Ellenpéldát nem nagyok tudok, ez így van, ahogy leírtad. Minden cselekvésünk a boldogságra, az örömre való törekvés. Amivel még nem is lenne baj ..., ha tudatosodna az emberekben, hogy ezt el tudják érni anélkül is, hogy másoknak keresztbe tegyenek, meg közben igazából még maguknak is. Szóval a baj nem az, hogy a boldogságra törekszünk, hanem hogy azt hisszük, az majd a diploma után, majd ha sokat keresünk, majd ha nem itt élünk, majd ha mások lesznek a politikus, stbstb egyszer csak előkerül. Valahol a nagyvilágban. Mindenféle olyan dologtól tesszük függővé a boldogságunkat, amitől egyébként nagyon nem kéne függenie. És egyébként abszolút nem is függ. Most nem a biológia szükségletekre gondolok én sem, persze ha pisilni kell, akkor pisilni kell, de igazából még arra is azt mondom, hogy azt is igyekszem nem hagyni, hogy kibillentsem boldog állapotomból. :D Az a baj, hogy annyira törekszünk azért, hogy valami rajtunk kívül eső dologban találjuk meg a boldogságot, hogy a valódi boldogságtól sokkal jobban távolodunk. Így a többségnek sosem jön el a boldogság. És ez látszik is, akármerre indulok el az utcán, senki nem érti miért mosolygok rájuk, mireföl tudok jókedvű, felszabadult, és boldog lenni.

Pont tegnap olvastam egy tök frappáns idézetet, miszerint az hogy mennyire vagy boldog, nagyjából attól függ, hogy mennyit gondolkodsz ezen. És ez tényleg így van, mindenki túlgondolkodja a boldogságot, meg mindenféle terveket sző, hogy elérje, miközben az folyamatosan itt van, csak rá kéne hangolódni, és fogni az adást. Ilyen alapvető dolgok, hogy süt a nap, már nem tesznek boldoggá egy embert. (Bezzeg ha esik, annál boldogtalanabbá válnak, meg szidják az eget) Én miért tudok ilyeneknek örülni? :D Pedig én se vagyok jelenleg még csak semmilyen anyagi helyzetben sem. Nemhogy rosszba, de semmilyenbe. Mégis ki tudok menni az ajtón mosolyogva. Akkor is ha esik. És egyre kevesebbet gondolkodom ilyeneken, hogy na hú most ezt megcsinálom, azt meg véghezviszem, és akkor végre boldog leszek. Mert tudom, hogy semmi ilyesmitől nem függ. Sőt, azok a dolgok függnek a boldogságtól, amitől mi hisszük, hogy a boldogság függ. Boldogság nélkül nem fogjuk megkapni azt, amiért azért küzdünk, hogy boldogok legyünk. Ha a küzdelem közben is képesek vagyunk a boldogságra, akkor megérdemeljük, és nagy valószínűséggel meg is kapjuk. Eddig szinte minden amit elértem, csak így sikerült. Azt kell észrevenni, hogy milyen izgalmas, és összességében milyen gyönyörű a "boldogsághoz vezető út", és ha ezt észrevesszük, akkor rájövünk, hogy nem is a boldogsághoz vezet út, hanem a boldogság az út mindenhez. És a legszebb, hogy a boldogság konstans, csak rá kell kapcsolódni :)

Egy másik verzió:
félsz? bepánikolsz
szomjas vagy? szomjazol
meleged van? leizzadsz
unatkozol? betegre unod magad,
nincs pénzed? kérsz anyutól vagy aputól/ akárkitől
keveset keresel? panaszkodsz
elismerésre vágysz? irgykedsz az elismertekre

Az örömelv egyike a jól hangzó, a gyakorlathoz kevés közzel bíró íróasztal tudománynak.

Örömelv a gyakorlatban:
Velem senki nem hiteti el, hogy örömöt, társat vagy társaságot keres, aki egyik pocsék párkapcsolattól a másikig tántorog, aki egyik rabszolgamunkától a másikig jut el.
Az ilyen a "most nekem hiszel vagy a szemednek" helyzet.
Sokáig hittem neki, de a vonzás törvénye megerősített abban, hogy a szemem jobb forrás. De neki ezt hogy magyarázom el? Mondjam neki, hogy ámítod magad, Te a fájdalmat, a megvetést és a csalódást keresed? Esetleg kérdezzem meg, hogy amikor a boltban kenyeret akar venni, akkor gumicsontot visz haza? Nem, akkor kenyeret visz haza. Ha gumicsontot vittél haza, akkor gumicsontot is akartál, nem? Ugye nem veszed rossz néven, ha beállítasz egy gumicsonttal, akkor nem hiszem el, hogy kenyeret akartál?
Szerintem ez a földvilágon mindennel így van.

Az örömelv humbug, az emberek nem mindig az örömet keresik, akármikor bizonyítható.

Ha nem örömelv, akkor mi?
Pozitív kifejtés. Ha már elkaszáltam a fennkölten hangzó örömelvet, akkor mi más?
Tudatosság.
Minden megélt élethelyzet jelzés számodra.
Például:

félsz? A félelem egy érzés, belül van, az önértékelési problémák egyik jelzője, amikor azt gondolod, hogy valamire képtelen vagy, valaminek kiszolgáltatott vagy, valami nálad hatalmasabb, rád nézve veszélyes valamivel -- mumus -- állsz szemben. Van, aki a sötéttől, van, aki pókoktól, van aki a szüleitől, tanáraitól fél, félni akármitől lehet, a félelem belül van.

szomjas vagy? Igyál. A szervezetben lévő víz vonzza a vizet, megfosztottad magad az energiaáramlás közvetítőjétől és elsődleges információhordozójától, az életerő egészséges áramlásától. A magyar felnőtt lakosság túlnyomó többsége alulhidratált, vagyis, bár szomjasak, mégsem isznak.

meleged van? Persze vedd le a kabátod, és a túlzásokat szüntesd be az életedben.

unatkozol? Külvilágra hangolva, külső ingereket várva élsz. Azt hiszed, hogy a világ kívül van. A világod belőled fakad, nem mered felvállalni a világodért a felelősséget.

nincs pénzed? Önértékelési probléma mazochisztikus felhangokkal, amivel megfosztod magad az általad kívánt jóléttől. Nem érdemled meg a jóléted. Miért rendezed be így az életed?
keveset keresel? Ugyanaz, mint az előbb

elismerésre vágysz? Azt gondolod, hogy mások jobbak, mások jobban meg tudnak ítélni, mint te saját magadat, és mások megítélése szükséges ahhoz, hogy legyél valaki, hogy elismerjenek, hogy megbecsüljenek. Ez semmi más csak az önbecsülés hiánya. Az önértékelés hiányát nem pótolja sem mások dicsérete, sem az elvégzett tanfolyamok száma, de még a diplomák vagy a doktori és egyéb címek, plecsnik és dícsérő oklevelek száma sem.

Kedves alfa omega!
Mindaz, amit inger-válasz reakcióként felsoroltál az örömelv kapcsán egy, az önértékelési problémák fenntartásán alapuló, a külvilágban megoldást kereső, a látszatokban dagonyázó szemléletmódra és a tudatosság teljes hiányára épül, ahol attól lesz elég pénzed, ha megdolgozol érte, mások pénzt adnak neked, azok, akiknek sok pénze van, attól leszel elismert, ha valaki nagy ember megsimogatja a buksidat. A gyereksorban tartott társadalom, a hatalmi viszonyokat konzerváló szemlélet.

:)

Az öröm ok nélküli. Akkor leljük meg leginkább, ha belül tiszták és elégedettek vagyunk.

Az ember egy kis barlangban is megtalálhatja a bolgogságot.

Ez nem hely függő. Ha hely függő lenne akkor a gazdagok csupa boldog emberek lennének...

De nem így van!! Mért??? Mert az elégedetlenségük hajtotta legtöbbjüket a csúcsra...

Amikor a csúcs megvan, de az elégedettség nincs, akkor jön a kilátástalanság és onnan már csak lefelé visz az út.

Ezért van annyi öngyilkos sikeres ember.

Szóval a pillanattal, a jelennel való megelégedettség (szeretet) rejti önmagában az örömöt és a boldogságot.

Bárki vagy, és bárhol tartózkodsz.

Csak az elégedettség számít.

az egy marhára jó állapot , pont az időszakossága miatt , ami azt jelenti , hogy a hiányával , vagy bánattal fogok " fizetni " érte , ami csak fokozza az értékét , az épp most nyíló virágok csodálásához hasonlóan , hiszen kinyílt szépségükben egyszerre van benne a bimbó és az elmúlás és a kettő közötti valami más. Ez az öröm nem az ÖRÖM , ami van vagy nincs , de léte és meg nem léte ugyan okokkal feldíszíthető , de ok nélküli , és jellemző megélési szintje sem a testi , hanem a magasabb . Nem kell kérni , mert , megkaptuk : bennünk rejtezik , de ha nem fedezzük fel sajátunkként , akkor mindennapi felhőink fátyolt vonnak tudatunk körül , ami így nem ezzel hangolódva észleli önmagát .
Feloldódva benne , mint testünk egy kád meleg vízben : nevetünk . Üdvözlettel : felacsó

az egy marhára jó állapot , pont az időszakossága miatt , ami azt jelenti , hogy a hiányával , vagy bánattal fogok " fizetni " érte , ami csak fokozza az értékét , az épp most nyíló virágok csodálásához hasonlóan , hiszen kinyílt szépségükben egyszerre van benne a bimbó és az elmúlás és a kettő közötti valami más. Ez az öröm nem az ÖRÖM , ami van vagy nincs , de léte és meg nem léte ugyan okokkal feldíszíthető , de ok nélküli , és jellemző megélési szintje sem a testi , hanem a magasabb . Nem kell kérni , mert , megkaptuk : bennünk rejtezik , de ha nem fedezzük fel sajátunkként , akkor mindennapi felhőink fátyolt vonnak tudatunk körül , ami így nem ezzel hangolódva észleli önmagát .
Feloldódva benne , mint testünk egy kád meleg vízben : nevetünk . Üdvözlettel : felacsó