FELEBARÁTOM

Kér és nem tudja,
hogy amit kér, annak jó-
fele: nála van.
(Fodor Ákos)

Lehetséges, hogy most néhányan szörnyülködve összecsapják a kezüket, ugyanis én egyetlen egy írást nem olvastam el 2012-ről, azt sem tudom, mit jósolnak, csak érzékelem az ijesztgetést. Azt mondják valakik, hogy valamit kéne csinálnom, akkor jó lesz nekem.
Én viszont azt gondolom, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik. (ha nem ijesztgetnének, akkor is ezt tenném) A lelkiismeretem rendben van.

"...A lélek dolgozik... Mennyit kér érte? Semmit.." - Ez igaz. Ugyanakkor ha a lelkek tudnák, hogy "merre" dolgozzanak, akkor nem lenne ennyi lelki problémás ember. Akik nem találják önmagukat, depressziósak, más életét élik, üresnek érzik az életüket, lelküket, és a többi.

Jó önismeretet nyújt az, hogy mire ad ki az ember pénzt, és mire nem.

Miki! Nyugodtan nézz a tükörbe, és mond ki magadnak, hogy nem akarsz változni. Neked ez így megéri, így jó.
Hidd el, ezzel nincs semmi baj, csak tudatosíts magadban, ismerd el. És vállald a felelősséget a következményekért.
Ugyanis abba hitbe ringatod magad, hogy változni akarsz, de csak elméletekbe bonyolódsz, hogy ne kelljen szembe nézni a valósággal.

A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester:
- Valóban meg akarsz gyógyulni?
- Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?
- Persze. A legtöbb ember ezt teszi.
- Ugyan miért?
- Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.
A tanítványának pedig azt mondta a Mester:
- Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
(A. de Mello)

A családfelállítás gyakorlata során az derült ki, hogy sok betegség olyan személyekre hívja fel a figyelmet kizártunk a családi lélekből. Általában a betegségtől, a fájdalomtól is meg szeretnénk szabadulni úgy, ahogy a családból is meg akarunk szabadulni valakitől.

Bert Hellinger a „Maradandó boldogság” című könyvében azt javasolja, hogy most pont az ellenkezőjét tegyük. Lehunyt szemmel pásztázzuk végig a testünket, megfigyelve, hol a fájdalom, a betegség helye. Ha megtaláltuk, forduljunk hozzá szeretettel, és fogadjuk szívünkbe. Közben figyeljük meg, milyen változást tapasztalunk a testünkben. Gyakran előfordul, hogy enyhül a fájdalom.

Ezután feltehetjük azt a kérdést, hogy kit képviselhet a fájdalom, a betegség? Kit tagadtunk ki, vagy kivel történt igazságtalanság a családból? Lassan kirajzolódhat előttünk egy alak képe. Most őhozzá fordulhatunk, és biztosíthatjuk őt tiszteletünkről és arról, hogy látjuk, és szívünkben helye van.

Ezután figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat, mi változott meg bennünk.