Szia Csizike!

Nagyon nagyon köszönöm mégegyszer a hozzászólásaidat, és hatalmas tanításaidat, ami biztos sokakanak mutataott utat rajtam kívül is.... DE ez a Soma téma. meg a nlcafe.hu nem az én oldalam, valahogy nem olyan tipus vagyok, aki ott olvasgat... Somát imádom!!! Haláli jó fej!! A könyvei is megvannak. De szerencsére a párkapcsolataimban nem vagyok az a tipus, mint amikről a cikkben szó van... elég egyedi eset vagyok, úgy hiszem...Én inkább nehezen adom fel az álmaimat, mert azok vannak rendesen, és ebben benne van a párkapcsolat is, mert így kerek az élet, ha az embernek van egy szép, tartalmas párkapcsolata, amelyben együtt meg lehet valósítani sok mindent, és kiteljesedett életet lehet élni... Ilyen háttérrel mindenkinek több ereje van a mindennapokhoz is! Tudom hogy önmagunkat kell elfogadni, és szeretni, és csak menni a másik mellett az úton, ezt igazán most tudatosítom, mélyítem, ez igaz! De azt ne mondja nekem senki, hogy spirituális életet él, és szereti önmagát, szereti Istent, és az angyalok mindig vele vannak, és ez elég a szép élethez, s közben egyedül él. Ez az én felfogásomban nem fér bele. Egyedül szeressem magamat, mondjak magamnak szép szavakat, tűzzek fel egy egy kis cuki üzit a falra, s este pedig öleljem át magamat, és símogassam a testem, mert hát az érintés nagyon fontos. És szeretem magamat.Ilyen program bennem nincs, és ha minden úgy kerül az életembe, hogy magam vonom oda, hát sok csoda vár még rám, mert csupa szép gondolatom és álmom van, amiből amúgy sok megvalósult már.. Most a párkapcsolatomat kell megértenem, benne magamat és a páromat, és ha összeáll a kép, és ebben a témában megvilágosodok, akkot megmutatja a további út magát. Lehet hogy tényleg nem ő az akivel megvalósíthatom önmagam és az álmaim.... Türelem, figyelés.... és meglessz az út. MOST ez van!
Sajnos most nincs több időm, de majd folytatom! Várom a további gondolatokat, közvetítéseket! Az 1. 2. 3. 4. mind telitalálat volt!

Szeretettel: Hédi

Hát ez az! Ezért vívódom, mert olyan mintha közönyös lenne velem sokszor... És főleg azt nem szereti, ha valami lelki probléma elkap, és vergődök benne, azt mondja, hogy én ilyenkor manipulálom őt, szeretném ha azonosulna velem és a problémámmal, márpedig ő nem akar, nem akarja magára venni ezáltal az én problémámat! Érted? Vígasztaljam meg magamat, stb... és mint tudjuk, pont ilyenkor mekkora szükségünk van rá, hogy érezzük a másik szeretetét, támogatását, felemelő szavait... De állítólag pont ez az energiarablás!!!Szóval, jó lenne olyanok történetét olvasni, akik ezt már a valóságban megtapasztalták, és megvalósították.....

A kérdésedre válaszolva, úgy tűnik, ilyenkor direkt bezáródik, de közben ad útmutatásokat, merre megyek, mit tegyek, de én ilyenkor nem erre vágyom, hanem a szeretetére....Amúgy teljesen elfogad engem, azt mondja, nem akar megváltoztatni, és mindig megbeszéljük a tapasztalataimat, ha "dolgozom magamon".....A második kérdés érdekes... mert ha a bennem lévő hiányok betömésére használom, akkor az nem tudatos, most gomdolom át ahogy olvastam, akkor nekem kell még felnőnöm hozzá........aha....

Szia Sanyi!
A kérdésed valamilyen szinten kapcsolódik az én lentebb feltett kérdésemhez, a spirituális szerelem témájához. Mert kapott válaszok alapján, és az eddigi tapasztalataim alapján azt kell elfogadnom, felfognom, hogy tulajdonképpen ha önmegvalósító úton járó emberek találkoznak egymással útjuk során, mármint férfi és nő, akkor ha már elég mélyen járnak önmagukban, és mentelnek kitartóan a kitűzött céljuk felé, akkor tulajdonképpen már csakis barátság szintű kapcsolatként élik meg a szkeptikusok által szerelemnek nevezett érzéseket, mivel elfogadták önmagukat, szeretik önmagukat, s ezáltal az egész világot, és így nincs szükségük arra az érzésre, hogy egy másik ember szereti e őket, mert anélkül is jól megvannak önmagukkal, és a világgal. Ebből kifolyólag megváltozik minden szemléletük a szerelemmel kapcsolatosan, mondhatom barátság szinten élik meg, ha olyan partnerrel találkoznak akivel együtt tudnak egymás mellett haladni tovább ugyanazon az úton tovább tovább, akkor szerintem az az érzés támad bennük, hogy megtalálta a másik felét, de nem a klasszikus szerelem érzése, a nagy tűzzel....és így inkább a barátság kifejezés illik a kapcsolatra. szerintem. Ennek alapján a BARÁTSÁG erősebb mint a SZERELEM, és nincsenek benne akkora érzelmi hullámzások, mint a szerelemben, és hosszabb ,mélyebb kiegyensúlyozottabb kapcsolatot ígér. Nagyon sok gondolat cikázik még a fejemben a témával kapcsolatban, de bonyolult lenne leírnom, most úgy érzem... Én a fentieket az én jelen élethelyzetem, vgy inkább az utam jelenlegi leckéje alapján írtam, de hozzá kell tennem, én még nem vagyok ilyen szinten, csak a párom, én még szerelem párti vagyok, imádom azt a sok csodálatos érzést, amit a szerelem adni tud, és ha össze kell hasonlítanom, a barátság egy tiszta vizű tóhoz hasonlít, a szerelem pedig vulkánhoz, amely izzik vörösen, és egyszercsak kitör, és kiszámíthatatlan!
Ha az életben adódik két ember számára olyan élethelyzet, hogy választania kell szerelem és barátság között, és mindketten ezer fokon égnek, azt hiszem, lehetetlen a barátságot választani, csak úgy , hogy az eszével dönt az ember, és utána szenvedni fog az érzéseitől, és ebből a kapcsolatból az érzések intenzitása miatt nem lehet barátság, illetve lehet, de nagy önuralom és elfogadás kell hozzá. Viszont, ha két olyan ember kerül ilyen helyzetbe, ahol csak az egyik "izzik" a másik pedig csak szimpátiát érez, ott lehetséges a barátságot választani, de az izzó fél számára ez megalkuvás lesz. Volt már ilyen helyzet az életemben... A barátság az már barátságnak is indult az elején, vagy barátság lett egy kihült szerelemből amit minketten egyszerre éltünk meg, és mosolyogva lett belőle barátság.
Ez utóbbiak az én véleményemet fejezik ki, a fentebb írtak pedig azt, amit most tanulok, tapasztalok utam során... szóval úton vagyok, és átalakulóban vagyok, ÉS KÖSZI A SIRÁLY CD-KET!!! Haladok szépen!

Ez az a témakör, amely felett nagyon sokan szemet hunynak,legyintenek, és nem akarnak róla beszélni.... Ebben a dologban az emberek önmaguknak is hazudnak! Észrevetted gondolom te is...És ezen az oldalon biztos vagyok benne, sokan azt érzik, hogy ez a téma "nem ide való".Pedig a harmónikus, kiegyensúlyozott élethez nagyon is hozzátartozik az egészséges szexualitás. Nagyon sok emberrel beszélgettem már erről, én ebben a témakörben nyitott vagyok, és azt tapasztalom, hogy rengeteg leki sérülés ezekben a dolgokban gyökerezik, és főképp abban, hogy sokan még mindig képtelenek ezt megbeszélni. Ahhoz, hogy a nem kielégítő/ahogy te írtad, felejthető/ szexuális kapcsolatán valaki javítson, először is őszintén be kellene hogy vallja magának a problémáját. Ha ez megvan, beszélnie kellene róla nyíltan és minden információt megszereznie arról, hogyan javítható a dolog. És itt nem a káma-szutrára gondolok, hanem ezen a területen is szükség lenne önfejlesztésre, technikákra! Szerintem ki fogsz dolgozni még egy ilyet is, Sanyi! A tantra nagyon jó , de én is például csak olvastam róla, nem volt még szerencsém olyan partnerhez, akivel gyakorolhattam volna.Most láttam a tantra klubbot az oldaladon, de csak fiatalokat várnak... én fiatal vagyok, de mégis az évjáratom szerint ennek nem felelek meg, úgyhogy ezt ki kell hagynom..../30-asok a barátaim, barátnőim, én 40-es/de nem ez a lényeg. Nagyon sok embert ismerek, aki elnyomja magában ezeket az érzéseket, vágyakat, és mással próbálja pótolni, pótcselekvésekkel, és mindemellett hangoztatják, hogy őket ez már rég nem érdekli, és nagyon jól megvannak nélküle. És itt az önbecsapás! El kell mondjam, ami számomra is nagyon pozitív "program", hogy nincs korhoz sem kötve, hogy meddig működjön a dolog. Az én anyukámmal mindig mindent bizalmasan megbeszélhettem, hát ezt is, és most 70 éves, és még mindig boldog szexuális élete van! Hát én mindenkinek ezt kívánom a jövőre nézve! És egy tantra klubbot, korhatár nélkül!