Éppen ezt a kérdést teszem fel magamnak nap mint nap! De nagyon szeretnék így élni, és azt hiszem sokan mások is...! De hogyan? Számomra a spiritualitás a nyugalmat, a lassúságot, a harmóniát, mosolyt szeretetet jelenti.... amihez időre van szükség. De a mindennapi taposómalomba belekerül az ember a"megélhetésért" és olyan nehéz belőle kiszállni, lelassulni, szóval a két dolgot egybeforrasztani! Spirituális életet élni a mindennapi életben, munkában, rohanásban...Dolgozom a kettő ötvözésén, mondhatom"küzdök, mint disznó a jégen..."hááát nem könnyű! Jól haladok, aztán mindig elakadok! Azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül, pedig én így szeretnék élni, a spirituális gondolkodásmódot, technikákat belevinni a mindennapi életbe sok szkeptikus ember között, kíváncsi lennék, másoknak hogyan megy....hozzáteszem, kisvállalkozó vagyok, és ebben a gazdasági helyzetben baromi nehéz a megvalósítás. Vagy mégse? Mert most már nem is a megélhetésért küzdök, hanem hogy egyáltalán kifizessem a havi kötelező terheket... És a spiri ismerőseim azt mondják, minél jobban félek, nekem annál rosszabb lesz, vonzás törv. alapján... én ezt mind értem, de hogy a manóba fordítsam át a fejemben a dolgokat?És akkor élhetnék kedvem szerint, mert amúgy szeretem a munkámat, kereskedő vagyok, imádom az embereket, beszélgetni velük, köztük lenni, kedvükben járni, kiszolgálni őket, ezt csinálom 25 éve!És úgy érzem, ők is szeretnek engem... Akkor most hol lehet a hiba? Én most érzem a határát annak, hogy ezt így nem érdemes tovább csinálni, PEDIG SZERETEM mert ez már küzdelem, a hét 7 napján dolgozom, és hiába a mindennapi dolgok folyton ellentmondanak, mutatnak a spirituális működésnek....és nem értem.............A sors akadályoz engem, vagy én akadályozom magamat? Más is van ezzel így? Valakinek sikerült már a kettőt egyensúlyba hozni? És ha igen, hogyan?