Lennél donor? | Önmegvalósítás.hu

Lennél donor?

2010. január 02. szombat, 21:30 | Szabó_Péter

donor_szervatultetes.jpg

Te lennél szervdonor? Odaadnád másnak, hozzátartozódnak valamelyik szervet? Halálod után felajánlanád magad?
És mi van a sorsokkal? Azzal, hogyha valaki beteg és meghal, akkor annak úgy kell lenni?
Mindenkinek egy szerve van, amivel született és ha például eldohányozza, elissza, akkor is megérdemli, hogy egy új szervet kapjon?
Milyen "karmikus" kapcsolati státuszba kerülnek egy-egy adományozás után az emberek? Kerülnek egyáltalán? Vagy az elhalálozás után már mindegy a testnek?
És ha élsz, mondjuk vese transzplantációval kerülsz kapcsolatba? Extrém gondolat, hogy akkor sziámi ikerpárként születsz újra?

Te lennél szervdonor?
2010. január 02. szombat, 21:31 | Szabó_Péter

Te lennél szervdonor?

u.erika képe
http://szivaszivert.hu/index.php/Mi-irtuk/Mi-irtuk/Uj-szivvel-le
2010. január 02. szombat, 22:43 | u.erika   Előzmény

http://szivaszivert.hu/index.php/Mi-irtuk/Mi-irtuk/Uj-szivvel-lelekkel

Ezt a kis történet találtam most,de olvastam egy nagyon érdekes könyvet amit egy szivtranszplantált nö írt,csak a címére sajnos már nem emlékszem.Arrol is beszámol többek között hogy álmodott azzal a fiúval akitöl a szivet kapta,illetve az izlése,az érdeklödése is megváltott....!?

Nem gondolom hogy a következö életükben sziámi ikrekként születnének,hiszen van akinek az összes szervét felhasználják....!

Illetve úgy tudom teljesen mindegy hogyan rendelkezel,magyarországon legalábbis ha ugy adódik minden használható szervet felhasználnak...!

De donorok lehetünk akár most is!:) Èn például rendszeresen járok vért adni!;)

Sajnos még annyira tudatlan sok ember,hogy azt hiszi ez veszélyekkel jár.Volt aki azt hiszi AIDS-es tüvel szúrnak...!:)))

Ugyhogy ezúton szeretném üzenni mindenkinek,hogy steril tüt használnak,és a levett vért ellenörzik!;)

Véradás után 2 nappal jön egy olyan érzés mint ha megfiatalodtam volna...!:)

Üdv:Erika

Lennék- e szervdonor?
2010. április 17. szombat, 1:14 | Zoboki Évi (22) (útkereső)   Előzmény

Igen! Jót tenni másokkal mindig csodálatos dolog az életben.

Te lennél szervdonor
2010. december 27. hétfő, 16:10 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

igen

Te lennél szervdonor
2010. december 27. hétfő, 16:11 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

igen

Te lennél szervdonor
2010. december 27. hétfő, 16:11 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

igen

Szerintem jól járna az alkatrészeimmel
2010. január 02. szombat, 22:21 | Névtelen (útkereső)

Ha már eljutott az emberiség oda, hogy alkatrészcserével meg tudja oldani egy fizikai burok javítását, akkor az is helyén való, hogy ha mi már nem tudjuk használni, akkor adományozzuk el azokat. Ha ez nem lenne helyes, a transzplantációt sem kaptuk volna meg lehetőségnek. De azt is mondhatnám, hogy az egész testemet kölcsön kaptam egy bizonyos időre, hogy távozásom után milyen felhasználási célt szánnak neki, az nem is igazán az én döntésem.
Az már egy másik kérdés, hogy mi lesz a rezgéskülönbséggel ami az adományozó és a megajándékozott között van. Én hiszem, hogy pl. egy rabló szive egy kissé emelkedettebb gondolkodásúba ültetve nézeteltéréshez vezethet.
Egyébként nem látok különbséget a szervek transzplantációja és a vérátömlesztés között, ez utóbbi nélkül pedig már el sem képzelhető a műtétek tetemes része és egy bizonyos vallási csoportot kivéve már természetesnek tartja mindenki.

Üdv!

Hédi

Aditi képe
A szervátültetésről a tudatosság igényével
2010. január 03. vasárnap, 2:34 | Aditi

A test az autó. A szervek az alkatrészek.

A tudat a vezető.

Ha valami elromlik, és ki lehet cserélni, vagy meg lehet javítani, akkor egy kicsit változik a kaszni.

De a vezető marad a kormánynál.

Hogy mi történik egy ilyen esetben elsősorban attól függ, hogy az ember, aki átéli, milyen tudatszinten azonosítja magát.

Ha még azt hiszi, hogy ő az alkatrész, vagy az autó, akkor meglehetősen nehéz pszichésen elviselnie a dolgot, hiszen az elme/és az ego, a test-szerű én-tudat nem képes felfogni, hogy "kicserélték". Mert nem is cserélték ki. A transzplantos orvosok elmondták, hogy vannak, akik depressziósok lesznek a tudattól, hogy ezentúl nem "gyári" az autó összetört ajtaja, és esetleg kicsit a színe is más. Vannak, akik nem.

Ők tudják, hogy nem cserélték ki őket, mert ők nem a testük. Hanem az, aki irányítja a testüket.

Ez egyszerűnek tűnik, de a testünk nem csak a fizikai valóságunkat jelenti, hanem az érzelem-, és gondolattestünket, vagyis az asztráltestünket is. Minden szervnek van egy asztrál-megfelelője is az aurában. És egy szellemi mintája, amiből az egész előállt.

A betegség vagy a rossz életmódból adódó betegség is először szellemi szinten vagy lelki szinten jelentkezik. Azután a testi manifesztáció már csak egy következmény. Ezért nem elég kicserélni a szervet, hanem rendbe kell tenni a szellemet (ha előző életből származik), és a lelket is.

Ez általában nem történik meg, és főleg nem tudatosan, ezért az alkoholisták elisszák az új szervet is, és a többieknél (akiknek szellemi szintű a betegség oka), egyszerűen ellép a szellem és új tudat költözik a megjavított testbe.

Mert a vezető nem tudja, hogy ő ül a kormánynál.

Onnan tudom mindezt, hogy a sorsomból adódóan tudatosítanom kellett. Hogy máshogy éljem át a szervtranszplantációt, mint ahogy az előző esetekben történik.

Nem tudom, miért van így, de így van. Biztos nyomós oka van, és biztos jó lesz ez még valamire. Sokat dolgoztam érte.

"Én" már tudom, hogy nem "én" ülök a kormánynál. Hanem egy nálam sokkal hatalmasabb erő: a bennem élő időtlen és határtalan "én", aki tudja és érti az okokat és összefüggéseket, hogy mi miért történik, és miért kell bizonyos dolgokat átélnem. Hogy a tanulás nem hiábavaló, még ha nehéznek tűnik is. Hogy ennek értelme van, még ha akkor éppen nem is látszik, vagy nem érthető az oka.

És az időtlen és határtalan én számára semmi több, mint tapasztalat az életem története. nem rossz, vagy jó, csak tapasztalat, ami valami miatt (adósság lerovása, tudatosság emelése...stb) szükségszerű.

Nem kell és szükségtelen harcolnom a tudat és tapasztalat ellen hogy beteg májjal születtem és hogy mindezeken keresztül kell mennem, mint egy okozati történeten. Szükségtelen megértenem minden egyes részletét, mert többsége túlmutat ezen az életen (hiszen már az anyaméhben előállt, még mielőtt bármit tehettem volna, hogy "én" okozzam).

Minden, ami változó, nem én vagyok. Változhat a testem, az élet-körülményeim. Változhatnak a gondolataim, az egész élet-szemléletem. Változhatnak az érzelmeim. A kapcsolataim. Az egész életemet kicserélhetik. Én még mindig ott vagyok. Én, aki tapasztalom mindezt.

Én a mindezt változatlanul szemlélő, időtlen vagyok, aki átéli , küzdelem és ellenállás nélkül. A vezetőm a tudatosságom.

Így, tudván, hogy mindennek oka van, elfogadva a számomra meg nem változtathatót, feloldozom a karmikus kötelékeket, mert átélem, amit át kell élni, és tanulok általa. A rosszból így jó lesz, amit sokak javára fordíthatok.

Ha a kormánynál a tudatos szellem ül, a belső én, akkor nincsenek újabb karmák, és kötelékek, akárkitől is származik a szerv. Mert az "csak" egy darab hús, egy nélkülözhetetlen darab, egészséges hús, ami megment egy életet, egy lehetőséget a tudatosodásra, a hála és az elégedettség megélésére, hogy létezhetünk. Átadja a tapasztalás lehetőségét, ahogy továbbadjuk azt a gyermekeink életét teremtve.

A kötelékeket és a karmákat a test gyártja. A testből származó érzelmek és gondolatok. A gondolkodás azokon a dolgokon, amelyeken nem kell.

"Ha ez így lesz, akkor ennek ez és ez a következménye...." találgatjuk a még nem létező jövőt.
És a szellem azt mondja: "Legyen óhajod szerint!" És lőn.

A szellem elégedett. Tudomásul veszi a dolgokat. Hálás, mert maga a hála.

Azon dolgozok, hogy a szellemem üljön a kormánynál, amikor eljön az idő. Hogy az életem ne tekintsem többnek vagy kevesebbnek, mint ami, és amiért létezik. Hogy ne lázadjak a megváltoztathatatlan ellen, de megtegyem minden esetben, ami tőlem telik. Hogy hasznossá tegyem a tapasztalataimat.

Hogy mindez hogy sikerül? Hogy "megérdemlem-e"? Hogy ha mégis meghalok, annak úgy kell-e lenni?

Bizonyára.

Egy biztos: semmi sem az.

És ha valamit megtanultam, az az, hogy nem az a fontos, hogy mi történik. A szellem számára nem, de már a lélek számára sem nagyon.

Mert minden, ami "sikerült" megmarad. Mert az örök megélése által az örök létezésébe helyeztük. És minden, ami "nem sikerül" hiányként marad jelen. Pótolható hiányként.

Hogy honnan tudom, hogy pótolható? Hogy létezik az örök részem, amely valóságára előbb-utóbb eszmélek, bármit is hiszek, amíg élek? Hogy végső soron semmi sem számít annyira, mint ez? Semmilyen történés, történetek, cselekedet, a sikertelenségeim vagy sikereim, a vélt vagy annak bélyegzett "bűneim", az egészségem, az egész életem, vagy egyáltalán bármilyen gondolat?

Ha minden zöld lenne, nem tudnánk a színekről. Ha csak az időbeliségünk létezne, nem tudnánk róla. Nem tudnánk önmagunkról. Az, hogy érzékelni tudjuk az időbeliségünket önmagában bizonyíték az örök és múlhatatlan létünkre. (Tolle)

Namaszte

Nem, de
2010. január 05. kedd, 3:07 | Karmatörlő (útkereső)

megígérem, hogy amint eljutok oda a tudatosodásban, akkor mindenkivel megosztom a biológiai test energetikai megújításának (minden csak energia és tudat), a szervek pótlásának, ugyanezzel az erővel, az alakváltásának is a titkát. :)

ígéretekkel óvatosan. :)
2010. január 05. kedd, 11:25 | Szabó_Péter   Előzmény

ígéretekkel óvatosan. :)

csak egy pici irodalom
2010. január 07. csütörtök, 11:17 | Névtelen (útkereső)
Lennék-e szervdonor?
2010. február 18. csütörtök, 14:53 | meluka

Igen. Hordok is magamnál egy aláírt papírt a jogsimban, hogy ha hirtelen halállal halok meg, kifejezetten kérem,hogy használják fel, ami felhasználható.
Nem tudom a törvényeket, úgy olvastam,ez elég.
Ha már én nem tudom használni a testem, másnak segítsek.

fehercsongor képe
nem , de egyrészt macerás a kiskönyvbe beíratni ,
2010. február 20. szombat, 18:24 | fehercsongor

másrészt ha át akarják ültetni , akkor lehet akár rámtetoválva a nem , azt sem veszik figyelembe , hanem viszik a húst . én elhiszem , hogy minden szervemnek megvan az elkülönithető/elválaszthatlan lelki képviselete , és ez egy halványuló öszeköttetést fenntart az átültetés után is .
a szervek saját sejtekből való orvosi növesztése már nem olyan távoli jövő , és remélem a saját növesztés sem .
szerintem aki elissza , eldohányozza a máját , tüdejét az hétköznapi , ésszerű szinten nem érdemel újat ,de a szeretet szintjén úgyanúgy mint bárki más . üdvözlettel : felacsó

beatrixalyssa képe
Lennék donor, élőben vagy holtan.
2010. július 17. szombat, 18:23 | beatrixalyssa

Lennék donor, élőben vagy holtan.

Lemayar képe
Minden használható részemet odaadnék evilági életem
2010. július 17. szombat, 22:26 | Lemayar   Előzmény

Minden használható részemet odaadnék evilági életem után...Igaz, erről még nem rendelkeztem, de most, így elgondolkodva hamarosan megteszem....Hátha segítek valakinek....

Feliratkozás Hírlevélre