Vasárnap reggel nagy tervekkel ébredtem..., valami finomat reggeliznék, mi is legyen az? Aszalt paradicsom, olivabogyó, pestoszósz, vaj és tejföl, isteni fincsi kenyérre kenhető krémet kaptam. Erőteljes ízű volt, de ízlett és csak ettem, ettem... Már akkor éreztem, hogy ez talán sokkolni fogja a gyomromat. Estére realizálódott is ez az aggodalmam. Eleinte csak kevésbé, majd egyre jobban fájt a gyomrom és émelyegni is kezdtem. Mikor már órák óta ebben a kínzó állapotban voltam, úgy döntöttem, hogy elég volt és belemegyek ebbe az émelygős, borzasztó rossz közérzetet adó állapotba.

Egy kispárnát vittem a fürdőbe és a wc mellé ültem, hogy kényszer esetén közel legyek...Becsuktam a szemem, feltettem a kérdést, hogy ez az állapot most mire akar tanítani. Máris zuhantam és múltbeli, majd jelenkori élményeim jöttek elő.  

Olyan szituációk jöttek fel bennem, ahol hozzám közel álló emberek súlyos, nehéz élethelyzetben voltak és én nem éreztem át kellőképpen az ő helyzetüket és nem "fogtam a kezüket". Nem kellett volna semmit sem tennem, hisz nem is tehettem, effektív nem tudtam változtatni a helyzetükön, ezt ők is tudták, de nem voltam mellettük a bajban. Egyszerűen, nem tudtam kellőképpen átérezni a helyzetüket, így a szeretetemmel vagy az odafordulásommal sem segítettem őket. Ebben az émelygős, bármelyik pillanatban a taccsot kitevős, fizikailag lemerült állapotban átéltem az akkori helyzetüket és megértettem, hogy mennyi erőt ad egy ilyen "kézfogás" az elesettek életében. Zokogni kezdtem, sírtam, sírtam, megindult a tisztulásom. Majd kezembe vettem az ÚÚJJJ mobilom és megírtam két smst. Annak a két embernek, akiknek érzésem szerint anno nem fogtam a kezét. Miután elküldtem a két smst, 2 percen belül fizikálisan is kiloldódtak belőlem a gyomromat megterhelő "anyagok"...