Na végre valaki jól mondta!

:)

A sok tanulás után arról, hogy hogyan kellene meditálnom meg eljutni a Nirvánába, meg élni, mi az igazi szeretet, ki Isten és ki vagyok én, megcsömörlöttem, mert egyetlen ember, szó, könyv, kinyilatkoztatás, beavatási ceremónia, művészeti katarzis, temérdek szenvedés, szent könyvek, gyógyítók, kanál-hajlítgatók és mágusok sem vittek közelebb önmagamhoz.

Akkor kerültem újra kapcsolatba magammal amikor rájöttem, ezeket mind félre kell tennem. És magamra kel számítanom elsősorban, mindenben. És úgy csinálni dolgokat, hogy az jó legyen nekem.

Azóta "tudok" meditálni, és azóta változik az életem olyan módon, hogy az egyre jobb nekem.

És persze arra is rájöttem, hogy valójában sohasem vesztettem el önmagam, csak azt hittem.

Minden könyv, és valójában minden jelenség csak útmutató, útjelző tábla, a valóság nem közvetlen tapasztalat. A valóság a tudatosságunk maga. És ennek tudásához/megtapasztalásához igyekeznek hozzájuttatni a szent könyvek. (is)

De amikor megtapasztaltad ezt, többé nincs szükséged útjelző táblára.

Önmagaddal mérni magad. Ezt jelenti életed mesterének lenni. Önállónak lenni spirituális értelemben is.

És merni bevállalni, hogy az Élet nem arról szól, amit megtapasztalunk, ami evidens. Hanem annak az esszenciájáról, amit csak mi, egyénileg és teljesen egyedi módon gyűjthetünk be. És ami senkiével sem azonos. És senkivel és semmivel sem mérhető önmagunkon kívül.

:)

Namaszte

Mitől szentek a Szent Könyvek?

Hogyan keletkeztek a vallások?

A természetből kinövő ember, aki tudatlanságából kifolyólag kiszolgáltatott rabja volt a természetnek, elkezdett gondolkodni és annak legkülönbözõbb jelenségeire magyarázatokat keresni. Mivel híján volt a tudásnak, ezért a fantáziájában talált magyarázatot a kérdéseire. Szinte alig tudta befolyásolni a környezetét, de a környezete folyton nyomást gyakorolt életére, ezért úgy képzelte, hogy a természet erõinek forrása szintén a megfoghatatlan világon kívül található. Így alkotta meg istenségeit, melyeket imádott és melyeknek szobrokat és szentélyeket emelt, majd ezek számlájára írta az esõt, a szárazságot, a háborút a jólétet és az éhínséget.

A tudomány eredete

Mivel azonban az emberben létezik egy olthatatlan szikrája a tudás utáni vágynak, voltak mindig olyanok, akik nem elégedtek meg ilyesfajta magyarázatokkal. Valahol mélyen a lelkükben tudták, hogy létezik logikus magyarázat is. Néhányan nem adták fel a keresést és találtak is választ. Még akkor sem adták fel, ha ennek véres vége lett. Az olasz Giordano Brunot azért vetették a máglyára, mert a világ végtelenségérõl, valamint a világrendszerek sokaságáról és azonos felépítésérõl alkotott elmélete nem felelt meg az akkori uralkodó érdekeknek.

Így nőtt ki a tudomány az ember tudásszomjából és változtatta meg a sorsát. Az ember egyre inkább uralma alá vonta a természetet, élete kellemesebb és könnyebb lett. Hisz ez a tudás tulajdonsága: felszabadít, rendet tesz, nyugalmat és jólétet hoz magával anyagi és nem anyagi szinten, legalább is ha jól használják fel. A tudás korlátlan. Ellentétben az emberi elmével, mely folyton megpróbál magyarázatot lelni a fel nem fogottra. Sajnos igyekezete egy ponton mindig korlátokba ütközik, még akkor is, ha ez a pont a tudomány fejlődésével egyre inkább kitolódik. Azonkra a kérdésekre hogy „Ki vagyok én?” „Miért élek?” „Miért halok meg?” „Mi lesz velem a halál után?” Ezekre nincs olyan válasz, mely helytállna minden mérhető és matematikailag leírható mértéknek.

A filozófia eredete

Így keletkezett a filozófia. Ha más módszerekkel is, de megpróbált választ találni az előbbi kérdésekre. A filozófusok munkájának gyümölcseként keletkeztek a különböző ideológiák, melyek ugyan képesek voltak néhány dolgot magyarázni, de egy ponton ezek is elérkeztek korlátaikhoz.

A misztikus tapasztalat

Mivel azonban az ember több, mint testének, érzelmeinek és gondolatainak összessége és legbelül egy végtelen mérőeszközt hordoz, nem elégedett meg a korlátolt magyarázatokkal. Pontosabban mindig voltak néhányan, akik nem elégedtek meg velük. Fáradoztak, kutattak és kerestek belső világukban egy ismerős hang után, mely egyre hangosabban szólította őket, és figyelmeztetett, hogy amit találtak, az még nem az, amit keresnek. A tudás utáni vágyuk és kétségbeesett keresésük elért egy olyan hőfokot, hogy közben még saját magukról is megfeledkeztek. Lényük feloldódott a keresésben, magában a tudásban, túlszárnyaltak még a gondolat síkján is. Ez a misztikus tapasztalat folyamata, melynek közvetlen eredményei a kinyilatkoztatások. Ha az ember elhagyja az anyagi természet és a gondolatok korlátait, akkor egyesül az Univerzum mindent átfogó tudásával, megtapasztalva annak tökéletességét anélkül, hogy ebben a gondolatoknak szerepe lenne, így a gondolatok közvetítõ szerepe nélkül merít abból.

A próféták

Azokat az embereket, akik ezzel a misztikus tapasztalattal rendelkeztek, prófétáknak hívták. Lényük kisugározta ezt a korlátlan tudást, életük példaként szolgált mások számára. Tetteiket rend és bölcsesség jellemezte. Élményüket megpróbálták másokkal is közölni és tanítani kezdték felismeréseiket, méghozzá lírai formában, tele hasonlatokkal. Mivel azonban a szavak is csak a korlátozott gondolatok szülöttei, így a tapasztalt élmények tökéletes átadása szintén lehetetlen.

A Szent Könyvek eredete

Ezért megpróbálták leírni azt az utat, amelyen mentek, fénylő nyomot hagyva maguk után. Azok, akik ezt az utat követik, ugyanazokhoz az élményekhez juthatnak el, mint maguk a próféták.

A hátrahagyott szövegek tehát mint térkép szolgálnak a misztikus tapasztalathoz, mely az Abszolút Tudáshoz vezet. A próféták ezt az abszolút tudást Istennek nevezték, Mózes Úrnak, Jézus Atyának, Mohammad Allahnak hívta ezt, ugyanazt az átfogó Tudást értve e kifejezések alatt.

A vallások eredete - De mi is történt?
Az emberek a próféták tanításait nem értették meg, és nem is követték azokat semmilyen szinten. Ehelyett elkezdték őket szétszabdalni, elemezni és értelmezni. Megpróbálták a korlátolt gondolataikkal felfogni a végtelent. Ennek pedig nem lehet jó vége. Nem is lett: az eredménnyel tele van a történelem. Mindenki máshogy értelmezi a Szent Könyveket és vannak jó néhányan, akik állítják, hogy ők értik egyetlen helyes módon, valamint hogy jogukban áll mindenkit, aki máshogy érti, eltenni az útból. Ebből az ellentmondásból keletkeztek a különböző vallások és azon belül a különböző, részben egymásnak ellentmondó és egymással harcban álló irányzatok. Ennek eredménye közismert: gyűlölet, háborúk, szenvedés és üldöztetés. Minden esetre sikerült az emberiségnek a próféták tanításával pont ellentétes állapotot megvalósítani.

Ezért mi a teendõ?

Ha a Szent Könyvek tényleg autentikus útjelzők, akkor hogyan olvassuk őket, hogy helyesen értsük meg? Olvassuk őket egyáltalán? A legjobb, ha meg sem kíséreljük egyszerűen elolvasni és értelmezni. Megtették már ezt a történelem folyamán éppen elegen. Az ilyesfajta elemzésből legfeljebb olyan szintű következtetést lehet levonni, hogy például egy férfinak négy felesége lehet, vagy hogy az ellenséget, melyet „hitetleneknek” hívnak, egy szent háborúban kell megsemmisíteni. Közismert, hogy ez hova vezet.

Az előbb arról volt szó, hogy a Tudás végtelen és mindent átfogó. Feltehetjük a kérdést: hogyan lehetséges, hogy egy végtelen és mindent átfogó Tudás nem képes arra, hogy az utat, melyen eljuthatunk hozzá, megmutassa nekünk, embereknek? Ez kétségkívül ellentmondás. Ebből kifolyóan az egyetlen, teljesen biztos megoldás az, ha ehhez a Tudáshoz fordulunk és attól kérdezzük meg, hogy mit tegyünk. Ez az egyetlen olyan bizalomra méltó tanító, mely képes az összes kérdés megválaszolására. Ha tényleg végtelen és mindenható, akkor erre is képesnek kell lennie.

Most már az sem titok, hogy mitől szentek a Szent Könyvek. A szent szó tökéletességet jelent, egész-séget, mely az egészet magában foglalja. Valami akkor szent, ha elvezet ehhez az állapothoz, tehát a tökéletesség, az egész-ség állapotába. A Szent a könyvek azért szentek, mert erre képesek. Csakis az útkereső emberről és csakis hozzá, személy szerint szólnak. Ezért tartalmukat mindenki más előtt titok leplezi. Esszenciájuk elvezet az egyensúlyhoz és segít megtalálni az Abszolút Tudást. De csak akkor, ha megalkotójuk vezérel minket.

Megtapasztalva ezt az állapotot feltárul a válasz életünk minden kérdésére. Tudni fogjuk, hogy miért élünk, mi a tennivalónk és mi vár minket a halál után. Elég ok arra, hogy olyan békét találjunk, mely soha nem fog elhagyni.

írta: Baffia Enikő
Oveyszi szufi iskola