Michaelita teljes hozzászólásai
| Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
|---|---|---|
|
az élet velejárója 2013. dec. 27. péntek 13:53 /A tudatosodás útján járás mellékhatásai/ Az élet velejárója - nem csak a tudatosodásé - hogy mielőtt a dolgok elkezdenének jóra változni előtte garmadával jön a rossz (én így tapasztalom sokszor) Ebben az állapotban benne lenni, nem a legkellemesebb (sőt!), de utólag valahogy mindig kiderül, hogy ahhoz amit elértünk, ahhoz ahova eljutottunk ezek mind szükséges tapasztalatok voltak, hogy jobban tudjuk majd értékelni, azt ami utána következik. Ezzel megfogalmaztam egyben azt is, hogy nálam a próbák/nehézségek elfogadása az, ami segítő és ez az, ami leginkább ki is hoz az ilyen helyzetekből (idővel). |
||
|
humoros terápia 2013. dec. 27. péntek 13:45 /Évek óta csak önmagam lelki és érzelmi problémáival foglalkozom/ |
||
|
Hová vezet ez? 2013. dec. 27. péntek 13:40 /Évek óta csak önmagam lelki és érzelmi problémáival foglalkozom/ Valóban oda vezet, amit már önmagad is megfogalmaztál. A saját gondolati köreidet futod, amibe bezárultál és kizártad a külvilágot. S minél tovább folytatod, minél jobban erősíted ezeket a gondolati erőket, annál nehezebb lesz kijönni belőle. Kijönni pedig nem mások miatt kell, csakis önmagad miatt. Mert egy ponton rá kell, hogy döbbenjél, hogy ez a jelen állapot legfőképpen Neked nem jó, mert nincsen benne sem öröm, sem valóság, sem élet, sem elfogadás, sem megértés, sem szeretet. Mert emberlétünk kincsei ezek, melyekre nagyobb szükségünk van, mint hinnénk. A jövőt a jelen pillanatban teremtjük, tehát hagyd el, hogy mi volt eddig és innentől kezdve erőteljesen csak a jelen pillanat megélésével és megtapasztalásával foglalkozz. Csak mindig azzal, ami éppen most ebben a szent pillanatban történik, vagy felmerül mint érzés. S bármit is tapasztalsz (mégha az nemkívánatos, vagy elrettentő is), csak fogadd el. Fogadd el, mert nem más az, csak egy érzés, egy pillanatnyi megtapasztalás, ami ahogy jött, ugyanúgy megváltozik (ha engeded megnyilvánulni). Sok kitartást és jó munkát hozzá, ha rászántad magad a változásra/változtatásra. |
||
|
mit is ünnepel a magyarság karácsonykor? 2013. dec. 20. péntek 11:41 /Karácsony: ünnep és tanítás/ Nagyon jó lesz az ünnepi lelki gyakorlatot végigcsinálni, köszi szépen. Egy idézetet is bemellékelek a karacsun (karácsony) feltételezett ősi magyar ünneplésével kapcsolatban, ahogy azt a táltosok, regősök ma tanítják: "Közeledik az ősi magyarság egyik legnagyobb ünnepe a Karacsun – a Téli Napforduló. A téli napforduló ünnepe a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is, a legkiemelkedőbb örömnap lehetett. A kínai krónikák, már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun (azaz karácsony) ünnepe. A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a ”Téli napforduló” megünneplése. Az év legrövidebb napja (december 21.) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor van (néha december 22-re esik). Valószínűleg az ősi magyar neve a “kara csun” volt. A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állt össze a karacsun szavunk. A feketeség csúcsa és annak “átfordulása” után egyre nő a fény, a világosság ideje. A fény csökkenésének, növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban. A karacsun- karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre ”karácsony” (itt már Jézus születése) is ezt szót vetítették át. A legtöbb európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből származik (pl. angol: christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: natale, spanyol: navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez (illetve a román: craciun, ejtsd: kröcsun amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele)" Történelmi témájú regényekben úgy olvastam, hogy a régi avarok, hunok, (a magyarok feltételezett elődei) december közepére behajtották a nyári legelőkről a téli szállásokra a lovakat, és háziállatokat, hogy a téli napfordulót már a többi rokonukkal együtt ünnepelhessék. Hogy ez mind igaz-e vagy sem, azt ma már nem lehet megállapítani, de vannak olyan átörökített jellembeli és vérmérsékleti tulajdonságaink, amik igaznak tűnővé, hihetővé teszik ezeket a tényeket. Miért lehet ez fontos nekünk, a mai magyarságnak? Mert jó ha tudjuk, hogy mély gyökereink vannak és sok olyan hagyományunk, ami még a kereszténység előtti időkből átöröklődött ránk és belső erőben, belső képességekben is több van bennünk, mint azt ma elhisszük önmagunkról. Márpedig ma (is) olyan időket élünk, amikor ezt fontos tudatosítanunk. S van még egy fontos momentum: a magyarság annak köszönheti létét, fennmaradását, hogy békében megfért a - vele egy ügyért harcoló - többi nemzettel, népcsoporttal. |
||
|
úgy tartják, 2013. dec. 20. péntek 11:20 /Karácsony: ünnep és tanítás/ hogy akik a sötétség mélypontján születnek, azoknak éppen az a hivatásuk, hogy a fényt hozzák el a világba... én több helyen ezt olvastam, hallottam. Én ezt el is hiszem, mégpedig azért, mert a nyári szülöttek nagyon nehezen viselik a téli, fényszegény időszakot, de pl. már a késő őszi, vagy téli szülöttek - a többiekhez képest - egészen jól elboldogulnak ezzel, akár úgy is, hogy hódolnak a téli sportoknak, akár úgy, hogy megtalálják a fényhiány ellensúlyozásának módszereit, akár sima elfogadással. |
||
|
jellemző 2013. dec. 19. csütörtök 11:02 /A női szerepek, és a Nő születése/ Az, hogy mikor foglalkoztat leginkább ez a kérdés, az nagyon jellemző :) Leginkább, akkor amikor nagyon nem értem a másik nő másságát, motivációit, érzéseit, gondolatait és valahogy nagyon szeretnék találni egy közös pontot, egy közös gyökeret, de nem tudok. Amikor - ilyen esetekben később higgadtan visszapergetem az eseményeket - rendre másra kiderül, hogy a valami nagyon elvonta a figyelmemet, ami miatt nem láttam a nyilvánvaló igazságokat, tényeket, ami pedig végig ott volt az orrom előtt :) S persze ilyen esetek után újra és újra kell születnie annak a bennem élő "nő képnek" és az valóban mindig csiszolódik és újjáalakul, szépen, lassan, komótosan :) |
||
|
jó a téma, köszönjük :) 2013. dec. 19. csütörtök 10:55 /A női szerepek, és a Nő születése/ Nagyon jó a téma, tényleg... csak élethosszig tartó feladatnak érzem a saját nőiségem megélését, megtapasztalását. S valahogy úgy látom, ha kívülről rátekintek, hogy ez is csak olyan, mint ahogy az Isten az észt osztogatta, mindenki úgy érzi, hogy ő a legokosabb, mert kétségtelenül ő kapott belőle a legtöbbet :) Nos, valahogy úgy érzem, hogy a nőiségem megélésénél is hasonló ez a helyzet: mert vagy van bennem egy idealizált nő-kép, amit igyekszem követni, vagy nem foglalkozom az ideákkal és megélem az éppen aktuális női aspektusomat, ahogyan azt a sorsom hozza elém. Az, hogy ezek a belső megélni valók változnak - mint ahogy Csaesz is írja - valahogy csöppet sem zavar. Az, hogy mások is igazi nők (sőt, esetleg még igazibbak:), az meg mégannyira sem. |
||
|
kiírni magunkból 2013. nov. 18. hétfő 22:54 /Álmatlanság, kimerültség/ Ez az "elkezdtem leírni" nálam is jól működtethető. Pl. ha utazás előtti számvetést csinálok, akkor leírva sokkal áttekinthetőbb lesz, h merre fogok/fogunk utazni, mi az ami jó anyagilag is meg töltekezés szempontjából is. Aztán szoktam olyat is csinálni, h valami/valaki bosszant, dühít, vagy menekülésre késztet: akkor annak az embernek írok egy levelet (kézzel). Mire a végére érek, annyira kiírom magamból azt ami zavar, v bánt, h rendszerint már el sem kell küldenem, mert rádöbbenek, h elmúlt belőlem a feszültség és valszínűleg csak túlérzékenyen álltam a dologhoz/dolgokhoz :) |
||
|
saját tapasztalat 2013. nov. 18. hétfő 08:44 /Álmatlanság, kimerültség/ Elalvási nehézségre valami monotont, pl. óraketyegést hallgatni, ha ez megállítja a gondolkodásomat. Ha nem, akkor visszafelé számolni 100-tól egyesével. Ha egyhez jutottam és még nem alszom, akkor előről kezdeni 100-tól. Mivel a gondolataim - a számolás miatt - nem tudnak pörögni, ez segíteni szokott az elalvásban. Nagyon fontos, h mit olvasok, v. gondolatban mivel foglalkozom az elalvás előtti időben. Ezért elalvás előtt haragudni, háborús filmet nézni v. könyvet olvasni: zaklatott, nyugtalan alvást eredményez. S az is fontos, h őszinte legyek önmagammal és a napi problémák megoldására tegyek gondolatban és tettekben is lépéseket (amit csak elfogadni lehet, azt elfogadom, amin kicsit is lehet változtatni, ott pedig ötletelni és a gyakorlati lépéseket megtenni szükséges a lelki nyugalmam visszanyeréséhez/a nyugodt alvásomhoz) Nappali kimerülésre is hajlamos vagyok: nekem a phosphorus nevű homeopátiás szer segít, meg persze az h több pihenési időt adok magamnak és jobban figyelek arra, h meddig bírom energiával. |
||
|
pár gondolat, tudatosságfokozó gyakorlatok 2013. nov. 18. hétfő 08:25 /"Lelkek megmentője"/ Örülök, h írtál a témáról, mert időről időre nekem is szoktak lenni hasonló gondjaim. Váradi Tibornál azt tanuljuk, h a természet bizalomra nevel. Jézus az első tanítványok elhívásánál olyan tanítványokat választott, akiknek a munkája természethez kötött volt (halászok, földművesek) Azért mert ők közel voltak a természethez és ezen keresztül annak Teremtőjéhez. A másik dolog, amin lehetne még változtatni - mert megnőtt rá az igényünk - az Istenbe (önmagunkba vetett) hit, a jelen pillanat értékelésén keresztül. Tudatosság, jelenlét fokozó gyakorlatok: Forrás: Váradi Tibor: "Itt és most" Jelenlét, figyelem, tudatosság c. előadása |