Karácsonyi ajándék Önmagadnak
Közeleg a Karácsony, ideje lesz azon gondolkodnod, hogy mit adsz ajándékba a szeretteidnek és Önmagadnak! Mert ugye ha Karácsony a szeretet ünnepe és ajándékokkal fejezzük ki a szeretetünket, akkor az a minimum, hogy magadat is megajándékozod!
Én évek óta rendszeresen adok magamnak valamit Karácsonykor és ugye nem meglepő, hogy ennek szoktam a legjobban örülni! A barátok, rokonok mindig valami haszontalan tárgyat adnak, mert nem ismerik pontosan a vágyaimat, viszont a sajátomat én ismerem a legjobban, ezért én tudok magamnak a legjobban örömet szerezni.
Azt gondolom, hogy az önmagunknak adás, akár tárgy, akár szeretet formájában, igen fontos a lelki életünk szempontjából. Amikor kapunk valamit, azzal többek leszünk, töltekezünk, vagy kifejezzük a szeretetünket, megbecsülésünket, hálánkat, köszönetünket. Ezeket nem csak mások felé lehet kifejezni, hanem Önmagunk felé is, sőt azt hiszem, hogy ez sokkalta fontosabb is!
Hiszen mások nem tudják mennyit dolgozol, teszel magadért, a saját jó közérzetedért, szellemi fejlődésedért, az egyensúlyi állapotodért, ezért ezt a belső munkát Neked kell értékelned, más nem teszi meg helyetted!
Mondhatni:
Te tudod magadat a legjobban megbecsülni!
Kérlek, itt állj meg egy kicsit, és fogd fel a megbecsülni szónak mind a két értelmét!
Még nem tudom, hogy mit fogok adni magamnak, de az ünnepig ez ki szokott derülni. Egyszer csak találok valamit az életben, ami fontos számomra, és akkor tudom, hogy ez lesz bennem, vagy a karácsonyfa alatt. Mert ha nem tárgyat adok magamnak, hanem érzést, szeretetet, akkor azt is viszem magammal Karácsonykor és ahogyan a róka feldíszíti a szívét a Kis Hercegnek, úgy készítem elő én is magamat a Karácsony estéjére.
Megnyílok, megszeretgetem magam és attól minden olyan jó lesz, minden a helyére kerül.
De nem tartom rossznak, vagy szégyellni valónak azt sem, ha tárgyat adok-kapok, hiszen azokhoz is ragaszkodom még, így azok is tudnak némi örömet okozni. (többet, mint a rokonoktól kapott gyapjú zokni és desodor!)
Nem sajnálom rá a pénzt, bármi legyen is az, hiszen egész évben spórolok annyit, hogy ha még ilyenkor is fognám a pénzt, akkor az tényleg rosszul esne!
Hogy másoknak mit adok, mit veszek? Gyapjúzoknit és desodort.
Mert fogalmam sincs, hogy Ők mire vágynak, sőt talán még Ők sem tudják, kivéve a gyerekek, mert Ők folyton vágynak valamire. : )
A felnőttek legtöbbje sajnos elfelejtette mára, hogy mire vágyott, amikor még Önmaga volt. A sok megfelelés, hajtás, szerepjátszás bezárta a szívüket, így csak a reklámok súgta vágyakat ismerik, a szívükét már rég nem hallják!
Remélem egyszer Te is meghallod a szíved szavát és tudod, hogy nem a Karácsony az igazi ünne, hanem minden nap, amit a szívedben élsz!
Addig is, ha nem tudod, hogy mit adjál magadnak vagy a szeretteidnek ajándékba, javasolok néhány hasznos ajándékot!
- Elfogadás és szeretet Sirály csomagot, hogy újra tudd magadat szeretni!
- Vágyak és félelmek Sirály csomagot, hogy a vágyaidat ismét megtaláld.
- Bármelyik Sirály tanítást, mert az életet, Önmagadat tanulhatod meg belőlük.
- Meditációs kártyát, mert nem csak jól mutat a karácsonyfa alatt, de nagyon sok segítséget ad az utadon.
- És bármit adsz is, adj mellé egy hosszú, meleg ölelést is, mert sokszor csak ez hiányzik a didergő lelkednek!
Legyen szép Karácsonyod!
Hozzászólások
6 hozzászólásHát..., nem tudom, Magyarországon létezik-e még ez a bensőséges Karácsony, ami a múltat idézi!?
Néhány évvel ezelőtt, -már 10 éve is lassan- mikor még élt a nagymamám és én, valamint az unokatesóim is olyan 20 év körüliek voltunk, akkor én még megéltem a harmónikus, melengető Karácsony hangulatát! Akkor még mi, az unokatesómmal, egyetemisták voltunk,önálló keresetünk alig, vagy egyáltalán. Akkor még gondolkoztunk azon, hogy minek is örülne a másik, hisz a kevéske pénzünk szerettük volna olyan ajándékra költeni, amivel örömet okozunk. Ha elgondolkodom, most sem a pénzen múlik!:-(
Sokszor ajándékot készítettünk egymásnak, ékszerdoboz, festett váza, cd-k saját, válogatott zenékkel...
Sütit sütöttünk, amiről tudtuk, hogy ezt a Zita unokatesóm, salátát készítettünk, amit a nagybátyám imádott. Akkor még ők is értékelték ezeket a gesztusokat. Később ez megszünt..., miért?, több okot is felsorolhatnék.
Most elindult a családban egy törekvés, hogy visszatérjünk ezekhez az apró ajándékokhoz. Végre valaki kimerte mondani, hogy már nincs értelme a nagy ajándékoknak, hisz csak az együtt töltött néhány perc a fontos, hisz már ez is AJÁNDÉK!
Ha nem gondoltal arra, hogy erzeseket Te adjal meg magadnak, akkor a "Szerintetek is ilyen egy spiritualis szerelem?" cimu blog alatti hozzaszolasodban hogyan gondoltad a ragaszkodasmentesseg elereset?
Lépésenként, Dóri !
A ragaszkodásmentesség elérése egy folyamat eredménye, sokszor szorgalmas gyakorlás , néha egy megfelelő pillanat kell hozzá vagy egy felismerés is segít.
De az utat végig kell járni és még ahhoz sem szabad ragaszkodnod, hogy ragaszkodj a ragaszkodásmentességhez és az eszeddel próbáld visszahozni és különböző technikákkal ezt az állapotot. Egyik nap eléred, másik nap nem . A legrosszabb, ha a tegnapot próbálod görcsösen visszahozni. Menni kell az úton és mindent elfogadni, azt is hogy egyik nap sikerül, másik nap nem.
Mert ettől a lazaságtól fog egyszer majd tartósan is sikerülni.
Amit a spirituális szerelemnél Heidinek tanácsoltam az az volt, hogy induljon el saját maga szeretete
felé , de nem azt mondtam, hogy egy csapásra szeresse meg önmagát.
Ezt az utat be kell járni, ahogy én is járom.
Az igaz szerelem állapotát én egy megfelelő pillanat segítségével értem el, amihez sok év csalódása segített hozzá. És innen tudom, hogy nincs már benne igazi ragaszkodás. A fiútól, akivel átéltem nem akartam semmit, nem tudtam nős-e , van-e családja, csak bocsánatot akartam kérni tőle amiért a múltban visszautasítottam. Ehhez fel kellett adnom a ragaszkodásomat a korábbi férfiképemről és a ragaszkodásomat a büszkeségemhez is. És a fiúhoz sem ragaszkodtam már, mert a szerelem áramlása olyan csodálatosan önmagammá tett, hogy nem volt szükségem arra, hogy folyton ott legyen vagy bizonygassa, hogy szeret . Tettem , ami jött a MOST -ban, és mindezt a szív áramlása irányította. Nagyon jól írtad a hozzászólásodban, hogy az igaz szerelemnél a szív nem zár le, hanem folyamatosan nyitva van.
De mivel egy álom segített hozzá, (amely érzés szempontjából ugyanolyan volt, mintha a fizikai síkon történt volna ), tudom, hogy milyen ez, mégis az én életemben is dolgoznom kell és haladnom előre, hogy mindez a fizikai síkon is megnyilvánulhasson.
Eszemben volt a hétvégén, hogy Heidinek is megírom, hogy olvassa el amit egy blogbejegyzésben leírtam
erről a csodálatos szerelemről. A címe : Egy életérzésről, - milyen is feleségnek lenni ?
Hogy magamnak ajándékozzak jó érzést karácsonykor , erre ilyen tisztán még nem gondoltam, bár egyre több mindent megadok magamnak szeretetben sok más téren .És egyre kevesebbet várok el másoktól.
Karácsonykor eddig nem gondoltam erre , de nagyon sok dolog van, amire az ember út közben nem gondol és nagyon jó, hogy van egy másik lény, aki felhívja a figyelmedet rá.
Úgyhogy ha ellentmondást fedezel fel a soraimban az azért van, mert ez a dolog a ragaszkodásmentességgel nem fekete vagy fehér. Egy folyamat és út, aminek különböző állomásain vagyunk Te is és én is és mindenki más.
"...mert eszembe sem jutott, hogy magamnak bármilyen érzést megadhatok, amit én igazán szeretnék. Eddig sem vártam már mástól ezt , mert beláttam, hogy lehetetlen, de hogy én adjam meg magamnak , ez egészen új gondolat."
En sem gondolom, hogy onmagunk szeretete vagy a ragaszkodasmentesseg megy egy csettintesre, de ezekbol a szavakbol nekem ugy tunt, hogy nem csak karacsonykor, hanem soha nem adsz magadnak erzeseket.
Ez nem így van , de a családommal kapcsolatban nehéz helyzetben vagyok.