hogy a bántás közbeni bezárás voltaképpen az én-védelmi, vagy más néven az elhárító mechanizmusok rendszerét hozza létre.

A gyerek számára létfontosságú, hogy alkalmazkodjon, hogy túléljen, hogy a személyiségét meg tudja védeni. Hiszen nincs meg még a felnőtt tudatossága.

Egyik ilyen reakció, ami a túlélés eszköze, a hit: ezt velem nem tehetik meg újra! Ez a harc felvállalása, ahol a sérülés hatalmas energiája szítja a harcot. A belső gyermek vágya, ő győzzön, ezért olyan helyzeteket vonz be, ahol újra élheti az adott helyzetet. Néha még győzni is tud, hogy utána még keményebben fájjon a bukás. Azokkal a tulajdonságaival azonosul, amiktől ő jó harcossá válik, a többit tagadja.

Helye van az egységben annak, hogy megtanuljuk magunkat megvédeni. Ez is egy tapasztalat. És eljön az az idő, amikor a tanulni való ezzel szemben az, hogy fel kell adni ezt a tévedést, nem tehetik. Mert az a megfelelő hozzáállás: minden lehetséges.

Igen, megtehetik. Sőt, az a dolguk, hogy ezt tegyék, tanítanak, adják a tapasztalatot.

Ha sikerül befogadni, tisztán megélni, minden lehetséges, egyenként mindent, amire az egó azt mondja, velem aztán soha, akkor fog a belső rend kialakulása után a külvilág megváltozni. A harc helyét kitölti a béke, annak a tapasztalata, a világ, itt a Földön is, tökéletes.

a személyiség öngyógyításának a képességébe, elég nagy káosz alakul ki.

Jézus erőből meg akarta az embereket változtatni, lásd kufárok kiűzése. Ezért őt rakták ki a 3d-ből. A kereszten világosodott meg.

A karma szerint, aki egy gyereket elhanyagol, meg akar ölni, vagy akár megöl, gyerekként leszületve ugyanazt kapja vissza.

Az érzés, amit okoztál visszajár.

Karma oldása úgy zajlik, hogy elfogadjuk, ezeket az érzéseket meg kell élni, adott esetben bele kell halni meditációban. Az ego bele tud halni. Ezen kívül meg kell bocsátani annak a SAJÁT személyiség részünknek, aki anno a karmát okozta.

Tehát ha teljesen ki van oldva, meg van élve, akkor már eleve nem születsz elhanyagoló környezetbe, mert mindent tudsz az okozásról és az elszenvedésről.

Kapsz újabb tanulni valót.

De amíg Jézussal foglalkozol, a társadalommal, bármivel, amivel önmagadon kívülre rakod a probléma megoldását, nem történik más, mint a hajadnál fogva húz a karma az utadon.

Eggyel jobb hozzáállás az elfogadás, a megismerés és a feldolgozás.

Ezt úgy hívják az önismeretben: a múltért, jelenért, jövőért való teljes felelősségvállalás.

A bibliából a reinkarnációról szóló tanításokat eltávolították, és nincs ismeretünk arról, Jézus hozott-e és milyen előző életes karmát. Véleményem szerint igen, ezt ledolgozta, néha belecsúszva még a régibe ( kufárok ) és szükséges volt megélnie az egészet.

Hogy hová jutott?

Ki mit vetít bele :-) Elérte a megvilágosodást.
mind arrafelé igyekszünk, még az is, aki nem tud róla :-)

Gábornak más blogokban már többen adtunk tanácsot, választ.

Mivel a belső számvetéssel még vár, jelezte, annyira tud nyitni egyenlőre, hogy beszélget...

Részemről leírtam, amiről úgy véltem, segíthet.

Van ez a vicc, a segítésről, szerintem találó.

Volt egyszer egy pap, aki az árvíz elől, ami elborította a falut, a templom tornyára menekült. Már ez volt az egyetlen pont, ami kiemelkedett az áradatból. És az ár csak nőtt és nőtt. Így fohászkodott hát Istenhez: Óh uram, ments meg engem! Jött hát egy csónak, az emberek kérték a papot, szálljon be. Ő nemmel válaszolt, őt magának Istennek kell megmentenie. Tüntesse el az árvizet, hatalmával megteheti. Tovább imádkozott, még két csónak jött, de ő maradt. Meg is halt, a lelke találkozott Istennel. Szemrehányóan kérdi Istent, miért nem mentettél engem meg??!! Erre Isten, ej te balga, három csónakot is küldtem érted...

azt jelenti, a kicsinek lennivel van baj.

A máj a méregtelenítés szerve és a világnézeté.

Harag, amiért semmibe vesznek.