Te lennél szervdonor?

Ha már eljutott az emberiség oda, hogy alkatrészcserével meg tudja oldani egy fizikai burok javítását, akkor az is helyén való, hogy ha mi már nem tudjuk használni, akkor adományozzuk el azokat. Ha ez nem lenne helyes, a transzplantációt sem kaptuk volna meg lehetőségnek. De azt is mondhatnám, hogy az egész testemet kölcsön kaptam egy bizonyos időre, hogy távozásom után milyen felhasználási célt szánnak neki, az nem is igazán az én döntésem.
Az már egy másik kérdés, hogy mi lesz a rezgéskülönbséggel ami az adományozó és a megajándékozott között van. Én hiszem, hogy pl. egy rabló szive egy kissé emelkedettebb gondolkodásúba ültetve nézeteltéréshez vezethet.
Egyébként nem látok különbséget a szervek transzplantációja és a vérátömlesztés között, ez utóbbi nélkül pedig már el sem képzelhető a műtétek tetemes része és egy bizonyos vallási csoportot kivéve már természetesnek tartja mindenki.

Üdv!

Hédi

A test az autó. A szervek az alkatrészek.

A tudat a vezető.

Ha valami elromlik, és ki lehet cserélni, vagy meg lehet javítani, akkor egy kicsit változik a kaszni.

De a vezető marad a kormánynál.

Hogy mi történik egy ilyen esetben elsősorban attól függ, hogy az ember, aki átéli, milyen tudatszinten azonosítja magát.

Ha még azt hiszi, hogy ő az alkatrész, vagy az autó, akkor meglehetősen nehéz pszichésen elviselnie a dolgot, hiszen az elme/és az ego, a test-szerű én-tudat nem képes felfogni, hogy "kicserélték". Mert nem is cserélték ki. A transzplantos orvosok elmondták, hogy vannak, akik depressziósok lesznek a tudattól, hogy ezentúl nem "gyári" az autó összetört ajtaja, és esetleg kicsit a színe is más. Vannak, akik nem.

Ők tudják, hogy nem cserélték ki őket, mert ők nem a testük. Hanem az, aki irányítja a testüket.

Ez egyszerűnek tűnik, de a testünk nem csak a fizikai valóságunkat jelenti, hanem az érzelem-, és gondolattestünket, vagyis az asztráltestünket is. Minden szervnek van egy asztrál-megfelelője is az aurában. És egy szellemi mintája, amiből az egész előállt.

A betegség vagy a rossz életmódból adódó betegség is először szellemi szinten vagy lelki szinten jelentkezik. Azután a testi manifesztáció már csak egy következmény. Ezért nem elég kicserélni a szervet, hanem rendbe kell tenni a szellemet (ha előző életből származik), és a lelket is.

Ez általában nem történik meg, és főleg nem tudatosan, ezért az alkoholisták elisszák az új szervet is, és a többieknél (akiknek szellemi szintű a betegség oka), egyszerűen ellép a szellem és új tudat költözik a megjavított testbe.

Mert a vezető nem tudja, hogy ő ül a kormánynál.

Onnan tudom mindezt, hogy a sorsomból adódóan tudatosítanom kellett. Hogy máshogy éljem át a szervtranszplantációt, mint ahogy az előző esetekben történik.

Nem tudom, miért van így, de így van. Biztos nyomós oka van, és biztos jó lesz ez még valamire. Sokat dolgoztam érte.

"Én" már tudom, hogy nem "én" ülök a kormánynál. Hanem egy nálam sokkal hatalmasabb erő: a bennem élő időtlen és határtalan "én", aki tudja és érti az okokat és összefüggéseket, hogy mi miért történik, és miért kell bizonyos dolgokat átélnem. Hogy a tanulás nem hiábavaló, még ha nehéznek tűnik is. Hogy ennek értelme van, még ha akkor éppen nem is látszik, vagy nem érthető az oka.

És az időtlen és határtalan én számára semmi több, mint tapasztalat az életem története. nem rossz, vagy jó, csak tapasztalat, ami valami miatt (adósság lerovása, tudatosság emelése...stb) szükségszerű.

Nem kell és szükségtelen harcolnom a tudat és tapasztalat ellen hogy beteg májjal születtem és hogy mindezeken keresztül kell mennem, mint egy okozati történeten. Szükségtelen megértenem minden egyes részletét, mert többsége túlmutat ezen az életen (hiszen már az anyaméhben előállt, még mielőtt bármit tehettem volna, hogy "én" okozzam).

Minden, ami változó, nem én vagyok. Változhat a testem, az élet-körülményeim. Változhatnak a gondolataim, az egész élet-szemléletem. Változhatnak az érzelmeim. A kapcsolataim. Az egész életemet kicserélhetik. Én még mindig ott vagyok. Én, aki tapasztalom mindezt.

Én a mindezt változatlanul szemlélő, időtlen vagyok, aki átéli , küzdelem és ellenállás nélkül. A vezetőm a tudatosságom.

Így, tudván, hogy mindennek oka van, elfogadva a számomra meg nem változtathatót, feloldozom a karmikus kötelékeket, mert átélem, amit át kell élni, és tanulok általa. A rosszból így jó lesz, amit sokak javára fordíthatok.

Ha a kormánynál a tudatos szellem ül, a belső én, akkor nincsenek újabb karmák, és kötelékek, akárkitől is származik a szerv. Mert az "csak" egy darab hús, egy nélkülözhetetlen darab, egészséges hús, ami megment egy életet, egy lehetőséget a tudatosodásra, a hála és az elégedettség megélésére, hogy létezhetünk. Átadja a tapasztalás lehetőségét, ahogy továbbadjuk azt a gyermekeink életét teremtve.

A kötelékeket és a karmákat a test gyártja. A testből származó érzelmek és gondolatok. A gondolkodás azokon a dolgokon, amelyeken nem kell.

"Ha ez így lesz, akkor ennek ez és ez a következménye...." találgatjuk a még nem létező jövőt.
És a szellem azt mondja: "Legyen óhajod szerint!" És lőn.

A szellem elégedett. Tudomásul veszi a dolgokat. Hálás, mert maga a hála.

Azon dolgozok, hogy a szellemem üljön a kormánynál, amikor eljön az idő. Hogy az életem ne tekintsem többnek vagy kevesebbnek, mint ami, és amiért létezik. Hogy ne lázadjak a megváltoztathatatlan ellen, de megtegyem minden esetben, ami tőlem telik. Hogy hasznossá tegyem a tapasztalataimat.

Hogy mindez hogy sikerül? Hogy "megérdemlem-e"? Hogy ha mégis meghalok, annak úgy kell-e lenni?

Bizonyára.

Egy biztos: semmi sem az.

És ha valamit megtanultam, az az, hogy nem az a fontos, hogy mi történik. A szellem számára nem, de már a lélek számára sem nagyon.

Mert minden, ami "sikerült" megmarad. Mert az örök megélése által az örök létezésébe helyeztük. És minden, ami "nem sikerül" hiányként marad jelen. Pótolható hiányként.

Hogy honnan tudom, hogy pótolható? Hogy létezik az örök részem, amely valóságára előbb-utóbb eszmélek, bármit is hiszek, amíg élek? Hogy végső soron semmi sem számít annyira, mint ez? Semmilyen történés, történetek, cselekedet, a sikertelenségeim vagy sikereim, a vélt vagy annak bélyegzett "bűneim", az egészségem, az egész életem, vagy egyáltalán bármilyen gondolat?

Ha minden zöld lenne, nem tudnánk a színekről. Ha csak az időbeliségünk létezne, nem tudnánk róla. Nem tudnánk önmagunkról. Az, hogy érzékelni tudjuk az időbeliségünket önmagában bizonyíték az örök és múlhatatlan létünkre. (Tolle)

Namaszte

megígérem, hogy amint eljutok oda a tudatosodásban, akkor mindenkivel megosztom a biológiai test energetikai megújításának (minden csak energia és tudat), a szervek pótlásának, ugyanezzel az erővel, az alakváltásának is a titkát. :)

http://www.meno.ro/egeszseg/hir=1086

Igen. Hordok is magamnál egy aláírt papírt a jogsimban, hogy ha hirtelen halállal halok meg, kifejezetten kérem,hogy használják fel, ami felhasználható.
Nem tudom a törvényeket, úgy olvastam,ez elég.
Ha már én nem tudom használni a testem, másnak segítsek.

másrészt ha át akarják ültetni , akkor lehet akár rámtetoválva a nem , azt sem veszik figyelembe , hanem viszik a húst . én elhiszem , hogy minden szervemnek megvan az elkülönithető/elválaszthatlan lelki képviselete , és ez egy halványuló öszeköttetést fenntart az átültetés után is .
a szervek saját sejtekből való orvosi növesztése már nem olyan távoli jövő , és remélem a saját növesztés sem .
szerintem aki elissza , eldohányozza a máját , tüdejét az hétköznapi , ésszerű szinten nem érdemel újat ,de a szeretet szintjén úgyanúgy mint bárki más . üdvözlettel : felacsó

Lennék donor, élőben vagy holtan.