Mit látsz a végén?
Rengeteg mindenről beszéltünk már itt; volt vita, egyetértés... stb. De mi lesz ennek a vége? Látja valaki ,hogy hová tartunk ezáltal? Lehet mondogatni, hogy ezzel önismeretre teszünk szert... stb a szokásos rizsa, de úgy látom, hogy valójában csak a nézőpontjaink változnak folyamatosan. Néha olyan mintha körbe körbe futkosnánk: tucatnyi aspektus cserélődik, keveredik, kapcsolódik és válik szét, és végtelenségig tartó változatokat hoz létre egy öröké tartó folyamatban. A világegyetem eközben meg köszöni szépen jól van és mozog tovább a maga valóságában fittyet hányva a nézőpontjainkra... :)
- Ademon blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
137 hozzászólásAz aktuálishoz képest igen, tudjuk növelni, de az ébredésihez képest nem. Ébredéskor teljes vagy, csak utána egyből ébred Veled az ego is, ami már lefelé húz. A meditáció arra van, hogy nap közben megkíséreld elérni az ébredés pillanatában "betöltődött" tudatállapotot, szóval, hogy az ego nincs, csak az éber tudat.
Melyik nem töltődött be?
Ha az egom ébredése késne a valóshoz képest, azt kipróbálnám én is. :)
De egyébként ezzel még nem kísérleteztem, kipróbálom Attila. Márminthogy megpróbálom nyakon csípni az ébredést a reggeli ébredéskor :)
Nem nem nem!
Nincs szükség kába "meditatív" állapotokra.
Azt szoktam mondani, hogy a samadhi is csak egy csapda.
A valóságot nem az alvás és az ébrenlét közötti félúton találod.
A valóság sokkal tudatosabb állapot az ébrenléti állapotnál.
A valóságban mindig tudatos vagy, miközben tapasztalod a másik hármat.
Nem a meditatív állapotot akarom nyakon csípni, hanem azt aki előbb kel fel, mint az akinek hiszem magam. :)
Aki átvált egyik álomból a másikba. :) Nem is aki előbb kel fel, hanem aki eközben nem aludt, hanem ugyanolyan éber volt.
Pontosan!
Onnan fogod tudni, hogy felébredtél, hogy nem fog létezni számodra tovább a tudatlan mély alvás. Sem az álom, sem az ébrenlét.
Meg fogod tapasztalni ezt a hármat, de a negyedik lesz az igazi valóság.
Mit értesz az alatt, hogy "nem fog létezni számodra tovább a tudatlan mély alvás"? Mit lesz mély alvás alatt? Mi volt eddig?
Nem lesz tudattalan mély alvás.
Tudatos leszel a nap 24 órájában, miközben kipihentebb leszel annál, aki akár több, mint 12 órát alszik naponta. :)
Mi az a tudattalan mély alvás? Én mindig tudom mikor alszom és mikor nem :)
Az aki tapasztalja ezt a hármat.
Olyan egyszerűnek tűnik a fene vigye el :)
Szerintem nekünk sokkal nehezebb dolgunk van, mint azoknak akik nem olvasgatnak ilyen dolgokról. Így hogy már maga az ego van beállva ezekre a dolgokra, így sokkal nyugodtabb, mert azt hiszi tudja ezeket. Aki ezekről nem olvas, az sokkal teljesebben tudja megélni az ilyen dolgokat. Sokkal nagyobb áhitattal, szeretettel.
Nem az olvasgatás dönti el.
Aki szeretné megtapasztalni a valóságot, az addig kutat, míg el nem éri azt. Aki nem nyitott még a valóságra, az marad a káprázatban.
A valóság bármikor feltárja magát előtted egy szempillantás alatt.
A kérdés az, hogy készen állsz-e erre és akarod-e ezt.
Persze ha azt képzeled, hogy ettől kevesebbé válsz, az gátolni fog a felébredésben. De ha elhiszed, hogy ettől leszel teljes, akkor nincs semmi, ami utadat állná.
Ha hiszel Buddhának és Jézusnak, akik ezt tanították, akkor eldobod a kételyeidet és szabaddá válsz.
Hát akkor csípd nyakon!
De ezt nem tudod megtenni ezen (vagy bármelyik másik) fórumon.
Ezt csak akkor tudod megtenni, amikor kettesben vagy önmagaddal.
Csak te és te.
Ez így igaz :)
jelenvolt ,mert csak az érezhetett félelmet,elveszettséget a kapaszkodói híján,mint amikor a kuti békát óceánban fürdetik.Ezek szerint az egó programja nem töltődött be teljesen,és már le voltam eléggé szűkülve ahhoz,hogy rettegéssel töltsön el a végtelen,hogy hiányként éljem meg a körémszilárduló csonthéj biztonságának késését.Üdvözlettel : felacso
Csodálatos lehetett a megtapasztalásod!
Igen, lehet emelni a tudatszintet meditációval.
Én azt mondom, hogy fantasztikus dolog a meditáció és kezdetben szükséges is, de végső soron még a meditációra sincs szükség.
Megtapasztalható a végső valóság akkor is, miközben az álomban vagy.
És ez az igazi spirituális gyakorlat.
Nem elkülönülni a tapasztalattól, hanem mélyen benne lenni, miközben tudatában vagy annak, hogy ki a tapasztaló.
Ezt tanítom meg a satsangokon.
Én úgylátom, hogy nem egyéb a vége ennek a sok szócséplésnek, minthogy felismerjük az értelmetlenségét. A legkülönbözőbb struktúrákban rójuk ugyanazokat a köröket, ki kell teljesednünk a meg nem értésben. Meg kell csömörleni tőle, miközben kimondjuk, kibeszéljük magunkból a problémáinkat, mintegy gyónás vagy pszichoterápia jelleggel. Akiben nagyon sok a sérelem, az többet beszél és több kört kell rónia mire felismeri és megérti a dolog hiábavalóságát.
Azt hiszem továbblépés csak a megértést követően történhet, addig pedig beszélünk beszélünk, s ha vissza fordítjuk magunkra amit másokról jelentettünk ki akkor elmélyült önismeretre tehetünk szert, amely önismeret egyben öntisztulási folyamat is. Hiszen a valódi önismeret az, amikor felismertük valódi önmagunkat, s az álcák és kibogozhatatlannak tűnő rétegek és identitások rendszerei eltűnnek.
Ez tehát a vége ezeknek a parttalan sokszor durván személyeskedő vitáknak. A személyeskedés azonban hasznos dolog, ha a személyeskedő képes azt vissza fordítani magára akivel szemben történt az pedig nem raktároz haragot magában ezek miatt.
Én azt látom, hogy ez a célja, a vége ennek az egész folyamatnak.
----------------------------------------------------
Sajnálom azokat akik nem tudnak résztvenni ezekben a vitákban, hasznukra válna pedig :))
A megvilágosodás elnevezést hibásnak gondolom. Nem világosodhatunk meg másként, ha csak előbb le nem tisztítjuk magunkról azokat a káprázat rétegeket, amelyek elfednek minket a fény elől. Egy kupac trágyát hiába világítunk meg, az trágya marad. El kell takarítani azt, és automatikusan kerülünk a fényre.
Rossz cél tehát a megvilágosodás maga, mert ezzel az elnevezéssel tárgyiasítunk valamit ami mint jelenség nem létező önmagában. Nincs tárgya a megvilágosodásnak és maga sem tárgy.
Értelmes célunk tehát az lehet, hogy megtisztítsuk magunkat a ránk rakódott feleslegtől. Megtisztulás, megszentelődés ha vallásos köntösbe bújtatjuk.
A vitákat tehát igen hasznosnak találom, mert a ránk kövesedett rétegeket fellazítják. Valóban nem kell megérteni belőle semmit, hiszen nem az értelmetlen megértése a cél, hanem a viták során felmerülő reakcióink, viszonyulásaink felismerése, és felszámolása (tisztítás).
Azt gondolom, hogy különféle technikákkal pl kitekinthetünk jelenlegi problémáink alól, sokféle meditációs technika van erre. Ki dughatjuk a tengeralattjárónk periszkópját, bele láthatunk a magasabb világokba, de attól még továbbra is a tenger alatt vagyunk.
Céltévesztettségnek gondolom, ha csak bele akarunk látni a magasabb világokba anélkül, hogy tartósan ott jelen maradhatnánk...
Eddig ezt én is így gondoltam,és a magam részéről sokáig kötöttem az ebet a karóhoz,hogy igenis ez egy folyamat,és ilyen állapotokból/amikben még vagyunk jelenleg/,nem lehet úgymond azonnali megvilágosodás.
Aztán kezdetem ennek a témának utána nézni,hogy hogy is van ez,hátha tévedek?
És végül is ami ,,ezzel a módszerrel'' történik,azt ugyanúgy el lehet fogadni és belátni,hogy lehetséges,mert mi történik?
Igen ott van még a trutyi,de tulajdonképpen,hogy ráébred az ember az igazi valójára,azzal meg is szűnik az amiben eddig volt,mert egészen más tudatosságba lép.
Vagyis ,hogy ezt az egész hibás létezését,ezzel az ,,aktussal'' meg is haladta,és ilyen formán tulajdonképpen mindegy,hogy melyik úton,melyik módszerrel tette ezt,ha az eredmény ugyanaz.
Ha az eredmény ugyanaz:)))
És itt ez a kérdés,de azt csak akkor tudom meg,ha megtapasztalom.
Mert addig minden csak egy lehetőség számomra,a régi tanítás is,meg az új is.
Csak hihetek benne,vagy beláthatom értelemmel. Tudni,akkor fogom,ha megtapasztalom.
Tehát elfogadtam /lehetőségként/,amit Attila mond,és még sokan mások is most a világban.
Bizonyságom ugyanis csak akkor lesz felőle,hogyha megtapasztalom.
Ha eleve kizárom,elvetem,akkor sohasem tapasztalhatom meg.
A hosszabbik úthoz pedig jó pár inkarnáció szükséges.Mivel nekem ezekről az újjászületésekről kicsit más az elképzelésem,ezért nem hagyom ezt semmiképp egy újabb inkarnációra feladatul.
Amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra!:)
Én elég nagy ,,ellenálló'' voltam ez ügyben,ragaszkodtam a hagyományos elképzelésekhez,de nem
kellett sok idő,hogy belássam Attila igazát /lehetőségként/,és mindenki másét is aki az azonnali megvilágosodásról beszél.
Szóval a gondolkodással,belátással elengedtem az egyedülihez való ragaszkodásomat,
és ahogy feladtam az újjal szemben az ellenállásomat, úgy váltam befogadóvá arra,hogy ez is lehetséges.
Az első lépés ezek után,hogy elmegyek Attila Satsangjára,és ha ott még több megerősítést kapok arra amire egy ideje nyitottam,akkor megpróbálom megtapasztalni is ezt a fajta igazságot.
Na akkor ott találkozunk Éva :)
Na tessék ,még egy jó ok,hogy ott legyek:)))
Én is elmegyek :D
Már nem is kellesz:D
Spirivel mi majd jól felvilágosítjuk egymást:)))))))
Hát azmár tuti szerintem is, hogy a megvilágosodás egy pillanat. Lehet, hogy van aki 20 évet meditál elötte, egészségére, az ő dolga. Akkor is egy pillanat. És azt a 20 évet tölthette volna mással is. Mindegy, hogy mekkora trutyiban vagy abban a pillanatban, annál nagyobbb trutyiból szabadulsz csak... Szerintem.
Sok sikert, még ebben az életben!
Csak magyarázzátok már meg, aki szeret élni, az miértisnem szeretne visszajönni??? Vagy nem ez a lényeg benne? Vagy csakmert jó élni, de valami még tutibbra számítasz? Vagycsak mert úgy is szeretnél élni hoyg már meg is vagy világosodva, mert úgy biztos mégjobb? Akkor érteném.
Ezek komoly kérdések, érdekel.
Hát épp ez a vicc benne :) Buktató, ha szeretsz élni. Megvilágosodva már szeretsz élni, de ahhoz, hogy haladj a megvilágosodás felé vezető úton, sokkal inkább az kell, hogy ne szeress élni. Akkor hajt a vágy, hogy megtapasztald azt, ami felszínen túl van. Ez egy felszínes közhely, hogy szeress élni... Hogy szerethetnénk élni, ha meg se tapasztaltuk még tudatosan az életet? Azt se tudjuk mi az. Vannak róla gondolataink, elméleteink, de ennyi. Ha tényleg szeretsz élni, az pont azt jelenti, hogy már megvilágosodtál. Senki sem szeret élni, aki még nem világosodott meg. Mondhat akármit, hazugság. Amíg ego van, addig nem tudod szeretni az életet. Mert az ego nem szereti a halált. Ha a halált nem szereted, akkor az életet se szeretheted. Ha megvilágosodsz, az pont az, amikor már annyira szereted és tiszteled az életet, hogy már le tudsz róla mondani. Nem akarod kisajátítani, és irányítani. Csak ekkor szereted igazán az életet. Amiről mi itt beszélünk, hogy szeretjük az életet, az humbug.
Akkor szereted az életet, ha az egod hajlandó meghalni is.
Sőt tovább megyek, nem arra kell hajlandónak lenni, hogy meghaljon, hanem hogy beismerje, hogy ő nem is él.
Ez az!
Kimondtad a legnagyobb igazságot!
Kár, hogy kimondtam, mert így megint nem éltem át :)
Hu, akkor nekem minden esélyem megvolt arra, hyog megvilágosodjak (mármint teszerinted: 'ahhoz, hogy haladj a megvilágosodás felé vezető úton, sokkal inkább az kell, hogy ne szeress élni')... Pedig én semmi pénzért nem akarnék megvilágosodni.
Van készülék, ami ezt méri? Na jó, nyilván nincs... Meg kár is belém.
Na szóval, már nem akarom 'kisajátítani és irányítani' az életet, amiről azt írod, az az. Bár most se szeretek élni, tehát a te okfejtésed másik pontja szerint meg se világosodtam mégse.
Finomítani kell még az okfejtést ezek szerint, ellentmondás van... Vagy csak vannak speciális esetek :-)