Meddig várjunk a szakítással / válással? | Önmegvalósítás.hu

Meddig várjunk a szakítással / válással?

2008. július 03. csütörtök, 10:32 | Huszti Sándor -...

Ha már nem megy jól a párkapcsolat, házasság akkor vajon meddig érdemes várni rá, hogy megjavuljon?

Érdemes figyelembe venni a környezet véleményét, tanácsait egy ilyen helyzetben? Segíthetnek-e a barátok a jótanácsaikkal, lelki támogatásukkal?

Mennyi összetartó ereje, felelőssége van a közös gyerek(ek)nek?

Lehet-e a közös vagyon, megélhetés visszatartó erejű a döntésben?

És talán a legfőbb kérdés: Remélhetik-e a párok, hogy változnak még eleget a kapcsolat megmentéséhez? Érdemes egyáltalán megmenteni egy botladozó - haldokló kapcsolatot?


Mi a véleményed? Voltál Te is hasonló helyzetben? Hogy döntöttél?

 


Meddig várjunk?
2008. augusztus 04. hétfő, 15:29 | napsugár

Csak akkor szakítsunk, ha ez a vágyunk legbelülről a lelkünk mélyéről szakad fel, akkor itt az ideje!

EGYED ANIKÓ képe
Vajon mindannyiunknak van lelki társa?
2008. augusztus 26. kedd, 21:17 | EGYED ANIKÓ   Előzmény

Vajon meg van valahol az a egyetlen lelki társunk, aki a mi másik felünk?
Vajon sikerül megtalálnunk, és ha igen, akkor az nem késő már?
Vagy ha idejében találkozunk vajon egyformán fejlődünk az idő múlásával? Mikor házasságot kötünk, akkor egy szinten vagyunk és nagyon szerelmesek, és ha az valódi szeretetté alakul, akkor az örökké tart.
,,Egy kapcsolat igazi próbája,hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét...(A.P.)
A testi szeretet, szerelmet ápolni lehet, a lelkit nehezebb.Ha a kommunikáció csak a mindennapokkal kapcsolatban van, de lelki szinten nincs ,- mert nem egy szinten vagyunk már -,akkor választanunk kell, vagy elfogadjuk a másságot, vagy...
Keveseknek adatott meg, hogy minden téren ugyanazon a frekvencián maradjanak.
De talán ez is egy tanuló folyamat... Nincsenek véletlenek...
Szeretettel:EA

Minden tökéletes volt, de egy idő után másra és többre vágytunk
2008. augusztus 27. szerda, 12:13 | xydan   Előzmény

3 évig voltam együtt az első igazi szerelmemmel, annyira egyformák voltunk, és annyira támaszai voltunk egymásnak, amit a családaink és barátaink nem tudtak addig nyújtani. Minden tökéletes volt, de egy idő után másra és többre vágytunk, nekem megtetszett egy fiú, neki egy másik lány. Könnyített a helyzetünkön, hogy mi meg mertük beszélni egymással, hogy mi a helyzet. De a szakítás így is nehéz volt, hisz tudtuk, hogy mit jelentünk egymásnak. Végül mégis (1 év gondolkodás után) szétmentünk. Én hamar összejöttem azzal a fiúval, aki már tetszett. Nehézkesen, pillangókkal a hasamban mégis elindult az új kapcsolatom. Már 5 éve vagyok vele, de szinte fél évente találok nála vonzóbbat és jobbat. Akár bele is élhetném magam, de nem teszem, miért? Mert akkor minek hagytam el az előző barátom? Vagy? Meddig fussak az új után? Ha a mostani barátom elhagynám, szerintem a következőt is elhagynám. Minden fiú (nő) egyforma, persze kicsit mindannyian mások vagyunk, de lényegében nem nyújthat jobbat vagy mást senkisem. Ha mindig elmenekülsz és nem oldod meg azt a problémát, hogy ne múljon el a szerelem, akkor sosem találod meg a helyed.

A probléma, hogy ezt sulykolják belénk a tévék, az újságok. Szerintem nincs az a férfi a földön, aki mellett én királynőnek érezhetem magam egy egész életen át. Előbb utóbb úgyis rám vár a takarítás, a veszekedés és a többi. Akkor meg minek menjek tovább, őt már ismerem, inkább vegyem a fáradságot és kérdezzem meg tőle, hogy hogy érzi magát, és mondja el, hogy mit érez, mi foglalkoztatja.
Amúgy még másik nagy segítségem a szerelem felidézésére, ha eszembe juttatom, hogy hogyan néztem rá az elején, amikor még felforgatott bennem mindent. Milyen szerelmes tudtam belé lenni, nekem ez segít.

Amúgy az ilyen fellángolásokat csak akkor érezzük, ha valaki olyannal találkozunk, akit előtte még nem ismertünk. Mindene új, amit mond, amit csinál, ahogy kinéz. Nem látjuk benne a rosszat, mert nem ismerjük. Pedig ugyan annyi hibája van, mint a mi partnerünknek, csak erről az ő előző barátnője tudna mesélni:)

Szerintem nem a félelemből kell kiindulni, hogy ha most nem megyek, akkor lekésem-elhalasztom a legédesebbet, amit kaphattam volna a világtól. Ha ilyen kérdés előtt vagy, akkor azt mérlegeld, hogy amúgy jó e a kapcsolatod, ha igen akkor maradj benne, pár hónap múlva nevetni fogsz, hogy mi tetszett abban a másikban annyira. Ha meg rossz a kapcsolatod amúgy is, és már nem tudjátok megjavítani, akkor menj el akkor is, ha félsz, ha tudod, hogy sokkal rosszabb lesz.

fehercsongor képe
Egy mondatod én másképp fogalmaznám , mert a többit akár én is
2008. augusztus 28. csütörtök, 22:59 | fehercsongor   Előzmény

Egy mondatod én másképp fogalmaznám , mert a többit akár én is írhattam volna .
A " megváltozzon " helyett " ne alakuljon ki " , mert egy érintési undort én legalábbis - ha már megvan - nem tudok leküzdeni magamban , próbáltam , és csak erősödött .
Üdvözlettel : felacso

fehercsongor képe
Az élet mozgás . Állandó változás . A szeretet szélvihara ,
2008. augusztus 28. csütörtök, 22:50 | fehercsongor   Előzmény

Az élet mozgás . Állandó változás . A szeretet szélvihara , amely sose csendesül , és arra is tanít , hogy a magunk gyártotta és belénknevelt félelmekre gyümölcsözőbb nem hallgatva cselekdni .
Biztos , hogy akkor a számodra akkori legjobb döntést hoztad meg hosszú örlődés és sok fájdalom * után , de ne gyárts belőle ideológiát ** (minden férfi és minden nő ugyanúgy rozoga összetétel ) Ezzel a lelked s hited sorvasztod , és önmagadat tudatilag lebilincseled . Hagyd szabadon magad , és élvezd a párod teljességét (a királyok se tökéletesek ) , és higgy benne , hogyha tényleg szükséged van rá , akkor előbb - utóbb összetalálkozol egy olyan emberrel , akinek a hibáit is szeretni fogod , és nem csak elfogadni . Ne kösd meg magadat a jövőbeli viselkedésedre vonatkozó jóslatoddal .
* a gyötrődés sokszor azt jelzi , hogy szembe mész valami természetessel , talán mert még nem időszerű számodra ,vagy egy másik természetes értéket akarsz megélni , megvalósítani , és a keretek sokszor szorítanak .
** mint teszem én
Üdvözlettel : felacso

Nem gyártottam ebből ideológiát, csak azt nem akarom a saját
2008. augusztus 29. péntek, 16:41 | xydan   Előzmény

Nem gyártottam ebből ideológiát, csak azt nem akarom a saját életemben, hogy minidig azzal hitegessem magam, hogy a következő kapcsolat jobb lesz, ezért a mostanit "nyugodt szívvel" hagyhatom veszni is.
Lehet hülyeség, de szerintem ha egy problémánál mindent kipróbáltok a megjavítására, akkor az meg is oldódik. Ha egy kapcsolat szétmegy, az azt jelenti, hogy valamit nem csináltatok meg. És az a kulcs, az akkor a következő kapcsolatodban is hiányozni fog. És az mindegy, hogy melyik kapcsolatodban oldod meg. Általában az a legjobb, ha egyből abban amelyikben vagy és felmerült a baki.
Remélem érthetően írtam le.

Szóval az a fontos, hogy ne halogassuk a bajt, hanem oldjuk meg, mert abból tanulsz és nem kell többé majd találkoznod vele.

Az emberek egyformaságán meg nem a rozogaságot értettem, hanem azt, hogy szerintem igenis egyformák vagyunk. Mind egy célért küzdünk, de mindannyian más úton haladunk.

fehercsongor képe
Nem egy elérhetelen túlvilági ábránddal programozzuk mi magunkat
2008. augusztus 28. csütörtök, 22:27 | fehercsongor   Előzmény

Nem egy elérhetelen túlvilági ábránddal programozzuk mi magunkat ?
Aztán a való világban , mint lepkék a gyertyalángba ... vagy kiszikkadt sóhajként sorvadunk .
Üdvözlettel : felacso

fehercsongor képe
Szerintem és röviden : Egyetlen lelki társ NINCS . Éppen mosti
2008. augusztus 28. csütörtök, 22:22 | fehercsongor   Előzmény

Szerintem és röviden : Egyetlen lelki társ NINCS . Éppen mosti egyetlen van csak .
Sokszor megtaláljuk , és SOHASEM késő .
Hogyan állíthatnám , hogy van egy másik ember , aki ugyanolyan vagy azt kiegészítő módon gyönyörűség és undor , tündér és sátán , mint az az egyveleg ami bennem forr és kavarog . Egy - egy csodás pillanatban még talán összepasszolhatunk , és megkaphatjuk a teljesség csalóka látomását együtt , magunktól ? egymástól ? De azt hogy valaki ugyanolyan úton , vagy csak hasonló tapasztalatokkal és baklövésekkel alakulva folyamatosan hozzámilljen és én is őhozzá , nos azt nem hiszem . Az már valószerűbb , hogy a pillanatnyi milyenségem által bevonzott másik kiegészítő ? fejlesztő ? milyenséggel a közös úton kölcsön - , és kölcsönhatva egymás vonzásában maradunk . Az " egyetlen lelki társ " az egy csodás lelkesítő érzés , ami , mint minden érzés változik , és csak ? annyit jelent , hogy a fellobbanásának az idején a társunk számunkra az éppen akkor szükséges legigazibb valaki . De ha nincsen meg a kölcsönös vonzásban való együttváltozás lehetősége , akkor pár év múlva már csodálkozunk a kapcsolatunk akkori értékelésén és megélésén , mert már egy egész más összetételű , megjelenésű lélektárs után rajongunk .
Leragadni nem kell , de nem is igazán lehet , mert a ragadás látszólag önellentmondó módon nem köt , hanem taszít . Üdvözlettel : felacso

LeZsu képe
"De azt hogy valaki
2010. szeptember 18. szombat, 10:46 | LeZsu   Előzmény

"De azt hogy valaki ugyanolyan úton , vagy csak hasonló tapasztalatokkal és baklövésekkel alakulva folyamatosan hozzámilljen és én is őhozzá , nos azt nem hiszem."

"Az már valószerűbb , hogy a pillanatnyi milyenségem által bevonzott másik kiegészítő ? fejlesztő ? milyenséggel a közös úton kölcsön - , és kölcsönhatva egymás vonzásában maradunk."

Akkor szerinted (is) minden kapcsolat határidős??
(Mert a társadalom pont az ellenkezőjét erőlteti ősidők óta!)

Zsu

Onnan tudom, hogy legbelülről jön...
2008. augusztus 22. péntek, 14:55 | napsugár   Előzmény

Onnan tudom, hogy legbelülről jön, hogy már nem gondolkodom, kitör,feltör egy nagyon fájó érzés ami megállíthatatlan,
sodor és már eszedbe sincs más lehetőség. Ha még egy napot maradnék, hallgatnék, akkor megörülnék vagy belehalnék a fájdalomba.

Érzed nincs tovább.

Nehéz kérdés
2008. augusztus 16. szombat, 8:15 | kereso

A saját tapasztalatom azt mutatta, hogy nem lehet megmenteni egy kihült kapcsolatot. A 20 éves házasságom utolsó 5 éve ezzel telt, de úgy láttam, hogy még ha a körülményeken változtatunk is, valahol mélyen belül valami megszakadt és minél tovább próbáljuk meg összeragasztani, annál nagyobb lesz a távolság. Persze, ez csak az én tapasztalatom.
Viszont mostanában láttam egy filmet ami nagyon megmozgatott. A címe "A szív hídjai". Nem tudom ismeritek-e, egy gyönyörű romantikus film Clint Eastwood-dal és Meryl Streep-pel. A férfi egy szabad fotós aki járja a világot, aki nem kötődik senkihez és semmihez, mert mindent és mindenkit egyformán szeret. A hölgy egy kétgyermekes családanya, aki egy idegen országban él és valahol boldogtalan. A kérdés a 4 nap szenvedélyes szerelem után merül fel, mert a férfi kéri, hogy menjen vele és hagyja ott a családját. A nő előszőr összepakol, de végül mégis marad. Nem hagyja el a férjét, és a gyerekeit, valahol feláldozza az életét értük.
Sokan teszik ezt a világunkban is és a film valahol felteszi a kérdést, hogy jó-e ez így. Azzal kezdődik, hogy a nő gyerekei olvassák a naplóját az édesanyjuknak és így szereznek erről az egészről tudomást. Közben kiderül, hogy mindkettőjük élte egy katasztrófa. Na és itt a kérdés, hogy vajon azért élnek egy boldogtalan kapcsolatban mert anyjuk mintáját követik, mert ezt látták otthon? Ha az anyjuk elment volna a szerelmével, akkor lehet a gyerekekben is az maradt volna meg, hogy nem kell nyomorultúl leélni egy életet, ha már nem vagyok boldog a férjemmel, vagy feleségemmel. Vajon fel kell áldoznunk az életünket a gyermekeinkért? Vagy pont ezzel a feláldozással tesszük tönkre az ő jövőjüket, életüket is? Vagy csak kifogásként használjuk a gyerekeket és a saját gyávaságunkat próbáljuk így leplezni?
Aztán még egy kérdés merül fel, az 4 nap szerelem maga volt a csoda, hogy ment volna ez tovább a hétköznapokban? Át lehet-e alakítani ezt a földöntúli szerelmet egy földöntúli szeretetté, vagy a hétköznapok megölnék az egészet? Vajon Rómeó és Júlia ha nem hal meg, hogyan élt volna tíz év múlva? Nem kérdeznénk-e meg magunktól pár év után, hogy ezért hagytam el a családomat?
Nem tudom a válaszokat sajnos. Most úgy érzem felrúgnék mindent ha egy ilyen szerelem és lelki társ rám találna. Én megpróbálnám.

fehercsongor képe
A más kertje
2008. augusztus 17. vasárnap, 16:03 | fehercsongor   Előzmény

mindig zöldebb,a választási lehetőségek közül a nem választott utólag rózsaszínebb lesz.(Lsd.Pufnáger Pisti és Mézgáné)Légy biztos benne,hogy az adott körülmények között(tapasztalataid,ismereteid, akkori értékrendszered,érzelmi-, és tudatállapotod,vágyaid,előitéleteid,stb.) szerint az ekkor lehető legjobbat választottad,választod,és választani fogod,mégha a következmények esetleg nem is igazolják az elvárásaidat,de azt sohasem tudhatod biztosra,hogy valami még nagyobb rosszat nem kerültél-e el,azzal,hogy a másik változatát élted meg a sorselágazásodnak.Viszont légy óvatos a pillanatnyi erős behatásokkal szemben.A döntéshelyzet válsághelyzetként is megélhető.Ilyenkor kapkodunk,és meggondolatlanok vagyunk.Eladásnál is ezt használják ki:csak most,egyszeri ajánlat,és nem tudsz utánanézni a többi olcsóbb vagy jobb konkurrens árúnak.Sima mosoly,szuggesztív szavak,és ott csillog kéznyújtásnyira az,ami a tiéd lehet.A film is ugyanígy hat.Kibillent önmagadból.Sugalmaz egy döntést.De te nem vagy azonos a filmbeli hölggyel,és még ha példának tekinhetnéd is,akkor is nagyon tudatosan el kell választanod magad tőle,a rokonszenvet,érzelmi azonosulást,mint madárfogó ragacsot magadról lemosni.Ugyanezt a filmet megcsinálhatták volna úgy is,hogy a férjjel maradva feléled a szerelem,új energiát kap az eldobott fellángolásból.De úgy is,hogy találkozgatnak,és ilyenkor a lelkük-testük újra meg újra felizzik.Vagy elmegy,és a szerelmével szárnyal állandóan megújulva tovább.De ugyanilyen szuggesztív változatot lehetett volna csinálni abból a lehetőségből is,hogy az együttélés megszokásba fúl,
és visszamenekül a férjéhez,vagy egyedül él tovább,stb.Nem véletlen ugyan,hogy ezt a problémát boncolgató filmre vagy érzékeny,és az sem véletlen,hogy pont ilyen megoldást bemutató változat került eléd,de mégis csak te döntsél,és ne kerülj a hatása alá,vagyis egy problémára érzékeny időszakban elédkerült megoldási lehetőség,nehogy s saját legjobb,legbensőbb megoldásod választásától eltérítsen.Üdvözlettel:felacso

Igazad van.
2008. augusztus 18. hétfő, 7:02 | kereso   Előzmény

Kedves felacso bárhogy másként is végződhetett volna a film és azt is nagyon hatásosan lehetett volna bemutatni. Erre nem is gondoltam.
Szerencsére azonban nem nekem kell döntést hoznom, hanem az egyik barátnőm van hasonló szituációban. Otthon a szerető férj, anyagi biztonság és három gyerek. Így talált rá a földöntúli szerelem, amiért először mindent feladott volna, de végül is a "józan eszére" hallgatott. A szerelem már egy éve tart, megéli a fiúval azt a bizonyos egységet, egy a gondolatuk, a világuk. Sokat beszélgettünk róla, hogy mit is kéne tegyen és talán ezért mozgatott meg annyira ez a film. Én a magam "igazát" láttam benne (hogy jobb lett volna, ha elmegy a szerelmével), ő az övét, hogy milyen jó, hogy maradt. Nem lehet okosnak lenni és tanácsot adni, még ha kérnek is, mert tényleg mindenkinek ott és akkor kell dönteni, ha benne van a szituációban, kívülről és más "kondícionálással" másképp látunk.
Köszönöm a válaszodat, elgondolkodtatott.

Talán az a baj
2008. augusztus 22. péntek, 15:04 | napsugár   Előzmény

Talán az a baj velem is, hogy itt a földön keresem a földöntúli szerelmet. Teljességre vágyom egy kapcsolatban. De miért, mikor egymagam teljes vagyok?
Ezt kellene tudatosítanom végre.
Hiszen minden bennünk van.
Azért dolgozom magamon, hogy végre teljesnek érezzem magam.
Vagy ha én teljes vagyok, akkor a másiktól már nem is várom el, hogy ő álltal legyek teljes.

fehercsongor képe
Hinni kell
2008. augusztus 17. vasárnap, 16:26 | fehercsongor   Előzmény

benne,hogy a szerelem továbbél.Ha kételkedsz,akkor el se indulj.A szerelemből megszületett gyerekek ragyogóbbak,szebbek,de még ha nem valósulnak meg,akkor is áldottabbak.
Szerelmet szeretetté nem lehet átalakítani,de a nagy szerelem felemel,és az addig benned rejlő lehetőséget ,a földöntúli szeretetet felszínre hozza a megélésével,vagy az elválás okozta hiánnyal.(vagyis a természetes lefolyásánál fogva átalakul.)
Én valamikor ugyanerre a kérdésünkre kb.ezt válaszoltam a feleségemnek:"Hazug ígéretet tennék,ha azt mondanám,hogy mindig szeretni foglak.(A szabadságomat tenném az igéretem és szerelmünk foglyává.)
Én azt szeretném,ha ez lenne mindkettőnk számára az örökkévaló pillanat,szeretnélek mindig szeretni.
Most szeretlek,és este is szeretni foglak.Valószínűtlen,hogy reggel ne téged szeretve ébrednék,és ha reggel téged szeretve ébredek,akkor ez estére se fog megváltozni,és ahogy a napok követik egymást,az érzéseink,ha ápoljuk őket, mindig megújulnak."
Röviden a lángoló kezdet nagyobb esélyt ad az örömteli folytatásra,mint az állóvízben való dagonyázás.
De csak esélyt,amíg nem magad teremted a sorsod,de ennek inkább örülj,mert a meglepetések,váratlan fordulatok oly.felpezsdítőek néha.Üdvözlettel:felacso

Te magad írtad a választ
2008. augusztus 19. kedd, 7:05 | kereso   Előzmény

hogy nincs recept és sajnos tanácsot sem adhat senki és úgyis hiába tenné:)
A saját tapasztalatomat mondhatom el, talán tovább segít. 20 éves házasságom 15. évében éltem ezt meg, amit most Te. A világ legjobb férje volt az enyém, mindent magadott nekem, szeretetet, hűséget, biztonságot, erőt mégsem volt elég. 5 évig őrlődtem és mondtam magamnak ugyan azt, mint Te , hogy mit akarok még, hiszen olyan jó dolgom van. De valami mégsem működött. Kihunyt a tűz, a láng és tudom, hogy sokan leélnek így egy életet úgymond "barátként", nekem nem volt elég. Senki nem jött közbe, nem volt más szerelem, egyszerűen úgy éreztem, hogy nem is élek már. Szerettem Őt, szeretem most is és szeretni fogom amíg élek, mert a társam volt hosszú éveken át. Jóban vagyunk, néha beszélgetünk és többször mondta, hogy léphettem volna előbb is, kár volt 5 évig kínlódni. Azóta talált egy társat magának, már együtt is élnek, én boldognak látom. Tiszta szívemből örülök neki!
Szóval talán azzal, hogy húzzuk és halasztjuk a dolgot, hogy megpróbálunk "dolgozni" a kapcsolaton, csak elodázzuk azt ami elkerülhetetlen. Szerintem! Elképzelhető az is, hogy beletörődünk a sorsunkba és maradunk, így úgymond megmentve a kapcsolatot, de belül a lelkünk meghal ezzel a megalkuvással. Aztán telnek az évek és a szeretetünk is átcsap valami flusztrált "gyűlöletbe" a másik felé a saját gyávaságunk miatt. Mert a lelkünk élni akar a szívünk ízzani és még ha szenvedünk is és rosszul döntünk, akkor is élni, megélni, átélni! Goethe sokkal szebben tudja ezt megfogalmazni:
"Örömmel, bánattal teljesen gondolatokba merülve aggódni,
kínok közt lebegni, majd az égig újjongani,
majd halálra szomorkodni;
csak az a lélek boldog, amely szeret."

Kedves LG
2008. augusztus 30. szombat, 8:54 | kereso   Előzmény

Az első gondolatom a leveled után az volt amit Csongor válaszol lejjebb, hogy változunk.
Nem a szeretet múlik el, hanem elkezdünk más iránt érdeklődni, más utakat járni, ahová a társunk nem tud, vagy nem akar követni minket. Más feladatokkal vagyunk itt, mást kell megtanulnunk tapsztalnunk. Nem okvetlenül a szerelmet keressük, a szenvedélyt másnál, hanem a saját életünk kiteljesedését amiben már a társunk hátráltat és nem társ többé. Hidd el, mindenki megkűzdi a maga harcát és nem adja fel rögtön a kapcsolatot. Megpróbálunk mindent, de egyszerűen az az ember akkor már nem az aki az akkori partnered lenne az utadon. Attól még szeretheted, de az utatok már külön válik. A szeretet egyébként elengedés is. Ha ő szenvedélyt keres, akkor tegye még ha nekem fáj is, erről szól a TE és nem az ÉN a párkapcsolatban, amiről Te is írtál, hogy manapság rittka. Nem hiszem, hogy virágról virágra szállna és újabb szerelmeket hajkurászna, egyszerűen akkor a szenvedélyt szeretné megélni és ha megtehetné anélkül, hogy ebből nagy dolgot csinálnánk, nem is lenne semmi baj. Mindíg a tiltott gyümölcs az édes:) Szerintem.

Vasárnap délután
2008. szeptember 17. szerda, 21:47 | napsugár

Vasárnap délután volt , mikor a feleség elment a nőhöz.
Egy munkával kapcsolatban volt megbeszélésük, azon hamar túljutottak és elkezdtek beszélgetni.
Hogy élik a mindennapokat, hogy zajlanak a családi programok, ilyenekről.
A nő kb. 30 évvel ezelőtt, kollegája volt a vendég férjének.
A férj most is fiatalos, sőt, kisfiús alkatú és arcú, valahogy nem fog rajt az idő.
A feleség az ötvenes éveinek elején jár, korának megfelelő állapotban, kissé telt, erős csontozatú.
A nő, a feleségnek dicsérte a férjet, milyen jól néz ki, szinte semmit nem változott a hosszú évek alatt.
Erre a nő kifakadt, igen, ehhez kellett valaki más is. Elmesélte, hogy férjének másféléve van valakije. Úgy jött rá, hogy a férfinak teljesen megváltoztak a szokásai. Mióta a harmadikkal összejött, adott magára, már nem gyalog közlekedett a városban, hanem autóval, figyelt arra, hogy öltözik. Mikor a feleség rákérdezett a férfi bevallotta, hogy összejött a kolléganőjével. Azóta megmondja a feleségnek, hogy mikor akar a barátnőhöz menni. A férfi nem érti miért van az, ha hazamegy egy kirándulásból amit a barátnőjével tett meg, a feleségnek miért nincs kedve még az nap a férjjel megnézni egy balatoni naplementét, egyszerűen nem érti.
A feleség kérte, hogy a hétvégéken a férj legyen a családdal, akkor ne találkozzon a barátnővel.
A házaspárnak van három gyermeke, a nő őket nem avatta be a történtekbe, de úgy érzi a gyerekek tudják. Őrlődik, elmondja, vagy sem. A férj azért is haragszik, hogy a barátainak elmondta a nő. A feleség elvesztette a munkáját, nem talált másikat, a házassága is romokban, önbecsülése semmi.
A férfi feleségének azt mondja nem tudná a feleséget elhagyni, de azt is, hogy a barátnőjével sem teheti ezt meg. A feleségnek fogalma sincs mit tegyen. Míg ezt meséli kitör belőle a sírás.
Igy élnek másfél éve. A feleség vár, majd csak vége lesz. De, hogy meddig bírja, azt nem tudja.
A nő elgondolkodott és elszégyellte magát, mert egy másik kapcsolatban ő volt a harmadik.

Hajszál
2009. szeptember 23. szerda, 14:32 | pajkos

Amíg hajszálnyi remény van. A hajszálat sokszor nehéz észrevenni, de aki keres, talál. Ja és együtt kell keresnetek, mert egy pár vagytok, ha egyijkőtök talál, a másik is vegye észre jóindulattal a benne rejlő lehetőséget, ennyivel tartoztok eddigi kapcsolatotoknak.
Ha együtt sem találjátok, akkor lépjetek, együtt, megbeszélve.

Békesség

Segítség kérés
2010. május 25. kedd, 23:18 | sunnyflorida

Szia Sanyi!
Mit tanácsolsz akkor, ha az egymásnak leadott jelek nem fogadása, a saját önismeret hiánya miatt oda jutott a kapcsolatban mindkét fél (17év után), hogy érzi így nem élhet tovább (sok saját magunkkal való küszködés után), a saját sorsán változtatnia kell. A párom a hazugságok mellett félre is lépett, ez kifakasztotta az egész problémát. Úgy voltam én, hogy meg akarok változni magam miatt, de nem akarom elveszteni sem, de így tovább se mehet. Ő bizonytalan volt mindenben. Sodródtunk ... választani kellett ő akarja ez a kapcsolatot még vagy nem, úgy hogy közben meg kell változnia neki is. Én közben már az elengedését kezdtem tudatosítani magamban, mi van ha úgy dönt, hogy megy-re trenírozva. Egy részére kínosabb vita után, döntött elmegy, vége. Tudomásul vettem. Utána egy pár óra múlva kitört belőle az irántam érzett szeretete. Kiderült, mindkét részről még mindig van szeretet a másik iránt, ezért is nagyon nehéz az elengedés. Ő fojtotta az érzelmeit én meg túlzásba vittem. Megegyeztünk, pár hét múlva szétköltözünk és fél év múlva meglátjuk mi lesz velünk! Azóta próbálok vele sokat beszélgetni, az eddigi életünkről, mi is történt velünk, hogy fel tudjuk dolgozni.
Jól döntöttünk? Mit kell ilyenkor tenni, hogy ha úgy alakul legyen még esélyünk az újrakezdésre? Vagy le kell zárni itt és most? De akkor miért nem ment simán ez akkor ott, amikor kimondtuk, hogy vége?

köszi

LeZsu képe
"De azt hogy valaki
2010. szeptember 18. szombat, 10:46 | LeZsu

"De azt hogy valaki ugyanolyan úton , vagy csak hasonló tapasztalatokkal és baklövésekkel alakulva folyamatosan hozzámilljen és én is őhozzá , nos azt nem hiszem."

"Az már valószerűbb , hogy a pillanatnyi milyenségem által bevonzott másik kiegészítő ? fejlesztő ? milyenséggel a közös úton kölcsön - , és kölcsönhatva egymás vonzásában maradunk."

Akkor szerinted (is) minden kapcsolat határidős??
(Mert a társadalom pont az ellenkezőjét erőlteti ősidők óta!)

Zsu

Feliratkozás Hírlevélre