Szív-szeretet meditáció
Figyelj a szívedre.
Ahogy figyelmed a szívedre irányítod, észreveszed, egyre jobban melegszik. Egyre nagyobb helyen érzékeled. Ott lapul a szeretet. Semmi és senki nem kell hozzá, csak van.
Ha másokkal beszélgetsz, akkor is figyeld meg. Figyeld, ahogy zárul, vagy nyitódik, annak megfelelően, hogyan tudod elfogadni a másik lényét, megnyílvánulását. Ha zárul, nyisd ki mégjobban :)
Hozzászólások
45 hozzászóláshmm, már nem emlékszem melyik is a jó :D
Akkor postai utánvéttel küldöm a nagyot, mert ilyen jó szivű vagyok.
"Ne csak fejben tudd"
Hát ez az, én is elesem, felállok, elesem, felállok. És néha olyan mélyre esem, hogy gondolkodom, hogy mást válasszak-e.
De eddig mindig felálltam, most is.
Én nem tornázok (jaj, de jót nevettem ezen), de én is meghajolok előtted. Komolyan! Szuper csaj vagy!
Öröm veletek lenni.
én is elesem, felállok, stb
majd gondolom, minek ez?
aztán mégis rájövök, mást nem tehetek :)
Te is kérsz egy lópikulát?
na, na, álljon a sor végére,csak semmi tülekedés, kérem szépen :)
Most vettem csak észre, hogy a "beáldozni" szót használtam az előző hozzászólásomban és ez ráébresztett, hogy ez egósabb, sértettebb megnyilvánulás volt a részemről, mint amit valójában kifejezni akartam. Lényegében arról van szó, hogy szerintem nem várok semmi különöset az anyámtól cserébe, amiért ellátom. Semmi mást, csak azt, hogy éljünk szeretetben, vagy legalább próbáljuk meg. De ez megy a legnehezebben.
mit mond neked ez a szó: Egység.
Olvasd el, még egyszer, mit irtál, de most úgy, mintha mástól hallanád.
Kérdezd magadban: mit él meg ez az ember? Mi miatt történik ez?
Netán van olyan része, aki azt hiszi, valóban csak ennyit jelent, mint amit mások a fejéhez vágnak?
Hogy áll az önfeledtséggel, az örömmel?
Alapjában véve, milyen átlagosan (de nem szeretem ezt a szót, inkább a mindennapokban) az érzelmi világa?
Nagyon jó, hogy kiirtad, jobb, mintha csak mondanád. Igy tetten érhetőbb, ki "beszél" belőled. :)
A válaszokat meg látod, Te is , addig is szeretettel ölellek
Kedves Anita!
"Mit jelent neked ez a szó: Egység"
Sajnos még semmit. Ezen dolgozom, hogy jelentsen valamit.
"Kérdezd magadban: mit él meg ez az ember? Mi miatt történik ez?
Netán van olyan része, aki azt hiszi, valóban csak ennyit jelent, mint amit mások a fejéhez vágnak?"
Látszólag az írásomból az látszik talán, hogy szegényes vagyok, sértett, másoktól függ a lelkivilágom, hangulatember, stb-stb.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak olyan pillanataim is, amikor valóban ilyen lehúzott vagyok. De alapvetően nem ez határoz meg, csak elfogadom, hogy olyan is vagyok időnként és ez is hozzám tartozik.
"Hogy áll az önfeledtséggel, az örömmel?
Alapjában véve, milyen átlagosan (de nem szeretem ezt a szót, inkább a mindennapokban) az érzelmi világa?"
Ezt próbálom minél inkább a napjaim részévé tenni és azt mondom, hogy egyre inkább sikerül. Persze nem vagyok hülye, talán még nem sikerül a kellő mértékben, különben nem lennék cukorbeteg.
Ettől függetlenül ezt az egész dolgot, az efelé elmozdulást egy folyamat részének tekintem. Tudom, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor már tudatában leszek, hogy egész vagyok. Pillanatokra már most is sikerül és ezt nagy eredménynek látom. Ennek örülök most.
Látom most, hogy ellentmondásba keveredtem, mert az elején azt írtam, hogy semmit nem jelent nekem az a szó, hogy Egység.
Most már inkább úgy fogalmaznék, hogy ha csak pillanatokra is, de időnként érzem, hogy mi az.
:-))
Percről percre többek vagyunk.
Na látod: folyamat ez
állandó áramlás.
Sértés: ahogy jön, úgy megy. Öröm, szintén. Mégis az egyik a porba hullajt, mig a másik felemel..
Áramlás..
de mégis, hol a magja? Miből ered? Hova vezet? Mihez ragaszkodunk? És miért?
Valamint, ha jön a sértés, Te hol vagy? Mit élsz meg előtte? (érzelmi állapot/gondolatok) Közben, majd utána?
esik...
hull, hull a könnyem..
hol az örömöm?
elveszett
nem találom
pedig ide tettem le...
Drága Anitám, elfelejted, az én tudatosságom a tiédhez képest még sehol sincs.
Olvasom a szavaidat, de nem értem pontosan.
Az tényleg igaz, hogy a fájdalmaink és örömeink is mind-mind múló pillanat ...
De amikor már mindennapos a bántás, a rosszindulatú megjegyzések, még ha tudom is, hogy valójában magára haragszik ....., akkor is tudunk rá így tekinteni? Egy ideig igen, vagy elnyomjuk, szerintem, aztán ... aztán a sokadik után már robbansz.
És ez így van jól.
Talán az a baj, hogy nem tudom elfogadni, hogy ez az élet velejárója, jó és rossz, konfliktusok, játszmák. (Úgy szép az élet, ha zajlik - mondják sokan.)
De a válaszokat keresem, s tudom, idővel megtalálom.
Tegnap pl. nagyon boldog voltam. Rátok gondoltam, az itteni "klikkre", hogy milyen jó, hogy ide keveredtem, mennyi kedves, segítőkész, gondolkodó és főleg szeretetben gazdag ember és örültem, hogy közétek tartozom.
Jó itt, függő is lettem picit. :-)
ne emelj a fejed felé, én sem vagyok tudatos, csak kérdezlek, hogy ráébredj, a tudatosság benned is megvan.
Szerintem pont ott rontjuk el, hogy nem akkor robbanunk, fájjuk, sirunk, mikor alkalom van rá, hanem ahogy irod: tűrünk, elfojtunk.
Ha jön a bántás, vonulj el, sirj, éld meg, mennyire fáj, menj bele még jobban.
ne szégyeld magad előtt sem a könnyediet. Aztán nézd meg, mit élsz meg ezekből. Csak azért fáj, mert Magadról elhiszed, az vagy, amit mondanak.
Játszmák mindig is lesznek, csak nem mindegy, hogyan éled meg.
igen, fogad el, az élet ilyen, van szép és ronda. Csak vannak. Te döntesz, melyik nyilvánuljon meg egyre többször.
De az önismeret elengedhetetlen. Az viszont felismerésekkel, fájdalommal jár, katarzissal. Ne akarj mindig "jól" lenni, de vigyázz, kell az egyensúly is, kell az öröm, hogy feltöltődj, a magadban dúló csatákra.
Belőled indul minden. Még Anyukád haragja is. Ezt nehéz meglátni. De nyilik a szemed. Látom, hogy akarod, és ez a nagy szó.
ahhoz, hogy az életed változzon, először magadon kell változtatnod. Először is, fogad el, hogy most ilyen az életed. Aztán magadat is, hogy itt tartasz. Bármi is az, bárhol is vagy. Lassan aztán minden a helyére kerül.
Kriszti, ölellek, kimondhatatlanul szeretlek :)
ÓÓÓ, Anitám én is szeretlek.
Én úgy érzem, úton vagyok.
Egyébként akkor nem tudom kezelni ezeket a helyzeteket anyuval, amikor a gyereket letolom valamiért vagy netalán tán tényleg hibázok vele kapcsolatban, na és akkor jönnek tőle a letolások, alázások. Drága lurkóm ezt ki is használja ...
SZERETLEK,SZERETLEK,SZERETLEK.......
Már majdnem ott vagy, fenn a csücskén.
Csak ne jöjjön egy lavina...
millió pusz