:)

Először is, olyan dolgot feltételezel, ami nem igaz. Pl.: az ember (legalábbis én, nem kizárólagosan a lélektársam keresem , és ezáltal mérlegelek.-Ráadásként, ezt senki nem állította.
Már eleve, ha végig gondolom, ezt a kizárom dolgot, (bocs, hogy agyalom és nem élem), teszem azt: vannak testi/lelki/szellemi vágyaim MOST. Nem holnap, meg majd a jövő életemben akarom ezt megélni, hanem MOST. Mit jelent ez? Szexuális élet, szeretni valakit, ölelni, megosztani vele azt, amim van, tanulni, fejlődni általa vagy csak vele, vagy csak mellette. Ha mindezeket eltolom magamtól, nem hogy fejlődnék, hanem még meg is rekednék egy álomvilágban. Ráadásul fejlődés nélkül még az esélyt is kitolom, hogy egyszer majdan meglelem a lelkem társát. Egyszóval, saját magamtól a jót vonnám meg. Ez az igazi hárítás, ami legvégső esetben betegségekhez, majd a halálhoz vezet. Ráadásul megint egy élet ment el tanulás nélkül, kezdhetem előlről az egészet. Megint csak hárítok. Megint mókuskerék. Én MOST akarok élni, élvezni a létet, és ez leckékkel jár. Van benne öröm és fájdalom jócskán. No meg felvállalás. Önmagamba nézés, nem pedig önmegtagadás (nem érdekel az identitásom).

Van az ember úgy, hogy szeretne valamit. Aztán az élet teljesen felülírja. Ez te is tudod, ember tervez, Isten végez.

Szépen leírod az elméleti részeket, addig-addig trancsírozod, hogy elveszel a részletekben.

Csakhogy , van erre egy ide illő Buddhista tanítás: vajon mi a szekér? Ha szétszeded, rájösz, áll kerékből, oldalakból, fából, vasból, csavarokból, szegekből. Ha külön-külön megnézed, akkor csak fát látsz, vas, illetve egyéb tárgyakat. De hova lett a szekér?

A baj forrása, mikor a spirituális ember pszichológiai és korboncnoki diploma nélkül szeretne az emberek lelkében vájkálni. Betűk már vannak a fejben, itt-ott szétdobálva, mint egy kisgyerek játszó szobájában, csak nem állt össze egységgé, de már ossza az észt. Jellemzője, magáról nem közöl semmit, ködösen elrejtőzik, és ha netán valaki van olyan pimasz, hogy rákérdez, Benned (és nem az elmédben, hanem a lelkedben mi van) még átmegy dacba, mert kapaszkodik a látszat fenntartásához járuló szerepkörbe. Jaj, én mint Mester/tanító, aki tudja a tuttit, csak nem tárulkozhatom fel, mert esetleg meglátják, még sem vagyok tökéletes, mindenható. És akkor mi lesz? Belül egy megfelelni vágyó, gyermek lappang, aki már felnőttnek akar látszani. Ilyenkor jön a dac. Nehogymá'
Hát ki vagy te, hogy ilyen közelre merészkedsz?

Azt amit szeretnél elérni, csak megnyílással lehet. Az igazán erős mer nyitni. Az igazi Mester mer nyíltan beszélni magáról. Mivel már túl van a megfeleni akaráson, és őt, igazán nem érdekli, mit gondolnak, feltételeznek róla mások.

Az, hogy nem érdekel az identitásod, pont ezért nem hiszem el, mert te kizárólag a másik identitásával vagy elfoglalva. Azt mondod, takarítasz. Jó, ennek örülök, de amíg arra koncentrálsz, hogy betű szerint mit tanultál az "iskolákban", és az a tutti, addig az csak vaklövészet, meg általánosítás marad. De amíg másokba gabalyodsz, nem oldod meg önmagadban a dolgokat. Ez az én tapasztalatom, a régiek szerint meg így hangzik: először a saját portádon sepreges. Itt van az, hogy szerintem elvégeztél több különböző jellegű tanfolyamot, és ez még nem tisztult le, csak összeollóztál innen-onnan hangzatos dolgokat, de a megélés hiánya miatt nincs háttér tapasztalat, ami a tanulás szerves része. Mert igazán akkor tudsz valamit, ha kezdetben olvastál róla, majd megfigyeled, megéled, megtapasztalod, és ez így belédivódik, majd, mikor feldolgoztad, könnyűszerrel tovább adhatod. Bármelyik hiánya, csak szavakat okoz az elmében. Szépen csengenek, meg nagyon bölcsek, csak hiteltelenek. Valószínű, a környezetedben élőktől is ezt tapasztalod, ezért éled itt is ezt, meg velem.

Az ember lelkét boncasztalon meg nem találod. Ami hiányzik az a másik felé megnyílás, befogadás. Érezd a másik lelkét. Nem minden eset egyforma. (Belső látás tanfolyam Sanyinál már egy bevállt dolog). Tudod nem minden rovar bágár, de minden bogár rovar.
Ide tartozik a szöges ellentétbe helyezésed, miszerint külön választod a karmikus, és külön a lélekpár dolgot. Valamilyen szinten, ha tetszik, ha nem, a fejlődésedel felel meg, mit élhetsz meg egy kapcsolatban. És szerintem, az is karmikus, hogy eggyé vállsz a lélekpároddal. Előbb-utóbb rád talál. Ez a dolog ráadásul nekem nem azonos a nagy Ő fogalmával. A nagy ő fogalma valóban elvárásokon alapuló misztérium, ami kritériumokkal van tele. De ez nekem nem a lélekpár fogalmát hordozza magában.

Lélekpár fogalma szerintem ezt takarja: mikor olyan szerelem van köztetek, ami kiáradó, nem elvárásokon nyugszik, hanem megÉLED benne önmagad teljességét, egyszóval ISTENT. Olyan ez, mintha az atomot (hogy értsd szétboncolom) kettéosztanád és kapnál egy protont és elektront. Kikerülve az űrbe, kerngenének, kezdetben eltávolodva, majd közelítve egymástól. Különböző megoldani való feladataink beszennyeznék viszont a külső burkot, és ezen az úton a cél az újra egyesülés, atommá vállás, de ahhoz, hogy ezt megtud valósítani, kell a felület megtisztítása. Kell a felismerés, ami beszennyezet, és kell ezeknek az elengedése. A megtisztulás. Ezen az úton találkozol több protonnal, több elektronnal, tudat alatt te csak azt az Eggyel való egyesülést keresed minden ölelésben, minden szerelemben. De amíg nem találod a te saját párodat, addig marad a hiány érzés, amit meg sem tudsz indokolni, mi lehet. De ezen az úton, nem kell, hogy eltaszíts másokat, hiszen a takarításhoz mások is hozzájárulnak. Remélem, érthetőbb így. Ha meg nem, hát nem. Az, hogy majd milyen lesz a lélekpárom, meg elmondom, ha már itt lesz és megismerem. Mert ha csak találgatnék, akkor csak elvárásokat építgenkék, és megint csak ellökném magamtól.
Én ezt így látom.

Nem mindig azért hárít az ember, mert még számára rejtett dologra mutattál rá, hanem azért is lehet, hogy tévedtél. Ez van. Itt nem a lottó főnyeremény a cél, hanem a megismerés, megértés, tanulás.
Ez nem olimpia. Ez az élet. Érző emebrek vannak az oldalon, nem pedi apró sejtek a mikroszkópod alatt.

És hidd el nekem, nem értek az asztrológiához. Az, hogy rákérdeztem, Rák jegyben születtél-e, tudatosan személyes kérdés volt. Egy jelentéktelen infó, amit megjegyzem, szintén nem adsz ki.
De amíg te sem értesz ilyen dolgokhoz, jobb, ha nem is minősíted.

Na meg: ezt komolyan gondoltad, hogy az ember megismer valakit, és a neve után a születés dátumáról faggatja, és rohan az asztrológusához??

Ezt remélem, csak iróniának szántad. Mert ha nem, elég szánalmas képet írsz le a másikról. Ez fensőbbrendű érzést takar? Sajnálom, te sem vagy több, mint bárki más. Sőt, sosem leszel több, bármit is érsz el. De majd, ha beérsz, látni fogod. Az élet egy szimfónia, mindenre és mindenkire ugyan olyan szükséges és fontos szerep jutott, mint bárki másra.

Igen, van, aki csak rostálgat. De nem hiszem, hogy a nagy rostálgatással meg tudja "úszni", ha az a bizonyos vonzalom beindul. Barátnőm rendszerint próbál rostálgatni. Aztán meg kiakad, mikor ránézek a pasira (mármint az aktuálisra) és nevetek, hogy Te, már megint? Ennyi erővel maradhattál volna Bélánál, amíg meg nem oldod ezt a mókus-kereket. A nagy rosta közben, valahogy mindig azok maradnak fent, akik ugyanazt a feladatot hordozzák a barátnőm számára. És kezdetben jön a magyarázás, de nem, meg ez, meg az. Aztán beindul a kőr, és ha lehet, még "keményebben" jön a játék, mint azelőtt.
Ennyit a te rosta elméletedről. Ez meg az én tapasztalatom.

Most ennyit szerettem volna veled közölni.

És valamilyen szinten tükröt tartani, hátha segítségnek veszed, utat a további képzésre

Üdv
Buddhanita

Nem forgattam ki a szavaid.
Pontosan idéztem és abban az értelemben, ahogyan használtad.
Kiszóltál magadból, adtál egy esélyt magadnak, hogy egy letagadott konfliktusod megoldd.
Ez a mondatod persze nem illik az önképedbe, ezért éled meg úgy, hogy kiforgattam.
Nem gondolom, hogy elesett vagy, magadra használtad a kifejezést, mégozzá jellemvonásként és nem egy helyzet értékeléseként.

Ne szalaszd el az esélyt a hárítással.
Magadhoz kell őszintének lenned, a Te életed.

Barátsággal:
Karmatörlő