Felsőbb egó?
Ma kaptam egy nagyon kedves barátomtól ezt az idézetet emilben:
„A spiri egó a legrosszabb. Növeszt egy felsőbb egót, aki aztán ontja a baromságokat, de ez nem a belső bölcs.”
Egy kissé érintve éreztem magam, bár ez így nekem túlzottan kódolva van, nem teljesen értem az üzenetet. Viszont enélkül is érzem, hogy nálam is bizonyos stádiumban van már az a növesztés, csak nem tudom megfogni ezt az egész spiri meg felső egó témát.
Van valakinek erről saját tapasztalata? Milyen technikát használtatok, hogy leépítsétek magatokban az egót és újra a belső bölcs sugallatai szerint tudjatok működni?
- csaesz blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
21 hozzászólásJó ez a téma, úgy gondolom, hogy sokunknál aktuális... :)
Az utam legelején azt mondta egy tanító: "a spirituális ego kifejlődése törvényszerű". "Nálam nem így lesz" - gondoltam magamban. ; "Minden esetben"- Tette hozzá.
Megjegyeztem, hogy érdemes odafigyelni. De azért úgy gondoltam, nálam máshogy lesz.
Majdnem megölt a spiri egóm. Máig küzdök vele.
De már megértettem, tényleg szükségszerű, a természet produktuma, és mint ilyen, nem rossz, illetve egy rossz, ami valamire jó.
Sok tudást gyűjtöttem, sok félelmet, szörnyet megismertem, felismertem magamban, a végsőkig elmentem, bár azt hittem, rég a fény felé tartok. De még mindig csak egyre beljebb mentem a "nyúl üregébe". (Ego birodalma). A végén felismertem: az egész csak arra volt jó, hogy NE EZT AZ UTAT JÁRJAM...
Viszont mire ezt felismertem, annyi szörnyet/álcázott szörnyet (pl. hiedelmek, kétségek, vágyak) láttam, hogy azonnal detektálom őket másnál is..
Azt hiszem az egónk minden szintű megélése arra jó, hogy tapasztalatokat szerezzünk a "belső pokolról", és kulcsokat ahhoz, hogyan lehet a másik irányba fordulni. A szív irányába. És a tapasztalatok, a tudás, a sok "kioktatás" és minden-minden rengeteg dolog, amit útközben összeszedünk a szeretet erejével magunk és mások javára fordítható a későbbiekben.
Kicsit olyan ez, mint amikor valami nagy szomorúság ér valakit, pl, meghal a gyermeke, és olyan sebet üt, amit egész életében hordoz. Két út van: az egyik, hogy nem képes a bánatát elengedni. Ebben az esetben fel fogja falni az egója: a bánat, a gyász, a gyötrelem, a hiány, a bűntudat, az önvád, a félelmek, a ragaszkodás. A másik, hogy megtanulja elviselni a bánatát, feloldani, amennyire lehet, és ÉL tovább. Ebben az esetben, a mikor legközelebb egy gyermekkel találkozik, megindítja a szívét, és a szeretet cselekedeteire ösztönzi őt. Vagyis a rossz megélése, és az ego minden megélése is jóra fordítható.
Ez igaz a spiri ego-ra is.
Nem mind éljük át a spiri ego "beavatásait". De a tanítók igen. Mert nekik tudni kell elbánni ezzel is. :)
Valóban, a bölcsesség hangja oldja fel a spiri egót. Ez pedig a szív hangja. Érdekes, hogy most találtam rá a bejegyzésedre. A napokban kezdtem néhány dologban azt hiszem valami ilyesmit átélni. (Csak cseppeket... :)
Ez nem leírható. Egy érzet, ami belülről jön. Csend, és öröm. Áradás. Nincsenek gondolatok. És mégis tudom a megoldást. Igazán csodálatos volt. Remélem, hamarosan egyre többet tapasztalhatom.
Az igazán jó benne az (a kérdésedre válaszolva), hogy nem kell érte tenni SEMMIT. Csak úgy jött. A gondolattokkal, az elméletekkel, a érzelmeim, gondolataim figyelésével, kontrollal nem idézhettem elő. Semmilyen "technikával". A legnagyobb kimondott bölcsességek, a legcsodálatosabb "spiri-átélések" sem hozták el.
A csendből merült fel. Belőlem. Csak úgy.
Szóval szerintem, ne gondolkodj, és ne próbáld előidézni, vagy "megelőzni", csak járd az utad. Ha még nem növesztetted ki a spiri egót, úgyis kinő. Hagyd. És vedd jó hasznát. És majd továbblépünk. Mind.
Sok sikert! :)
Namaszte
Szerencsére nekem ebben nem volt részem mert alapból nem foglalkoztam spiritualitással, nem érdekelt, így ez a spritiszta ego kimaradt :)
De szerintem ilyen, hogy ego nem is létezik. Minden a tudat eredménye és irányítása, még az is amit "ego-nak" nevezünk. Mindennek van értelme és létjogosultsága.
A gondolkodásnak is.
Nekem speciel ez volt segítségemre abban, amit kerestem és meg akartam valósítani. Nem meditáltam, nem tisztítottam ki az elmémet. Helyette munkába fogtam, mint eszközt. Volt ebben fantázia, hogy ne csak a "elmés" világban maradjak, racionalitás, hogy azért ne is szálljak túl messzire, logika a dolgok összefüggéseihez, elvontság, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzak ami elsőre nem tűnnek hasznosnak vagy ésszerűnek. Minden, ami belefér... és bizony minden belefér ha az ember jól használja. A gondolkodás ugyanúgy egy természetes eszköz az önmegvalósításhoz, mint minden más. Nincsenek ebbe szabályok, se elvek. Minden kézhez van kapva, csak fel kell ismerni!
De nem mondom, hogy mindenkinek így kell. Ennek egyéninek kell lennie! Bátorítást kaphatunk, de nekünk kell dolgozni rajta.
:))) Mivel sokszor esik szó az Egóról ezen az oldalon és pl itt is ebben a topicban és mivel ma elkezdtem elolvasni az Új Földet pont belefutottam egy idevágó idézetbe!
Ezékiel 25 17. Az igaz ember járta.... :D:D
Na, nem! :D:P
Szóval, Tolle írja Domján László fordításában az Egó-ról:
"Az nem az, aki te vagy. Ha az egót személyes problémádnak tekinted, az pusztán az egódat erősíti."
Attól függetlenül, hogy az egó nem te vagy, meg az érzéseid és a gondolataid sem te vagy, attól függetlenül dolgod van velük. A jól fejlett spirituális egók legfőbb kibúvója, hogy az nem én vagyok.
Na, és, ha nem te vagy, akkor mi van? Ha nem te vagy az egód, a dühöd, akkor mi van?
Attól még benned van.
Mit keresnek ott benned? Minek vannak azok ott, ha nem te vagy?
Unaloműzőnek? Fügefalevélnek?
Nem lennének ott, ha nem kellene, hogy ott legyenek.
Azért vannak ott, hogy megtanulj velük bánni. Ez a fejlődésed magad választotta újta.
Attól függetlenül, hogy ezek nem te vagy, ha egyszerűen megtagadod őket, akkor nem léptél sehová. Ezek attól még benned vannak, ott belül munkálkodnak és feladatod van velük. Amíg egyszerűen csak azt mondod, hogy az nem én vagyok, addig a tükörben mindig újra és újra megkapod azt, amit megtagadtál abból, ami benned van. Nincs mese, meg kell tanulni bánni a godnolatokkal, az érzésekkel, az egóval és a spirituális egóval is. Ahogy ma meg kell tanulni felkapcsolni a villanyt, kihegyezni a ceruzát, kezelni a számítógépet, meg kell tanulni használni mindazt, ami bennünk van. Helyük van és a helyükön kell kezelni.
Ennyi.
Nem nagy cucc és nem is bonyolult.
Csak általában nehéz elfogadni a félénk kisfiút vagy megszelídíteni a bennünk élő ösztönállatot, a hisztis libát.
Naná!
Izgis, nem?
:)
:)
Maga a kérdés is tipikusan egoból fakadó. Az ego problémákat keres amiket megoldhat, felszámolhat, de saját magát szeretné a legkevésbé felszámolni. Viszont szereti magát szupernek érezni... A válasz nagyon egyszerű a kérdésedre, a Fény működési elve, hogy kiszorítja a sötétséget. Ne görcsölj, fodadd el magad, tökéletlenül, szeresd magad, és meditálj a fényre. Az ego idő előtti szétesése az elmeosztályra vezet, szükség van rá, hogy egyben tartson. Ha majd eljön az idő, amikor teljesen el lehet engedni, úgyis tudni fogod. Sok-sok élet múlva... Még valami a kritikákról, 80%-ban arról szól, aki kritizál és csak annyira rólad, amennyire magadénak érzed. Próbáld ki még az SZI kommunikáció kritika feloldó gyakorlatát, nagyon jó, sok tudást kaptam én is onnan.
Fú, de sok értékes választ kaptam, hálásan köszönöm!
Igen, azt hiszem, igaza van Aditinek, hogy ez törvényszerű velejárója az efféle útnak, amin én is járok, és hálásnak kell lennem azért a sok tanításért, ami ebben rejlik. Ahhoz, hogy tudjam, nem ez a helyes út, először meg kell tapasztalnom ennek mélységeit. Egyetértek Karmatörlővel abban, hogy az hárítás, hogy "ez nem én vagyok"; igenis foglalkoznom kell vele. Viszont ahogy írtátok, tudatosítanom kell, és el kell fogadnom a létezését és önmagamat így, egósan. Ha félek tőle, vagy nem akarom, hogy legyen, pont az ő malmára hajtom a vizet.
Tegnap- amúgy is nagy sírásokban vagyok mostanában-, szóval ez is kiáradt. Azt észrevettem, hogy az utóbbi időben meditációban sem tudok közel kerülni a belső bölcsemhez ( ő nekem világítózöld szemű férfi képében szokott megjelenni már elég régóta, és mostanában valami ködben, igen távolról és halványan látom csak.) Eddig nem is foglalkoztam ezzel, ha nem jön közelebb, hát nem jön. De ez a tegnap levélben kapott mondat szíven ütött. Lehet, hogy ez a növesztett egó áll az útjában? Hát jól kibőgtem magam. És örömmel jelentem: helyreállt a kapcsolatom! Elszállt a köd, újra tisztán látom! : )
Ezen a kérdésen én is elmélkedtem egy kicsit :)
A tudattalanság azonosulás az érzelmekkel, gondolatokkal, fájdalomtesttel -az egoval. A Tudat a forma életét éli egészen addig, amíg rá nem jön hogy az nem Ő.
Az első lépés a Tudatosulás felé az a FelIsmerés (felébredés), miszerint pl. a "haragom nem én vagyok -a harag bennem van" vagy "velem van".
Tehát elérkezett a "nem Én vagyok" felismerésig (felébredésig). Ha azonban megelégszik ennyivel, és ezt követően ismét visszazuhan a tudattalanságba, akkor nem tett egyebet, mint gyártott egy újabb matricát ami így szól:"az nem én vagyok". Folytatódik tovább az álom, amiben ha előkerül egy újabb érzelem, akkor arra csak ráragasztja a "nem én vagyok" címkét. (ez lehet a "spiri ego" első építőkockája ;)
De léphet tovább, és akkor az történik ami most -Keresi az utat. Ahogyan karmatörlő is írta "megtanul velük bánni". Ezt pedig már mindenki a maga módján, a saját tapasztalatai szerint teszi. Például Eckhart Tolle szerint ha a Tudat megfigyelőként van jelen, akkor annak fénye átalakítja az érzelmeket. "Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik" szóval szerinte a kulcs a Jelenlét.
üdv:)
Szerintem az Élet odacsap, ha nagyon nőne az egó-lufi... kérdés hogy észrevesszük-e a felénk nyújtott tűt... :) mert olyan vékony, hogy át is nézhetünk rajta...
Igen, valóban fennáll a felsőbbrendűség veszélye, de ehhez kell az önismeret, az állandó ön-megfigyelés... igazából mostanában ott tartok, hogy bármilyen spiri irányzatban indul el az ember, ez mindegyik alapja kell(ene) hogy legyen.
Van egy jó mondat Tepperweintől: "nem lehet mindenki a mestered, de mindenki a tanítód" engem ez helyre szokott pofozni:)
Sri Mataji szerint a saját mestereink vagyunk.
A kundalíni meditációja ehhez hozzásegít.
Az első szabálya, hogy nincs bűn és nem vagy bűnös.
http://www.sahajajoga.hu/
:)
Megnéztem a lapot, Shri Mataji a neve.
Bocs, Mother!
Az elgondolás jó, de személy szerint a hideg futkos a hátamon Shri Mataji-tól...
Voltam egyszer egy sahaja jógás összejövetelen, és egyáltalán nem éreztem 'tisztának' a jelen levő energiákat...
Persze kinek a pap, kinek a paplan... :)
szeretettel: Bochecha
Köszi a tapasztalatod. Nekem nincs a hazai csoportosulással tapasztalatom.
Szerintem, ha felkeresel bármilyen csoportot, nem a "mester", hanem a "követők" energiáit tapasztalod meg. Az nem ugyanaz.
Nekem az "own master" gyakrolat tapasztalatom van Shri Mataji-val. Az angol videó verziót csináltam végig vele. Hátborzongatóan elképesztő tiszta energiát közvetít. A videón a legelejétől érezhető.
Ha nyitott vagy Shri Mataji energiájának megtapasztalására, vedd fel vele a kapcsolatot. Hívd őt.
Erre a tapasztalatodra nagyon kíváncsi lennék.
:)
Kedves Karmatörlő!
Pontosítok. Volt egy tanítás Shri Mataji-tól videón, ezzel kezdődött az összejövetel, és ezután volt a meditáció. Nos, mindkettőtől hidegrázásom volt. És nem 'pozitív' értelemben.
Maradnék annál, hogy ha követem az intuíciómat, akkor járom a SAJÁT Utamat. Ez 'mestertelen' időszak az életemben.
Ugyanarra tartunk, csak más Úton. Ezért írtam, hogy kinek a pap... :)
szeretettel:Bochecha
Gratulálok. A lényegre koncentrálsz. Jó utat.
Nekem pozitív élmény volt Shri Mataji, nálam ő is intuíció volt. Teljesen "véletlenül" és "véletlenül" teljesen jó időben találtam rá, amikor ahhoz kellett, hogy továbblendüljek. Vannak események a tudatalattimban, amihez a bűntudat elengedése kellett, hogy hozzákezdhessek a feldolgozásukhoz. Ezt megkaptam tőle.
És bizonyára azért is találtam rá, mert magam is úgy gondolom, hogy mindenki a saját mestere. Csak van, amikor elakadunk, akkor kell segítség. Akkor jön az intuíció. Nekem pont ott volt, amikor kellett.
Téged ez a tapasztalat ezek szerint arra ösztönzött, hogy bízz magadban, nem kell mindenféle csoportokba járni ahhoz, hogy haladhass az utadon. Neked már nincs szükséged arra, hogy tudatosítsd, hogy a magad mestere vagy. Minek is járnál oda?
Sok sikert!
:)
Nekem is volt Mesterem, meg egy rendszer, aminek a része voltam évekig.
Aztán elkezdtem kinyitni a szemeimet. Mind a hármat. :)
Elkezdett lehullani a fátyol... arra kellett rájönnöm, hogy az intuícióm mindig ott volt velem, csak néha az említett rendszer hatására úgy elhalkult, hogy alig vagy egyáltalán nem hallottam meg.
Neked Rá volt szükséged akkor. De tudod, mit érzek Rajtad? Talán itt lenne az ideje Neked is a Saját Utadat járni. Szerintem készen vagy rá... :)
szeretettel:Bochecha
Amire szükségem van, az megtalál.
Most úgy tűnik, hogy kapcsolatok szegélyezik az utam, mégha csak pár órára vagy percre szólók is.
Érdekes, hogy azt mondod, hogy járjam a saját utam. Eddig úgy gondoltam, hogy azon járok, de néhány elágazásnál már kiderült, hogy egy irányított energiamezőben tartottam az irányt, és csak úgy gondoltam, hogy az az én utam. Ahogy szedem le a kötéseket, kiderült, hogy egy marionett bábuként éltem, még multidimenziós szinten is.
Aki a határokon mozog, az ne csodálkozzon, ha határt sért.
Még egyszer köszi!
:)
Nem csak az találhat meg, amire szükséged van, hanem az is, amihez fel nem oldott kötődésed van... Szerintem.
hú, ez nagyon jó! :)
"Aki a határokon mozog, az ne csodálkozzon, ha határt sért."
szeretettel:Bochecha
Mindent megkapok, ami bennem van.
Minden, ami bennem van, nem véletlenül van ott.
Dolgom van vele.
Mindent megkapok ahhoz is, hogy lerendezzem az ügyeim.
A karmám elengedése pont erről szól, a veri big takarításról, a gondolatminták átprogramozásáról. Hogy a termtéseim tudatosodjanak és szép, új világot, harmóniát, játékosságot hívjak magamhoz a Földre, a sűrű anyagba.
:)