Kyara teljes hozzászólásai
| Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
|---|---|---|
|
"írom amit érzek" - írod. És tényleg, mert ez egy egó-válasz 2010. nov. 25. csütörtök 17:45 /Játszmák/ "írom amit érzek" - írod. És tényleg, mert ez egy egó-válasz volt. :) Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
|
"...Pontosan a tapasztalást hiányolom belőle..."
Érdekes, hogy 2010. nov. 25. csütörtök 17:37 /Játszmák/ "...Pontosan a tapasztalást hiányolom belőle..." Érdekes, hogy épp ezt írod, mert miközben olvastam, én is pontosan ezt éreztem. Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
|
Ez így egyszerűnek tűnik, de számolnod kell azzal, hogy ezek a 2010. nov. 25. csütörtök 17:27 /Játszmák/ Ez így egyszerűnek tűnik, de számolnod kell azzal, hogy ezek a játszmák együtt járnak egyfajta érzelmi azonosulással olyan mélységekig, amit elképzelni sem tud az ember, amíg bele nem kerül. S ilyenkor bizony minden TUDATOS "játékos" meginog, és sokminden megkérdőjeleződik benne. Pl.: Valóban ez az, amit akarok? Elbírom én ezt? Hogy maradjak TUDATOS egy ilyen helyzetben? Szóval nem könnyű, az a nagy igazság. Én most vagyok túl (vagy talán még túl sem vagyok) egy ilyen "szakaszon", azért merek okoskodni. Már aki annak veszi. Nem annak szántam! :) Namaste Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
|
Nagyon egyetértek veled! 2010. nov. 23. kedd 18:45 /A valódi beavatottság lényege / |
||
|
Mielőtt elolvasnám a többiek 2010. nov. 23. kedd 18:35 /El tudnád engedni a szüleidet?/ Mielőtt elolvasnám a többiek hozzászólásait... Elgondolkodtattál... A megfelelési program feladása még menne, természetesnek venni már nehezebb lenne, de nem tartom kizártnak, hogy valamilyen módon egyszer (talán nem is olyan sokára) el tudnék érni egy olyan tudatállapot, amikor erre is képes volnék. Hogy lenne-e értelme? Ha nagy a visszatartó erő, és nem tudsz másként tovább haladni az utadon, amiről biztosan tudod, hogy az a te igaz utad, akkor van értelme. Ezek a kötődések lehetnek olyanok, amelyek ellehetetlenítik a haladásodat. De nem tudom, szükséges-e ehhez a : "ne találkozz velük soha többé". Hiszen ha már egyszer "leváltam", akkor azt egy nagy elhatározás és komoly belső munka előzte meg. Attól, hogy újra találkozom velük, még nem "esek vissza" a régi energiába. Hisz, ha már túljutottam rajta, az azt feltételezi, hogy elég magas szintre emeltem a tudatosságomat ahhoz, hogy ne legyen képes visszahúzni ez a régi energia. Ha azt nézem, hogy mit nyernék vele, abban a pillanatban jelentőségét veszíti az a kérdés, hogy mit veszítettem. Mert szerintem, amit nyerhetnék vele (ha tényleg erősen akadályoznak), az sokkal több annál, mintsem igazi veszteségnek fogjam fel a feladásukat. Attól függetlenül, hogy eközben mit érez, mit él át az egó. Felsőbb énem szemszögéből próbálva megválaszolni a kérdést. Persze filózni könnyű róla, megtenni megint más. :) Namaste ** Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com ** |
||
|
Mielőtt elolvasnám a többiek 2010. nov. 23. kedd 18:32 /El tudnád engedni a szüleidet?/ Mielőtt elolvasnám a többiek hozzászólásait... Elgondolkodtattál... A megfelelési program feladása még menne, természetesnek venni már nehezebb lenne, de nem tartom kizártnak, hogy valamilyen módon egyszer (talán nem is olyan sokára) el tudnék érni egy olyan tudatállapot, amikor erre is képes volnék. Hogy lenne-e értelme? Ha nagy a visszatartó erő, és nem tudsz másként tovább haladni az utadon, amiről biztosan tudod, hogy az a te igaz utad, akkor van értelme. Ezek a kötődések lehetnek olyanok, amelyek ellehetetlenítik a haladásodat. De nem tudom, szükséges-e ehhez a : "ne találkozz velük soha többé". Hiszen ha már egyszer "leváltam", akkor azt egy nagy elhatározás és komoly belső munka előzte meg. Attól, hogy újra találkozom velük, még nem "esek vissza" a régi energiába. Hisz, ha már túljutottam rajta, az azt feltételezi, hogy elég magas szintre emeltem a tudatosságomat ahhoz, hogy ne legyen képes visszahúzni ez a régi energia. Ha azt nézem, hogy mit nyernék vele, abban a pillanatban jelentőségét veszíti az a kérdés, hogy mit veszítettem. Mert szerintem, amit nyerhetnék vele (ha tényleg erősen akadályoznak), az sokkal több annál, mintsem igazi veszteségnek fogjam fel a feladásukat. Attól függetlenül, hogy eközben mit érez, mit él át az egó. Felsőbb énem szemszögéből próbálva megválaszolni a kérdést. Persze filózni könnyű róla, megtenni megint más. :) Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |