De egyébként ezzel még nem kísérleteztem, kipróbálom Attila. Márminthogy megpróbálom nyakon csípni az ébredést a reggeli ébredéskor :)

Sanyi, írj egy programot az oldalra, ami ha valakik közt már eldurvul a vita, akkor karanténba teszi a két felet :D Úgyértem csinál nekik egy alternatív blogot, ami addig él, amíg ki nem dühöngik magukat, de addig nem tudnak más blogba írni, csak oda a dühöngőbe :) Te vagy az admin, csak Te látod a dühöngőt (vagy akár láthatják a többiek kívülről tanulásképp, csak írni nem tudnak bele, csak ha bekerülnek - meg még fogadni is lehessen már a felekre, sajnálom játékfüggő vagyok:D:D), meg azt is látod, hogy mikor jutottak olyan szintre, hogy feloldhatod a karantént, aztán ha kint megint kezdik, megint mennek vissza :D Előbb utóbb csak megunják :)

Na jó viccet félretéve amúgy nincs ötletem, de szerintem ezt nem is nagyon lehet kiküszöbölni, leginkább mert eléggé látszik, hogy teljesen más mindenkinek a belső erkölcsi értékrendje, és senkinek semmi fogalma arról, hogy kinél meddig mehet el anélkül, hogy túllépje a határt. De hát arra van az élet, hogy kisérletezgessünk, és a kisérletekből tanuljunk. Nem hiszem, hogy egy fórum keretein belül lehet olyan dolgot tenni, ami helyettesíti az átélt tapasztalatot, és eljuttat valakit arra a szintre, hogy feladja a véleményét, és elfogadja, hogy a másiknak legalább annyira igaza van//lehet. Na ez most nem tudom érthető-e így, azt akarom mondani, hogy amíg itt megy egy vita, addig senki semmit nem tud csinálni a vitán kívülről, ami megszünteti a vitát, csak a vitázó felek, ők viszont soha semmit nem fognak tenni, amíg az élet nem hozza össze őket egy olyan tapasztalattal, ami által megértik, hogy hoppá nem feltétlenül nekik volt (csak) igazuk. Az a tapasztalat viszont esélyes, hogy nem két billentyűlenyomás közben történik meg, úgyhogy a vitával annyit lehet tenni, hogy hagyja az ember lecsengeni. Aki belemegy belemegy, aki nem az nem, az beszélget addig mással másról, vagy csak vigyorog, ha magára ismer a vitázók szavaiban, vagy addig nyit egy új blogot, mittudomén.

A legnagyobb gubanc szerintem nem is a vita, hanem hogy legtöbbször, ahogy én elnézem, a vitázó felek sem tudják, hogy igazából min vitáznak. Pont ezért tartanak olyan sokáig a viták. Nem azért, mert olyan húde megdönthetetlen érvek jönnének bármelyik oldalról, hanem pont mert igazából folyamatosan ugyanazon az érvek jönnek mindig. És csomószor még csak nem is ütik egymást az egymással szemben álló érvek, pusztán az érvelők ütik egymást. Sőt a legjobbat akkor nevetem mindig amikor a vitázó felek pont ugyanazt csinálják, mint ami ellen vadul érvelnek. (Ezzel persze általában én is így vagyok, ha vitázom:)) Mintha helyet cserélt volna a két személyiség a nicknevek mögött:D

Szóval igazából nem nagyon tudunk ezzel mit tenni. Valóban civakodnak az egok, de csak mert az egonak ez az alapja. A civakodás. Hogy ne értsen egyet azzal, ami van, ellenkezzen. Mindegy, hogy mi ellen, a lényeg, hogy ellen. Az ego mindent tud, csak egyet nem, sodródni az árral. Elengedni magát és hagyni, hogy vigye, ami jön. Ezzel tartja magát életben, hogy fojton kapálózik valami ellen. Szóval amíg az egok nyomkodják a klaviatúrát, addig bizony civakodás lesz. Előbb vagy utóbb de mindig összeütközik két ego. Vagy több. Az a ritkább, ha két ego nem ütközik össze, hanem tud kézenfogva együtt haladni.

De egyébként fantáziáljunk egy kicsit, mi lenne, ha nem vitáznánk?

Írok egy blogot, és csak ilyenek jönnek rá, hogy "azta, igazad van, igen, ezaz"? Hát így amúgy soha semmit nem fejlődnénk. Sokkal jobban stagnálna az oldal, mint amennyire most hisszük, hogy stagnál. Ha az egok nem ütköznének, akkor azt hinnék minden rendben. Persze, valójában minden rendben van, szó szerint rend-ben, de amíg ezt az ego mondja, addig ez a mondat kb semmit nem ér, ezért nem is mondom. Amíg az ego jelen van, addig paradox az egész, mert már maga az ego nincs rendben. Szóval ha meg akarunk szüntetni egy vitát, akkor az egot kéne megszüntetni, ami vitázik, mert maga a vita csak az ego végterméke, a baj forrása maga az ego, de azt meg így gépen keresztül hogy szüntessem meg? :) Pláne én, egy ego? Ego egot nem győz le soha. Erre való a karma. Oda-vissza, csiki-csuki folyamatosan. Visszajön minden.

Szóval én arra voksolok, hogy hagyjuk ezt a vita dolgot. Úgyis mindig az vitázik és azzal, akinek és akivel kell. Inkább akkor már arra kéne menni, hogy ha vita van, akkor legyen vita. Ne az, hogy "jajj én nem akartam ám személyeskedni, most miért veszed magadra, félreértettél, meg stb, Te kezdted, Te miattad van, már megint ugyanezt csinálod..." Legyen vita a javából, kígyó béka mehet, ami a csövön kifér. Ezért mondom, lehet egy dühöngő szoba segítene a dolgon. :D Mert így egy vitában sose fáradnak ki az egok, mindig szépen ugyanazt a sablont követve mondják a magukét, míg az egyik ego ki nem jelenti büszkén, hogy jó én már látok mindent, nekem volt igazam, ugyhogy lezárom a vitát. :D:D:D Nagyon jó amúgy :D:D Csak egy vita nem állhat meg itt. Egy vitának nem ott van vége, hogy igazam van, nem veszekszem tovább, pont, szia (ha tényleg igaza lenne ekkor valakinek, vagy csak egyáltalán ő maga is tényleg úgy érezné, akkor ezt már nem írná le, az igazság mindig csendes), hanem, amikor az egok már zihálnak a dühtől, aztán végkimerültségükben megszünnek, és ekkor jön a felismerés. Nem az, hogy már látok mindent, igazoltad, hogy hülye vagy és nekem van igazam, hanem az, hogy háhá mekkora hülye voltam, hiszen neked is igazad van, de hát akkor egyek vagyunk. És együtt nevetnek rajta, hogy mekkora hülyék voltak mindketten. Na ez egy vita vége. Itt tényleg vége van egy vitának. Egynek... De semmilyen más esetben. Viszont egy-egy ilyen lezárt vita annyi elkövetkezendőtől óv meg minket, hogy azt el se tudnánk képzelni. Nade én befejeztem, korán van még ennyit írni :)

A MINDENT átható SEMMIT :)

Ha valakinek az a különlegessége, hogy nem mer kiállni a véleményével, én akkor is birom. Meg ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor Te nálam inkább ebbe a kategóriába tartozol, mert mintha sose a saját véleményeddel jönnél ide, hanem "kutatók és gondolkodók tucatjai által együttesen tutinak nyilvánított" véleményekkel :)

De nem is olyan rég még kutatók és gondolkodók tucatjai együttesen tartották tutinak, hogy a Föld a fix középpont, és a többi égitest kering körülötte. :) Kopernikusz meg hülye volt ugye. De utána még őt is pontosítania kellett Keplernek, és így tovább azóta is mindig mindenkit pontosítani kell a tudományban, mert a tudomány keretein belül mozognak, ezért nekik a tudomány keretein belül próbál meg megmutatkozni a valóság. :)

Az, hogy mindig minden változik, és hogy csak ez a változás, ami örök, semmi más, amit ember kimond igazságnak. De a tudósok mégse ezzel a változással törődnek, hanem rajtamaradnak a múlton, meg a jövőn állandóan, és arra igaz dolgokat mondanak ki, de mire kimondják, már ezer százalék, hogy történik valami a világban, ami megcáfolja, mert lehetetlen, hogy valaminek csak az egyik oldala létezzen, csak arról akkor még nem tud senki.

Te itt az oldalon inkább a mi kis mérlegünk ellensúlya vagy egyszemélyben :) De hangsúlyozom mégegyszer bírlak :) Nem konkrétan dolgokért, meg a véleményeidért, hanem mert ettől még tudom, hogy bizonyos szinten különleges vagy, bizonyos szinten meg viszont ugyanaz vagy, mint mindenki. Érzed az élet misztikumának jelenlétét, de azt is érzed, hogy ez a határaidon kívül esik, ezért a határaidon belül puhatózol kiváncsian, hátha mond valaki valamit, amivel feltöri a dióhéjat :)

Na és ezért vagyok harcképtelen, mert mind ezt csináljuk, csak mindenki a maga különleges módján. A baj ott van, hogy mindenki csak a saját különleges módját tartja az egyetlennek, ebből kifolyólag mindenki mindenkivel harcol folyamatosan. És én ebbe érzem úgy, hogy belefáradtam. A saját módszereimmel elértem a saját korlátaimat, mármint azt, hogy pont magamat tartom az egyetlen korlátomnak. Ebből kifolyólag meg elfogyott a motiváció. Mert motiváció addig van, amíg a korlátokat magadon kívülinek érzed, mert így leküzdhetőnek hiszed, de én most leküzdhetetlennek érzem azt ami korlátol, mert pont én vagyok az. Mindenkiben látom a különlegeset, csak magamban nem látom azt a külnlegességet, ami kihúzna ebből az állapotból. Na de erről ennyit, mert egyébként már egész jól elvagyok benne, csak ha hosszan irogatok jön ki belőlem, amúgy jól mulatok :D