A domináns anya | Önmegvalósítás.hu

A domináns anya

2010. november 20. szombat, 18:13 | Domoszlai Katalin

17784_mocskos_domina.jpg

A domináns anya nem mond le a gyermek birtoklásáról akkor sem, ha az már felnőtt. Az elég jó anya fokozatosan húzódik a háttérbe, teret adva az önállóság növekedésének. A domináns anya viszont nem akarja az anyai szerepet elveszíteni, mert a többi szerepében megbukott, vagy neki sem állt azokat megvalósítani, nem megélt becsvágy fűti. Valójában gyenge karakter, van amikor a domináns anya igazi gyerekként viselkedik, a felnövekvő gyermeke a szülői feladatot kénytelen felvállalni a saját anyja felett. Óriási érdeke fűződik az anyaszerep megtartásához, tudatosan és tudat alatt. A gyermek egója igyekszik kialakulni, de nem működőképes. Az anya manipulációs eszközei a szeretet, a kötelesség tudat, a bűntudat keltés és a neheztelés. A gyermek ( aki már felnőtt ) nem fog a külvilágból egyetlen működőképes lehetőséget sem bevonzani az otthona elhagyásához. Ha átmenetileg ki is szakad onnét, utána mindig visszatér az anyjához. Csak a saját, megnövekvő ÉN erejére támaszkodva törhet ki onnan.

A gyermek két féle szerepet kaphat, az első esetben ő van mindig a figyelem középpontjában. Később neki iszonyú erős problémát jelent a háttérbe húzódni.

A másik eset, ahol a gyerek nem is igazán számít, csak egy kellék a középpontban lévő anya kezében. Következménye az, hogy a gyermek képtelen elérni, hogy figyeljenek rá, mindig a peremre szorulva él.

A domináns anya gyermeke gyakran asztmás, átvitt értelemben sem kap levegőt, az anyja szorításában él. Másik tünet a lehet a klausztrofóbia.

A nemi identitás elmosódik, ha a lánygyerek passzív, csak árnyéka az anyának. Ha harcos alkatú, akkor tagadja a saját nőiességét, harcol ellene. A passzív alkatú fiúknál előfordul a homoszexuális hajlam. Az aktív vérmérsékletű fiú túlzásba viszi a férfiasságát, agresszív a nőiességgel kapcsolatban.

A gyermek kreativitása időnként fellobbanó, a kitartás ereje nélkül. Gyakori, hogy a túl szorosan tartott gyermek korán meghal. Jellemző az alkoholizmus, a kábítószer. A függések azt jelentik, nincs rá mód hogy normális módon az illető boldog legyen, az egó bár talán harcolt de elbukott.

Enyhébb esetben a kapcsolatok hajszolása jellemző, amik mindig kudarccal végződnek. Tudat alatt még mindig az anyja szoknyáját fogja. Ha az anyához már nem lehet visszamenekülni, akkor a kudarcot mély depresszió követi.

Hihetetlen, de a fenti borzalmak leírása után most következik a lehetséges pozitív következmény :-D
Aki olyan erős karakter, hogy az Én erejét felhasználva kikerül a domináns anya hatása alól határtalan kreativitást kap, mint képességet, a legmagasabb szintű célokat is képesek elérni.

Tehát egyetlen lehetséges megoldás van, a belső erőt kell növelni, az Én határokat kijelölni és betartatni.
Az Én határok azt jelentik, hogy el kell dönteni, hogy mi az, amibe beleszólást enged valaki. És mind a kemény megtorló ráhatásokkal szemben, mind pedig a manipulációs játszmázással szemben meg kell tudni védeni ezeket a határokat. Tudatosítani kell, hogy a saját fejlődésünkért születtünk le, bábot még a szülő anyának sincs joga egyetlen emberből sem csinálni. El kell költözni otthonról, felépíteni egy saját életet, megkeresni a megfelelő segítséget az Én erő építéséhez.

( A rövidített vázlat Barbara Somers Gyógyító Utazás című könyve alapján, utolsó bekezdés, saját tollamból...)

Kati, te ismered a hátterem. Tévedek, ha azt mondom, hogy ez
2010. november 20. szombat, 18:21 | jessica73

Kati, te ismered a hátterem. Tévedek, ha azt mondom, hogy ez eléggé telibe talált nálam?

Kriszti

Domoszlai Katalin képe
Tudod mi a poén?
2010. november 20. szombat, 18:34 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A Barbara azt írta a könyvében, hogy az "elég jó" anya és az "elég jó" apa annyira ritka, hogy még folynak a kutatások utánuk :-D

Ha úgy gondolod, telibe talált akkor biztosan segíteni fog elfogadni az anyukádat és olyannak látni amilyen valójában. Már csak "annyi" a meló, hogy befelé onnan a peremről, elfoglalni azt a helyet, ami igazából megillet! :-)

És aztán az ilyen anyák egyben dadaista feleségek, aki a
2010. november 20. szombat, 18:53 | Nocsak nocsak   Előzmény

És aztán az ilyen anyák egyben dadaista feleségek, aki a férjeiket is infantilizálni próbálják, aztán mennek fűhöz fához sírva, hogy a férjük el ment kurvázni, vagy elhagyta, vagy nem panaszkodik, mert meg lett ölve, inkább vállalva a börtön szenvedéseit, csak egy ilyen nővel ne kelljen együtt élni.

Ahogyan írva is van a bibliában, talán Salamon bölcsességei között: Jobb a hegy ormán lakni egyedül, mint háborgó asszonnyal egy házban...

u.erika képe
Köszi Kati!
2010. november 20. szombat, 21:02 | u.erika

Igazán nem gyözöm csodálkozni.
Ez a leírás és a Nocsak Nocsak kiegészítése is nagyon ott van!
Köszönöm Nocsak Nocsak is!

De mielött még a domináns anyát közutálat tárgyának kikiáltanánk,
vizsgáljuk meg az ö szemszögéböl is.
Mi lehet az oka amiért ilyen módon taktikázik?

Hogy öszintén szeretettel tudjunk embertársainkhoz fordulni meg kell öket érteni.
Gyakran a bántás,az önzés egy egy segélykiáltás felénk.

Üdv!Erika

Domoszlai Katalin képe
Ezzel a sorozattal
2010. november 20. szombat, 21:18 | Domoszlai Katalin   Előzmény

az lenne a célom, hogy bemutassam, a lelki sérülések törvényszerűek, amikor a szülőkkel alapvető probléma van. De, Erika teljesen jól látod, a domináns anya is volt egy generációval korábban valakinek a gyereke, ő benne is ott él egy sérült belső gyermek. Elképzelhető, hogy ennél sokkal másabb minőségű életről álmodott valamikor, aztán feladta...

Minél több esettanulmányt olvasok, annál nyilvánvalóbb számomra, hogy nem az elszenvedett sérülések mértéke a meghatározó abban, hogy az egyén ebben az életben elbukik-e vagy nem. Sokkal inkább egy belső erő, egy nagyon erős vágy a gyógyulásra az, ami meghatározó. Most már a mi generációnk szerencsés helyzetben van, léteznek terápiák, a meditációk bárki számára elérhetőek.

Még az apákról fogok indítani egy témát, mert ugye őket sem hagyhatjuk ki...De pont az lenne a célom, arra szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni, hogy ami megtörtént, az adott, eléggé meghatározó. De lehet vele valamit kezdeni és onnantól már a felelősséget nem lehet áthárítani a szülőkre, a társadalomra, a volt partnerre bárkire. A felelősség az enyém, rajtam múlik élek-e vele.

Hogy elmegyek egy terápiára, vagy kurvázni megyek, megölöm az asszonyt vagy szépen elválok tőle.

Domináns anya, de mi az ok?
2010. november 20. szombat, 21:25 | Alenka (útkereső)

Az ok ismerete nélkül nem lehet értelmes terápát adni senkinek.
Minek kell egy anyának dominánsnak lenni?
Mire kell a gyerek és a hatalomgyakorlás? Minek csinálja az anya?

Nekem alapvetően nem stimmel valami ezzel a leírással.
Nem tudom milyenek a domináns anyák, nekem ilyesmik jutnak eszembe a leírás kapcsán.

3 éves korig teljes egészében az anya aurájában van a gyerkőc és normál esetben 7 éves korra elhagyja és önálló aurába kerül. Mi tudja a normál leválást megakadályozni? Trauma, természetesen, ha nem dolgozza fel az anya. Életveszély, súlyos betegség, gyerekkel vagy az anyasággal kapcsolatos trauma.

A gyerekre telepedett anya esetében, amikor a gyerek már szeretne önállósodni, de az anyja nem hagyja, akkor a tejcukor intolerancia, tejcukorallergia a jellemző betegség.

Az asztma inkább akkor jellemző, amikor valaki jogos jussát nem kapja meg, ha valami, ami jogosan járna neki, mégsem kapja meg. Amikor az anyától ezt a fajta konfliktust átvállalja a gyerek, akkor lesz asztmás 7 éves kora előtt, de elvált szülők esetén gyakori, hogy az apa figyelmének hiánya miatt, amit természetesen jogosan járna neki, a kisgyereknél saját betegségként alakul ki az asztma.

Az asztmás gyerek tele van levegővel, kifújni nem tudja, így az anya szorításában élni, nem kapni levegőt nem ezt a betegséget jellemzi. Krupp, szamárköhögés esetében nem kapnak levegőt a gyerek.

Üdv:
Alenka

Szia Alenka! A tejcukor allergia mellé még a tojást is ide
2010. november 20. szombat, 21:39 | Szabó_Péter   Előzmény

Szia Alenka!

A tejcukor allergia mellé még a tojást is ide venném...

"Minek kell egy anyának dominánsnak lenni?" ---------> ez az anyában nem tudatos döntés, hogy ő már pedig domináns lesz, hanem, tudattalan... a belső gyermekének a sérüléséből jöhet ez, tehát a gyerekkori sérülései miatt. Ahogy az írásban is elhangzott, bizonytalan az illető és figyelmet akar kisajtolni a gyerekből... Ilyenkor hisztizik, veszekszik, játszmázik(sajnálatra gyúr, elszámoltat, bűntudatot ébreszt, stb )

"Mire kell a gyerek és a hatalomgyakorlás?" ------> mert őt is elnyomhatták és rajta is a szülője valószínűleg hatalmat gyakorolt... A gyerek fizikailag is kisebb, mint ő és még ki is van szolgáltatva neki...

"Minek csinálja az anya?" -------> konkrétumot nem igazán lehet mondani, de ahogy fentebb említettem...

Domoszlai Katalin képe
Szerinted
2010. november 20. szombat, 21:46 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ha kap levegőt az asztmás gyerek akkor miért kap hörgő tágítót, hogy a sok levegőből még több legyen neki?
És miért akar éppen megfulladni???

http://www.onesazasztma.hu/asthma-you/az-asztma-megertese/mi-az-asztma

A domináns anya azért nem engedi önállósodni a gyereket, mert a gyerek az egyetlen akire hatást tud gyakorolni, aki felett hatalma van. A saját fontosság érzetét akarja kívülről megerősíteni.
Ha nincs a környezetedben ilyen, attól még a típus létezik. Miért kell az embereknek hatalom? Mert abban a tévedésben vannak, hogy a hatalom a félelem ellenszere. Mitől fél a domináns anya? Attól, hogy senki sem fogja szeretni.

???
2010. november 21. vasárnap, 0:28 | Alenka (útkereső)   Előzmény

Az asztmások kifújni nem tudják a levegőt, ez akkor is így van, ha hörgőtágítót kapnak. Nem azért fullad, mert nem megy be a levegő, hanem azért, mert nem tud kijönni. És természetesen megfullad, mert nem tud újabb levegőt venni, de nem azért, mert nem tud belélelgezni, hanem azért, mert nem tud kilélegezni.

Van jónéhány asztmás ismerősöm és kevés olyan ismerősöm van, akinek nincs problémája az anyjával vagy tán egy sem. Nemrég mesélte kedvenc asszisztensem a saját rohamát, amihez a végén mentőket kellett hívni. Neki teljesen saját betegsége, az anyja törődését hiányolta egész életében, kevés híján éhen halt, annyira nem törődött vele az anyja. Hogy domináns volt-e az anyja vagy egyszerűen hanyag? Verte, ha nem úgy viselkedett, ahogy kellett, de ez teljesen általános szülői magatartás volt az ő generációjában.

Az egyik barátnőmnek mindhárom gyereke asztmás, természetesen agresszív, verekedős, ivós, pénzelverős apukát kirúgta, bár úgy érzi, hogy nem eléggé időben. Apa és gyerekei kapcsolatát támogatja, semmivel nem zavarja, a lehetőséget mindig biztosítja annak ellenére, hogy a gyerektartás rendre elmarad. Tőle egy rossz szót sem hallanak az apáról. Hogy az anya domináns volna? Aligha.

Nekem nagyon gyanús az az érvelés, hogy azért domináns, mert végsősoron attól fél, hogy nem fogják szeretni. Szerintem könnyedén bármelyik lelki problémára ráfogható, hogy végsősoron azért van, mert attól fél, hogy nem fogják szeretni.

Minek egy anyának dominánsnak akarás, a gyerek fölött tejhatalma van kezdettől, sőt a gyerek minden szeretete az övé? És ez még akkor is így van, ha nem valami fényes anya. Mert a gyerekek már csak ilyenek, akkor is szeretik a szüleiket, ha bántják őt.
Nem akkor lesz domináns anya valakiből, amikor általában a szülőkkel szembe fordulnak a gyerekek,és a szeretetük elvesztésétől joggal félhetnének, tehát valójában nem erről szól a probléma.

Nem hiszem, hogy az így feltett kérdés a valódi problémára kérdez rá.

Biztosan vannak anyák, akik nem érzik magukat szerethetőnek és kapaszkodnak a gyerekükbe, bizonyára nagyon sokan vannak. Bizonyára nagyon sokan vannak, akik bizonygatják, hogy milyen nagyon szeretik is magukat, miközben szabályosan kínozzák magukat. Biztos sok anya borzalmas anyának tartja magát, miközben mindenkinek igyekszik bizonyítani, hogy milyen nagyon jó anya ő.

Vannak sokan anyák és apák, nők és férfiak, akik vámpírként szívják mások energiáját, akik mások dühéből, figyelméből vagy szeretetéből táplálkoznak, mert magukban a szeretet forrását nem találják.

És van a hatalom. A hatalom, ami mindenütt ott van. Nem csak az anyák és nem csak a gyerekeik viszonylatában.

Ha megnézzük az anyát, hogy miért nem engedi felnőni gyermekét, akkor nézzük meg a gyereket is, hogy miért nem akar felnőni? Van, akin zsarnokoskodhat a szülő, nem csak anya, apa is, és van, akin nem.

Üdv:
Alenka

Domoszlai Katalin képe
Úgy látom
2010. november 21. vasárnap, 8:51 | Domoszlai Katalin   Előzmény

érzelmileg érintve vagy a témában és ez akadályozza a tisztánlátást. Védesz egy anya típust, aki, mivel ez egy pszichológiai leírás, ugyanúgy mint az állatorvosi ló esete, teljesen tisztán a valóságban igen ritka. Valószínűleg nem olvastad az első részt, ahol a túl " lazán " tartó anyáról van szó.

Nem tudom mi az oka az érzelmi túlfűtöttségednek, de érdemes lenne meditációban megnézned.

"Nem hiszem, hogy az így feltett kérdés a valódi problémára kérdez rá. " ez a mondat lefordítva a következőt jelenti, nem EZ az ÉN ( Alenka belső gyermekének ) problémám. Elhagyatottságot, becsapottságot érzek, de ez csak tipp a részemről. Barbara Somers nem állította a könyvében hogy minden asztma oka az anyai túl szorítás, és azt sem hogy minden gyerek, akinek az anyja domináns, asztmás lenne. Te lovagolsz ezen, az ok nyilvánvaló, tagadsz valamit, mert a tagadás zaja elfedi azt amivel szembe kellene nézned.

Még ezt találtam a neten:

Okozhatnak-e asztmás rohamot a lelki megrázkódtatások?
Igen, pszichés okok is hozzájárulhatnak az asztma rosszabbodásához. A stressz, a görcsös félelem nemcsak gyengíti az immunrendszert, hanem közvetlenül is elősegíti a légutak összeszűkülését. A sírás, a nevetés pedig akár rohamot is kiválthat, mivel mélyebb, gyorsabb légzéssel járnak, könnyebben megreked a tüdőben a levegő.

Tehát mind a két típusú probléma létezik, a kettő nem zárja ki egymást.

Igen, nagyon fontos megnézni a gyermeket is, miért nem képes felnőni. Meg az apát is de ez a következő blog témája. De ha nem fogadod el az a tételt, hogy amiben meg a hagyományos és a transzperszonális pszichológiai és egyetért, hogy a korai gyerekkorban érhetik olyan hatások a gyerekeket, amelyek súlyos, vissza nagyon nehezen fordítható lelki sérüléseket okoznak, olyanokat, amiből külső segítség nélkül nem lehet kijönni...

Szeretném ha nem offolnád szét a blogot, bár túl sokat nem tudok ellene tenni. ( A múltkori is így járt...:-)
De ha a saját problémádat megosztanád - őszintén és bevállalósan - egy saját témát indítva, nagyon sok jó szándékú és hasznos tanácsot kaphatnál az oldalon.

A domináns anyák...
2010. november 21. vasárnap, 11:18 | Alenka (útkereső)   Előzmény

Nem védek anyatípusokat, sőt anyákat sem. Talán inkább Te védesz vehemensen egy elméletet, amiről nekem az a véleményem, hogy nem állja meg a helyét.

Hogy neked miért jó, hogy elhiggy valamit, amit valahol olvastál és a betegségek lelki hátterével nyilvánvalóan nem illik össze, ahogy interpretálja, az a Te dolgod, mégha transzperszonális pszichológiának is hívják. A pszichológia is olyan mint minden más tudomány vagy orvoslási metódus. Van, amire jó, és van amiben tévednek. Szerintem az általad vázolt ügyben tévednek.

Nem vitatom el a jogod, hogy állást foglalj mellette, és megtartom magamnak a jogot, hogy kételkedjek benne.

Szétoffoltam volna a témád, azzal, hogy nem értek egyet az általad leírtakkal és a megközelítés módjával? Vagy azt gondoltad, hogy mivel ezt a transzperszonális pszichológia találta ki attól majd azt gondolom, hát persze, hogy úgy van, miket is beszélek, pesze, hát ez a traszperszonális pszichológia! Peched van, nem ismerem a transzperszonális pszichológiát, de a betegségek lelki hátterével kapcsolatban a legkülönfélébb forrásokból alaposan tájékozódtam.

Vizsgáld meg a saját motivációid, szerintem neked kellene körülnézned, hogy miért is vagy annyira túlfűtött ebben a témában.

Üdv:
Alenka

asztma
2010. november 23. kedd, 13:29 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

csak és kizárólag a betegség miatt írok most ide.

Alenkának tudok igazat adni, sajna saját tapasztalatból beszélek.

Nos: igen, a tüdő összeszorul, bent reked a levegő, kifelé nem megy. Olyan "Darkvéderesen" hörög az ember, próbálna ugyan levegőért kapkodni, hiszen a bent elhasználtban már nincs oxigén, de mivel nem tudja kijuttatni a régit, nem megy befelé sem.

Porallergiám miatt náthaféleként újult ki, majd javulás helyett ez lett a vég.

Az, hogyha csak ujjal mutogatok másokra, csak hárítom a problémát, ami nyilvánvalóan belőlem ered. Itt az eredendő okot kell megtalálni, hiszen az, hogy Anyámmal milyen volt a kapcsolatom, stb, csak jéghegy csúcsa. Nem az eredendő probléma: valami hasonló lehet: saját magamban nem élem a jogom van élni, kapni, adni stb. dolgokat. Tudok róla elméletben, de azzal sem állt helyre a dolog, h a szüleimmel rendeztük a kapcsolatunkat. Csak azért nem, mert a dolgok több szintűek. Ez csak az egyik állomás.

Más hasonlattal élve, talán jobban meg tudom ezt fogalmazni: felelősség: sok téren vállalom ugyan, bevallom, ha hibázom, de ha a hitelem törlesztő részletét kell utalnom, nem őszintén él bennem a hála, és a felelősség vállalás, hogyha már fel vettem, akkor fizessem is azt teljes felelősséget vállalva.

Azt hiszem ennyit tudtam hozzátenni. Természetesen, ha van valami észrevételetek az asztmával kapcsolatban, szívesen olvasom azt is.

A domináns anya témához meg nem tudok hozzászólni, nem vagyok szakértő.

Buddhanita

Átfedés
2010. november 20. szombat, 22:02 | Hiteles06

Nekem nem a leírás, hanem az azt követő párbeszéd a furcsa. Mindig is volt bennem olyan érzés, hogy valami furcsa állatka vagyok, ami ritkaság. Talán ezért szereti a magamfajta az ilyen beskatulyázó leírásokat, mert kapaszkodót talál a világban, hogy: jé, hát nem vagyok ezzel egyedül??? De magamat a "vegyes" csoportba sorolnám. Engem lelkileg tart(ott) pórázon az anyukám, és fizikailag lazán. Én voltam az, aki szívesen ücsörgött a szobájában 30 évig, de a kutya se kérdezte meg, hogy mi van veled gyerekem, persze kivéve, ha ötösnél rosszabb jegyet hoztam haza, puszi, ölelés kizárva, verés előfordult. Csak az az ijesztő, hogy az ember gyereke AZT, AKKOR teljesen természetesnek tartja, és normálisnak, aztán eltelik pár év, és bután néz, hogy máshol másképp csinálják.

Hát engem is érintett a leírás, méghozzá azért, mert a
2010. november 21. vasárnap, 10:05 | szildiko1

Hát engem is érintett a leírás, méghozzá azért, mert a folyamatos anya-hibáztatást olvasom ki belőle, és nem lát túl az orránál.

Mert hogy az anyának is volt anyja, és annak is, és annak is , és.........vagyis nem véletlen, hogy úgy viselkedik, ahogy.

Amellett csodálkozom azon, hogy ezt pont te írtad Kati, aki már részt vett néhány családállításon, és megtapasztalhatta, hogy az okok sokkal mélyebben húzódnak meg, és sokkal összetettebbek, minthogy egy emberre rá lehessen húzni a vizeslepedőt!

:(

Ha a Te lelki fejlettségi szinteddel ezt a hibáztatást komolyan veszed, akkor előkerült egy sértett gyermeki éned, akivel foglalkozni kellene. Hogy felnőjön.

Lehet, hogy túl őszinte vagyok, de tartalak annyira, hogy képes vagy ezt kezelni.

Domoszlai Katalin képe
Nem tudom
2010. november 21. vasárnap, 20:41 | Domoszlai Katalin   Előzmény

miért olvasol ki ebből anya hibáztatást? Ennyi belevetítést, mint ebben a témában, még nem láttam tőletek.

Én azt vallom, a gyerek választja a szülőt, akkor ehhez hogy fér bele, hogy hibáztatom az anyát???
Leírtam egy személyiség típust és micsoda vihart kavartam vele!

Mivel ez egy ön-ismereti oldal, hát aki ismeri a tükör módszert jó lenne, ha használná.

A transzperszonális pszichológia mint úttörő tudományág természetesen ütközik az elavult rendszerekkel, de nem az én dolgom hogy megvédjem. Csak az eredmények beszélnek önmagukért.

Nincsenek érzelmi attitűdjeim a témával kapcsolatban, ez belevetítés. Ráadásul az anyám nem volt domináns, sőt.

A "belevetítések", mint tudod, természetes emberi reagálások.
2010. november 22. hétfő, 8:18 | szildiko1   Előzmény

A "belevetítések", mint tudod, természetes emberi reagálások. Sok mindent megtudhatunk ezáltal magunkról és másokról. Ha zavar ez a jelenség, akkor nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi volt a célja annak, hogy leírtad ezt a bejegyzést? Vajon, mit szerettél volna elérni általa?

"Én azt vallom, a gyerek választja a szülőt, akkor ehhez hogy fér bele, hogy hibáztatom az anyát???" - Pont emiattt nem értem az egészet.

Domoszlai Katalin képe
Bárki akivel
2010. november 22. hétfő, 10:54 | Domoszlai Katalin   Előzmény

kapcsolatba kerülök, legyen az egy romboló kritika akár, vagy akár építő, mint bevonzás eredménye belőlem indult ki. Bennem van egy diszharmónia, amit a külvilágba kivetítve tudok megérteni, elfogadni és akkor a helyére kerül.

A tegnapi Sirály találkozó önértékelést helyére tevő része sokat segített, hogy rálátásom legyen arra, mi volt a gyökér oka annak, hogy ez a fórum téma most így alakult.

Alaphelyzet az volt, hogy jól látom a dolgokat és a megoldásokat mondjuk öt ember esetében, mellé lövök egynél.
Ha ez foci lenne akkor 5:1-re nyerném a saját magammal folytatott meccset de hát ez nem foci :-D
A saját maximalizmusom az, amit a helyére kell tenni. Mert egy megvilágosodottól elvárható, hogy tévedhetetlen legyen és Istentől persze.

A belső bölcsességemtől azt a választ kaptam, hogy tökéletesen jó még az is, ha tudok segíteni egy embernek és ötnek nem... A nem tudást csak az elme általi irányítottság számolja fel hibának.

u.erika képe
Szia Kati!
2010. november 22. hétfő, 12:22 | u.erika   Előzmény

Ez a buzgó másokon segítés vajon mire megy ki?

Khm...khm....pótcselekvés...?
Ha a mások bajával foglalkozol segít Saját Magadról a figyelmet elterelni?

Baráti Szeretettel Erika

hátha segíthetek én is.... :P

Domoszlai Katalin képe
Rengeteget dolgozom
2010. november 22. hétfő, 13:02 | Domoszlai Katalin   Előzmény

magamon. Aki valóban ismer, az tudja. Most kérjek egy papírt a Sanyitól??? Mert ő legalább tényleg tudja :-D

Nem nevezném pótcselekvésnek amit csinálok, hanem igazi segítségnek. Tegnap a Sirály programon odajött hozzám valaki, aki megköszönte, amiért segítettem neki. Élőben előtte nem találkoztunk. Nem nyomul itt az oldalon, ahogy sokan mások sem. De attól ők még hús-vér emberek. Vagy a bioboltban az eladó, akivel ma majdnem egy órát beszélgettem, pánikrohamai okairól, ő el tudta fogadni, hogy nem pénzért és nem a hiúságomért csinálom. Hanem azért a szóért amit kapok - Köszönöm.

Mivel fortyog itt a sz@r most a biliben, tegnap éjjel kértem választ Buddhától, feladom, nem jól kezelem, mi van most. Talán ismeritek a történetet arról, amikor őt leköpte egy ember. Ez a megvilágosodása után volt. Ismeri a szitut, elég jól. Szóval a következő választ kaptam, a támadások, a kritika a meg nem értés, a gáncsoskodás, ez mind nem számít. Meg kell tanulnom ezt így kezelni.

Az, ha valaki odajön hozzám és azt mondja, köszönöm, az számít. Majd ha elérem valamelyik leszületésben a megvilágosodást, akkor már a köszönöm sem fog számítani :-D

Erika, tudom hogy még ebbe is bele lehet kötni, nyugodtan tedd meg, nekem ehhez kell tartanom magam, nem számít.

Ezek szerintem egyikünk részéről sem belekötések, hanem
2010. november 22. hétfő, 13:26 | KatiPotter   Előzmény

Ezek szerintem egyikünk részéről sem belekötések, hanem vélemények illetve kérdések :) Szerintem amúgy itt nem a "köszönöm" szó számít, vagyis úgy vagyok vele, hogy ha mondok valamit, azt sem várom el, hogy elfogadja, egyetértsen, mert nem tudhatom, hogy neki tényleg segít-e. Előfordulhat, hogy igen, pont az válik be, és akkor örülök, hogy segített. De arra nekem személy szerint nincs szükségem, hogy "köszönöm" (kimondani viszont jól esik, amikor megköszönök valamit). Az a jó érzés, mikor látom, hogy jobban van az illető. Akár az én tanácsomtól, akár mástól.

u.erika képe
,,Erika, tudom hogy még ebbe is bele lehet kötni, nyugodtan tedd
2010. november 22. hétfő, 14:17 | u.erika   Előzmény

,,Erika, tudom hogy még ebbe is bele lehet kötni, nyugodtan tedd meg, nekem ehhez kell tartanom magam, nem számít."----- Aranyos Vagy!
Ezúton szavadon foglak ha nem bánod. ;)

,,nekem ehhez kell tartanom magam, "---- Kell?De miért kell?

S a másik.
Miért gyúrsz a köszönetre?
Kapsz valamit olyankor amit Saját Magadnak nem adsz meg,és ezért úgy érzed kívülröl ,,kell" beszerezned?

A köszönöm szó gyakran silány módozata a valódi szivböl jövö hála érzésnek amit szavakkal leírni nem lehet.
Az a hála ami szavak nélkül célba ér. ;)
Ha megpróbáljuk mégis szavakkal átadni akkor az már alacsonyítja a rezgését annak a hálának amit szavakkal kifejezni nem lehet.
Erre a köszönetre direkt gyúrni nem lehet. ;)

Kérhetsz papírt is Sanyitól.
Mivel nem ismerem öt személyesen az ö elismerése nekem semmit nem jelent.

Erika Szeretettel!

Domoszlai Katalin képe
Erika részemről
2010. november 22. hétfő, 14:24 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ennyi. Ha folytatod, innentől monológ.

Szia Kati!
2010. november 22. hétfő, 14:43 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Te most csináltál egy meditációt és mindent elfelejtettél, amit eddig gondoltál, amin eddig dolgoztál? Amnéziát kaptál? Mi a fene van veled?

1. A vonzás törvényéről eddig úgy gondoltad, hogy az működik az életedben, ugye? Ez többé akkor már nincs is?
Mert ha valaki téget leslejmol arról egy vonzás törvényes szemléletű tudja, hogy pusztán azért történhetik meg, mert belül ott ugrabugrál a leköpősdi. Aki leköpött, csak a felszínen bemutatja neked, hogy ott belül valaki alaposan rádsercintett. S vajon ki köpött rád ott belül, hát persze, Te magad.

Akkor ez most nem számít? Nem számít, hogy leköpöd magad?

2. Ha kritikát, támadást, meg nem értést, gáncsoskodást kapsz, akkor a mamád rosszul nevelt, apád kérdőn nézett rád négy évesen, vagy mi? Nem a vonzás törvénye hívja be az életedbe? A valóságod innentől nem belőled fakad? Nem saját bensőd kivetülése az életed?

Mert mi van, ha gáncsoskodnak? Nem számít? Hát persze, hogy nem. Ugyan!
És akkor a gáncsoskodás addig meg fog ismétlődni a külvilágban, amíg bele nem kukkantasz a világodba, mert a külső gáncsoskodás csak a belső kételyeid kivetülése, és mivel önszántadból nem rendezted el a kételyeid, megkaptad a külvilágból, hogy mostmár kezdj vele valamit. Ne várd meg, amíg fizikai síkon pofára esel a gáncsoskodástól.

Ébredj fel, kérlek!

:)

Domoszlai Katalin képe
Már csak Te hiányoztál
2010. november 22. hétfő, 14:52 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A nem számít az egy cél állapot, ami belül még nincs meg. Helyre fogom tenni, mihelyt lesz időm és energiám egy komoly meditációt csinálni rá.

Az a téma amivel dolgozom most a túlhajszoltság. A hovatartozás. Az előző életem.

Time, please!

Addig is amíg összekapom magam, csináljon mindenki akinek szerény személyem ennyire fontos egy meditációt, hol tart a saját életútjával, előző életével, a pasikkal a gyerekeivel vagy bármi.

A meditációt meg osszátok meg Nocsak Nocsakkal aki szívesen tanulna Tőletek ( már aki tud itt igazán hatásos meditációt csinálni... )

Megértéseteket, ha lenne, megköszönném.

Michaelita képe
gyógyító elválás
2010. november 21. vasárnap, 10:35 | Michaelita

Ahogy én látom:

A domináns tipusú anyák a férjük/párjuk mellett nem tudnak eléggé kiteljesedni. Párjukat nem tudják igazán tisztelettel elfogadni és igazi társuknak tekinteni, ezért a gyermeküket formálják/nevelik olyanná, amilyennek szerintük (tudatosan vagy tudat alatt) a párjuknak kellene lennie.
A gyermek pedig természetes alkalmazkodásból és szeretetből beteljesíti ezt a kívánságot, az évek előrehaladtával egyre inkább társa lesz az anyjának.

Azt látom, hogy a gyermekben is van egyfajta együttérzés és segítő szándék és saját életfeladatának tekinti ezt a fajta "társa vagyok az anyámnak" pszichológiai attitűdöt.
Ez minél hosszabb időtartamra kinyúlik annál nehezebb a változtatás lehetősége, mert később mindketten (az anya is és a gyermek is) félnek a változásoktól/változtatásoktól, a számukra bizonytalan értékű jövőbe elindulástól.

El kell költözni otthonról, ha ez felvállalható, de ez még egymagában nem old meg semmit, mert ha túlságosan erős a függés (és általában az), akkor az eddig domináns anya mellett élő személy nem egy társat keres/talál magának, hanem csak áthelyezi a súlypontot másvalakire, azaz egy pótanyát vagy anyapótlót keres magának (aki továbbra is gondoskodik szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteiről).
Talán többen emlékeztek arra, hogy nem volt könnyű leválni a szüleinkről és megállni a saját lábunkon. Nos az elköltöző személyt sem tudja senki megmenteni ettől, mert ez egy hosszú folyamat, kitérni előle nem lehet, csak némileg csökkenteni a vele járó nehézségeket.

Bármivel is jár azonban ez az elválás/leválás egy idő múltán növeli önismeretünket, mások ismeretét, önbecsülésünket és gyógyítóan hat az anya és gyermek kapcsolatára.
A vicc az, - hogyha mindkét személy jól kezeli a helyzetet, - akkor nem a kapcsolat ellen hat, hanem éppen hogy a kapcsolatban levő együttérzést és szeretetet segíti és erősíti.

Dominancia
2010. november 21. vasárnap, 12:55 | Névtelen (útkereső)

Kedves Katalin !

Én részemről értékelem az igyekezetét,de az ilyen publikációknál bizonyos szabályokat érdemes lenne betartani.
Amennyiben mások véleményét közli egy témában,azt mindenképpen górcső alá kell vennie,és összevetni más hasonló,illetve ellentmondó véleményekkel is,összegzésként levonva a végső konklúziót az állításról.
Ahogy ön teszi,az ilyen módon nagyon egyoldalú megközelítés,ráadásul nem ad módot az állítás megvizsgálására sem,eléggé sajátos módon elnyom minden ilyen kísérletet.
Egy helytálló szakmai véleményre,amivel igyekeznének egyértelműen téves állításokat tisztázni,ön azt mondja ,,szétoffolja ''az írását.Nem teljesen világos előttem ,mit ért ez alatt,hiszen az lenne a cél,hogy
hogy körül legyen járva a téma,ki legyenek igazítva az esetleges szakmai hiányosságok vagy tévedések,
miután ezt ön nem tette meg.
Amennyiben ön nem fogad el ellenvéleményt,abban az esetben Önnek kéne olyan tudással rendelkeznie, hogy az állításai ,illetve azok állításai,akiket idéz,kikezdhetetlenek legyenek.
Ha ön elkötelezte magát egy ilyenfajta felvilágosító munka mellett,akkor próbálja megőrizni a hitelességét.Ehhez bizonyos szabályokat mindenképpen érdemes betartani.
Vagy olyan témát indít,amiben kellőképpen otthon van,és elfogadható érvekkel alá tudja támasztani az állításait,vagy ha másokra hivatkozik,akkor is legalább azon a területen kikezdhetetlen tudásának kellene lenni.Ha ez még nincs meg ,az nem baj,de akkor segítségül kell hívnia más szakértőket is a témában,és több oldalról is alá kell támasztania az állítást,és így közölni.Vagy ha ezek nélkül publikál pusztán magában egy állítást,akkor viszont el kell fogadnia a kiegészítő,a korrigáló,vagy esetleges ellenvéleményeket is.
Ha ön nem szívesen fogad el ellenvéleményt,akkor alapozza meg úgy a tudását,hogy az kikezdhetetlen legyen ,és így legyen képes megdönteni az ellenvéleményeket.
Gondoljon arra ,hogy aki publikál,népszerűsíteni próbál valamit,az felelősséggel is tartozik az iránt ,amit
állít.Tehát törekedjen a megalapozottságra,próbáljon olyan tudást szerezni,hogy az állításait meg is tudja védeni.Semmi esetre sem az a megoldás,hogy egy jól megalapozott szakmai kiegészítést úgy reagál le ,
hogy azonnali diagnózist ad az illetőről és terápiára küldi.Ezzel ön hitelét veszti,és lehet,hogy ennek következtében az egyébként pozitívan értékelhető törekvése is.

Baráti üdvözlettel: dr.Ferenczi

Domoszlai Katalin képe
Ken Wilber
2010. november 21. vasárnap, 20:45 | Domoszlai Katalin   Előzmény

alaptézise, nem létezik elméből született állítás, ami nem cáfolható. Az emberi elme így működik. Az igazság, az elmén felüli állapot. Ezt nem lehet materialista hozzáállással bebizonyítani. Sajnálom.

Javaslat
2010. november 22. hétfő, 10:27 | csaesz   Előzmény

Kati, ha elfogadod:

ne érezd igaznak azt, amit az a belinkelt pasi (már elfelejtettem a nevét) mondott a kritikáról: csak az kapja, aki eltér az átlagtól, aki valamiben különleges. Ez egy olyan hazugság, amivel jól lehet takarózni azoknak, akik nem akarnak szembenézni az igazsággal. Lehet, hogy növeli az önbizalmat, de ez egy hazug önbizalom lesz, nem a valódi.
A kritikát nem véletlenül kapjuk, úgy, ahogy a dícséretet sem. A kritika azokról is szól, akik adják, és azokról is, akik kapják.
Én utánanéznék, hogy miért is kaptam ennyit egy rakásra. Lehet, hogy nem is az jön ki majd belőle, amiről némelyik kritika valójában szól, de valami oka mindenképp van.

Domoszlai Katalin képe
Mint Ildikónak
2010. november 22. hétfő, 11:12 | Domoszlai Katalin   Előzmény

írtam, a saját maximalizmusomat tükrözi vissza. Dolgozom rajta már egy ideje, a fent látható eredménnyel :-D
Még egy pár kör lesz.

dupla hsz.törölve
2010. november 22. hétfő, 10:46 | csaesz   Előzmény

dupla hsz.törölve

Feliratkozás Hírlevélre