Tehetségesnek születtem. Már gyerekkoromban szembe kellett néznem azzal, hogy ez felelősséggel jár. A Sors úgy akarta, hogy az ezzel járó népszerűségbe csak jóval később, felnőttként kóstoltam bele.
Meddig kell, lehet elmenni? Muszáj a végsőkig? Mennyit kell beleadni? Mindent?
És aki menekül? Aki a felelősségre ráismervén nem akarja beteljesíteni, amire predesztiálva van? Biztosan kemény pofonokat kap.
És aki beteljesíti, de közben "elszáll az agya"? Úgy érzi, őt kell szolgálja a nép?

A Hasfájás

ez az ami minden baba életébe eljön kinek jobban kinek kevésbé.
azt mondják a bélrendszer éretlensége, a túl mohon evés, a sok bélgáz termelés miatt, de majd 3 hónapos korukra kinövik.
konkrét ok nincs.
Általában du-án kezdődik és estig eltart, hogy mitől szűnik nem lehet tudni, de nyűglődés,sírás illetve ordítással jár.
A baba szenved, fáj a hasa és nem tudsz rajta segíteni.

Az élet első leckéi közé tartozik az emésztés.
Átgondoltam és rájöttem, hogy maga az emésztés mennyi mindennel összefügg.

Megszületett, itt van, visszavonhatatlanul.
Már nem csak a gondolattal játszom el,hogy mi lenne ha lenne, nem csak vágyom rá.
Nem lehet meg nem történté tenni.
Megkaptam, feladták a leckét, kérted hát megkaptad.

Megérkezett, és rögtön csalódtam, mert elvárásaim voltak.
9 hónapig nem foglalkoztam a a bennem zajló eseményekkel, a környezetemet próbáltam változtatni ahelyett, hogy belül tettem volna rendet,felkészüljek, megváltozzak,anyává váljak.