Blogok | Önmegvalósítás.hu

Sziasztok!

Eddig mindig a múltban éltem és a jövővel foglalkoztam, egyszerűen nem tudtam a mostban a pillanatnak élni.
Nem ment. El határoztam hogy az új évtől ezt fogom gyakorolni.
Elég nehéz,strapás dolog. Csak nekem? Vagy nektek is?
Amikor még van nescafém de már azzal foglalkozom hogy venni kéne,gyorsan el hessegetem a gondolatot,
és amikor megint a holnapra gondolok megint vissza terelem magamat a mába,és ez így megy nálam egész nap.
De napról napra jobban megy.
És jó a mostban élni.
Jó a pillanatot meg élni.
Olyan teljesség érzése.

Épp a kis fenyőfánkról szedem le a díszeket és természetesen rád gondolok. Az együtt töltött időre és a fényképekre, amelyeket magunkról készítettünk. Szép...szeretem ezt az érzést, hogy együtt vagyunk, összetartozunk. Szeretlek Téged.

Smiley.....
Reggel dolgozni mentem, autóval...néha egy-két lámpás kereszteződésnél elbizonytalanodom...gyorsítsak vagy lassítsak.... Természetesen a legtöbb esetben gyorsítok. Most viszont lassítottam és arra gondoltam, hogy miért az a célom, hogy még elérjem a zöldet. Miért? Természetesen azért, mert sietek a munkába. Ha elérem a zöldet, akkor nyerhetek pár percet, talán....Ez mondjuk máskor is igaz rám, általában az a célom, hogy még átérjek...de miért? Az elmém...erre vagyok beállva...át kell érnem...gondolhatnám azt is, hogy az a legjobb, ha megállok. Most megálltam. Arra gondoltam, no nézzük...ha már itt állok, nézzük mi van körülöttem. Megfigyelem jobban a környezetemet, a részleteket. Mi az amit észreveszek, mi az, ami vonzza a tekintetemet...na és persze, vajon miért....mit üzen nekem?

Kacsapár....
Testvérem majd 5 éves kislányával piaci bevásárlás után kisétáltam a közeli patakpartra. Alig 1 méter széles, beton-mederben csordogáló kispatak a városban. A patakparton szoktam futni, gondoltam megmutatom neki. Néztük a kis patakot, ahogy csordogál. Megkérdezte: itt vannak kacsák? Kacsák? -kérdeztem vissza. Itt nincsenek kacsák, ez egy nagyon kicsi patak, a kacsák a tavakat szeretik. Itt biztosan nincsenek kacsák - válaszoltam. Meg tél is van, ugyebár....szóval itt tutira nincsenek kacsák - gondoltam magamban. Alig hogy, ezt megbeszéltük, kicsit távolabb tőlünk, mintha egy madárpár szállt volna le a patak vizére.

Hálás vagyok ha visszanézek, ha visszagondolok azokra a körülményekre ami pontosan egy éve még a valóságomnak tudtam,és az akkori reményeim és vágyaim szerények ahhoz képest ami most van ha körülnézek.
Hálás vagyok önmagamnak hogy mertem hallgatni a belsö vezetöre és hálás vagyok mindazoknak az eröknek amik bölcsebbek mint én primitív ember és jobban tudja mi nekem a legjobb,és megértetni próbálja az én szintemen a spirituális igazságokat amit ha nem félek átülteni a gyakorlatba akkor a csodák természetesen történnek az életemben.

Az egymilliárdos lottó nyeremény kapcsán egy régi kérdés jutott eszembe tegnap: Vajon mi lenne, ha az emberek egyenlően osztanák el a megtermelt javakat?
Milyen változást hozna ez az afrikai szegények életébe, vagy az amerikai gazdagabb rétegnek?
Mit kezdenének a többlet pénzzel a szegények?
Hogyan dolgoznák fel a forrás csökkenést azok, akik már hozzászoktak a kényelemhez, biztonsághoz?

Vajon mennyit keresnénk mi magyarok? Többet vagy kevesebbet az átlagnál?
Kezdjük is egy kis számolással:

/ Nem sok közgazdasági ismeretem van, így lehet, hogy nagyon mellé számoltam. /

Elsősorban arra kell fókuszálnunk a figyelmünket, hogy megtanuljuk az életünkben felmerülő kihívásokat szimbolikusan értelmezni. A szimbolikus látásmódot úgy tudjuk elsajátítani, hogy tudatos figyelmünket önmagunkra irányítjuk. Próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, és próbáljuk megérezni, miként kapcsolódnak egészségünkhöz. Minden áldott nap figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk.

Tartalom átvétel