell.énis átírtam.Nekem fiatal koromba (21 év alatt értem) sorozatba volt olyan pasim aki zsarnok,dirigálós.Nagyon alacsony volt az önértékelésem ebben az időszakban és mások akarata szerint cselekedtem mindig.Vonzottam őket.később taszítottam.Nagyobb lett az egóm.
Ha komolyak voltak a korábbi kapcsolataid akkor miért nem voltak apajelöltek?
ha komolyak voltak a régebbi kapcsolatok akkor miért nem volt egyik pasi sem alkalmas az apaságra?
Ha vágysz rá és úgy érzed, hogy tényleg találkoztál azzal a férfival, akivel "holtodiglan", akkor szerintem nyugodtan vállalj egy gyermeket.
Hidd el, a félelmeid alaptalanok!
Meg fogjátok oldani a dolgot az anyagi nehézségek ellenére.
Hallgass a megérzéseidre!
Minden rendben lesz.
Így érzem.