...ugyanezt a témát megrendezni vallásos színezet helyett önismereti kiadásban. Azon a szinten már vannak elegen.

Följebb is lenne még ötletem, de azt már lehet, hogy kevesebben néznék meg, így csak a művészfilm kategóriában pályázhatna Oscarra...:DDD

... hogy egy felé megyünk mindannyian. Ezen belül persze mindenki egyedi úton halad és máshol van a helye. Ha a saját helyét megtalálja, akkor lesz tökéletes az egészben.

Mindenkinek megvan a saját keresztje, de a saját létrája is. Kezdetben egyikről sem tudunk. Én abban vagyok jó, hogy ezt tudatosítsam. Aztán az egyiket letenni, a másik meg felvenni - már mindenkinek a maga dolga. Az enyém is. Kereszttel a hátunkon nem lehet felmászni a létrán.

Egyszer szívesen beszélgetnék Veled.

Fizikai szinten a tárgyak megszerzésétől, történések bekövetkeztétől, kapcsolatok meglététől (ha azok csak a testi örömökről szólnak) bekövetkező örömöket, elégedettségeket valóban mindig újra kell kell termelni, mert igen hamar elmúlnak.

Minél feljebb mész azonban a felsőbb dimenziókba, és ott keresed az öröm forrását, annál tartósabbakra találsz. Pontosan az a lényeg, hogy valódi oktalan örömöt nem kell újra termelni, mert nem függ semmitől, ott van mindig, csak érd el. Pontosabban attól még függ, hogy képesek vagyunk-e megmaradni az eléréséhez szükséges állapotban. Nem önmagadban örülsz, hanem az egész Univerzummal magának az Életnek, hogy annak részese lehetsz - annyira kitágul a tudatod, hogy minden és mindenki belefér. Ezért oktalan az Örömöd.

Képzeld el, hogy az érzelmi és gondolati síkon túl, még magasabb dimenziók is léteznek, oda kell eljutnod a tudatod tágításával, mert ott található az ok nélküli öröm. Ha meditálnál rendszeresen, ez sokkal érthetőbb volna, és nem kérdeznél olyat, hogy ez földöntúli, vagy inneni képesség-e. Próbáld ki, elértél odáig, hogy ez a következő lépés a számodra. Jógázással együtt még hamarabb ráérzel az ízére.

Az elégedettség valóban kísérője a magasabb tudatállapotoknak, míg az elégedetlenség tipikus jellemzője az egós működésnek. Mint írtam előbb, amikor más dolgok birtoklásától függ az elégedettségem, akkor kényszeresen meg kell azokat szerezni újra és újra, lehetőleg jól bespájzolni belőlük, mert frusztrál, ha nem így van. Kontrollálnom kell az energiaforrásokat magam körül, és ezt értem a szénhidrogénekre is, meg az emberi energiákra is, meg a pénzre is. Ebből is levelezetheted az örömelvet alsóbb szinteken - minél többet tudsz kontrollálni, annál elégedettebb vagy. De csak bizonyos fejlődési szintig - az önmegvalósítás szintjéig. (No persze, minél több energiforrást kontrollálsz, annál több esély nyílik az önmegvalósításodra). Onnan felfelé hiába van meg mindened, mégis valami hiányzik.

Minden tudatszinten a rá jellemző szükségletek be nem teljesüléséből következik az elégedetlenség, és mint ilyen, nagyon is hasznos. Ambíciókat szül és hajt előre a fejlődésben. De amikor elérkezel az önmegvalósítás beteljesüléséhez ( ez egyben a racionalitás, a megértés szintje is, ahol éppen járhatsz) - ekkor nyílik esély először jól és maradéktalanul elégedetten érezni magadat. De csak ha az összes alsóbb szinten minden tartósan megvan! ( Vagy ezós szemlélettel élve, ha korábbi életeidet is beleszámítva legalább egyszer már megtapasztaltál telítettséget minden alsóbb szinten is).

Ha nagyjából megvan ez az állapot, akkor lehet tartósan feljebb lépni, elérni és megmaradni egyre hosszabban a személyiséget meghaladó, spirituális tudatállapotokban. Ha alsóbb szinteken, a tudatalattiban maradtak csontvázak, sérülések, azok mindig kiboríthatnak, visszalifteztetnek a magasztosabb állapotból, pontosan oda, ahol még tennivaló akad. De bekukkantani ezekre a magaslatokra és megtapasztalni időlegesen - azt már a Te szintedről is meg lehet valósítani. És így már lehet róla tapasztalatod, érzésed > Örömöd, hogy milyen az, és mi felé törekedj.

Nem csak Te, mindenki ez irányba megy Hazafelé, máshová nem is mehet. Illetve mehet szabad akaratából bármerre, de végső soron előbb, vagy utóbb ide fog "tévedni".

Pontosabban a Lélek letükröződött emberi részének (ami az energiatest, az érzelmi és gondolattest összessége, vagyis a psziché) van egy magja, ami köré a személyiség felépül.

Ez a belső mag az, ahonnan képesek vagyunk a torokcsakrás fejlődési szinttől kezdve megfigyelni a saját tudati folyamatainkat. Ez a lelki mag tényleg lehet a fejben (a nyugati embernél általában ott van), vagy a szívben (inkább a keletieknél), vagy bárhol, ahová koncentrálunk a testünkben. lehet az egész testben is, ha a testtudatosság és az energiák érzékelése fejletté vált.

Ha ezt összekötjük a felső részével, akkor onnan jön az intuíció, ami a szívcsakra körüli táguló érzésben nyilvánul meg. Ez a helyes szívből döntés.

Azt amit érzelemből, vágyból, félelemből, elégedetlenségből hozunk (vagyis gondolatból eredően) - ugyanott lehet érezni. De ez a nem jó "szívből hozott" döntés.