Kyara teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Azt nem tudhatom, ki mit keres, én önmagam és a lehetséges 2014. ápr. 27. vasárnap 12:15 /El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?/ Azt nem tudhatom, ki mit keres, én önmagam és a lehetséges valóságok jobb megértésére törekszem. Nem tűztem ki végcélt, amit el akarnék érni, csak élek, és hagyom magam tapasztalni. Mindezt az épp megélt tudatossági szintemen. |
||
Persze, Neked kell érezned, mit szeretnél megtenni, és mit nem, 2014. ápr. 27. vasárnap 12:15 /Belső értékeink/ Persze, Neked kell érezned, mit szeretnél megtenni, és mit nem, ahogyan azt is, hogy mikor vagy készen rá. :) Jó ugrást, és szép utazást Neked! :) Namaste |
||
Szerintem JÓ a következtetésed, ha ugyan számít valamit az én 2014. ápr. 27. vasárnap 12:13 /El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?/ Szerintem JÓ a következtetésed, ha ugyan számít valamit az én szubjektív véleményem. :) |
||
Érdekes 2013. máj.. 05. vasárnap 11:36 /Furcsa ébredés.../ Bocsáss meg, eddig nem igazán aktivizáltam magam errefelé. :/ |
||
...aztán kezdődik minden előről, csak már egy "magasabb" 2010. nov. 26. péntek 14:22 /El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?/ ...aztán kezdődik minden előről, csak már egy "magasabb" szinten... mondjuk, én inkább spirálisnak érzem... Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
Kedves Kriszti. :)
Úgy érzem, meg kell osztanom veled az én sajá 2010. nov. 25. csütörtök 20:03 /Belső értékeink/ Kedves Kriszti. :) Úgy érzem, meg kell osztanom veled az én saját tapasztalatomat: Az én akkori kihívásom abban rejlett, hogy van-e elég önbizalmam, és hitem ahhoz, hogy egy olyan szakadékon át ugorjak, aminek a túlsó végét teljes sötétség borította. Fogalmam sem volt arról, hogy az ugrás után hová érkezem, de addig-addig, míg egy ponton eldöntöttem: lesz, ami lesz, én ezt az utat választom, és vállalom minden veszélyével együtt. Nem tudom, Te hogyan éled meg ezt az ugrás előtti állapotot, nekem ez egy válaszút volt: vagy élem a régi életemet, vagy választom az újat, a fejlődést, a haladást az egyre magasabb tudatszintek felé. Végül ugrottam. Nem volt könnyű döntés, de mindennél jobban megérte! Úgy is mondhatnám: én az Életet választottam akkor a vegetálás helyett, vagy másik hasonlattal élve: az ébredés útját az alvó állapot helyett. Én is éreztem már úgy: bár ne tudnám, amit tudok. Valóban érezhetjük úgy, hogy jobb volt, amíg nem voltunk ennyire tudatában a valóságnak. De miért is? Mert itt már nem vagyunk képesek becsapni magunkat? Miért rossz ez? Mert nem tagadhatjuk meg a valódi vágyainkat, amit pedig félünk megvalósítani, mert mit szólnának a családtagok, a barátok, hiszen ők nem ilyennek ismernek. Ugye? :) Csakhogy egy ponton túl eljut az ember oda, hogy bárhogy küzd is ellene, az igazsága felszínre tör, ha másként nem, hát erővel, és kiszabadítja magát béklyói alól. És ekkor sokminden megváltozik. Vagy mondajm inkább azt, hogy minden? Mert az az igazság, hogy ekkor minden régi hazugság egyszerűen összeomlik, beleértve szerelmi, házastársi, baráti, és mindenféle-fajta kapcsolatunkat is, amelyeket addig csupán az egó játszmáink irányítottak és tartottak fenn. Legalábbis nálam ez zajlott és zajlik éppen. Kemény menet! De most tisztán látom a túlpartot is... :) Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
:)Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com 2010. nov. 25. csütörtök 18:43 /Játszmák/ *hevesen bólógat * :) Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
Mindenkinek más, és más jelenti a "kemény játszmát". Úgy is 2010. nov. 25. csütörtök 18:39 /Játszmák/ Mindenkinek más, és más jelenti a "kemény játszmát". Úgy is fogalmazhatnék: egóra szabottan bármi lehet kemény. Az én egómat elég nehéz volt betörni, talán ezért is kerülhettek olyan emberek, és élethelyzetek az utamba, amelyek rendesen belémszúrtak. Pl. rendszeresen olyan emberekkel álltam le vitázni, akik nyilvánvalóan számos dologban sokkal tisztábban láttak, mint én, és köztudottan nekik volt igazuk, nem pedig nekem. Sok "barátságom" is ráment erre, sőt volt, hogy a munkahelyem is. Ma már ezt tudom, és szégyellnem illene, de már nem tudom. Inkább csak hálás vagyok mindenért és mindenkiért, aki/ami tanított. Persze ma már egész másként néznek ki ezek a játszmák, hiszen én is valamivel öntudatosabb vagyok. :) Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
Kedves Skorpió,
Én úgy érzem, hosszú, nehéz út áll még 2010. nov. 25. csütörtök 18:21 /Játszmák/ Kedves Skorpió, Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |
||
Kedves Hermess, tökéletesen igazat adok Neked, ugyanakkor azt 2010. nov. 25. csütörtök 18:10 /Játszmák/ Kedves Hermess, tökéletesen igazat adok Neked, ugyanakkor azt gondolom, hogy: ne óvjuk már egymást azért annyira. :) Hiszen a gyerek sem abból tanul, ha még a széltől is megóvjuk. Az én legnagyobb tanítóim régen is, ma is épp az ilyen kemény játszmák. Mondom ezt most attól függetlenül, hogy nem feltétlenül értek egyet aamate "módszerével", bár hozzáteszem, szerintem sokmindenben igaza van. Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com |