Azóta egy kiránduláson megkaptam a lehetőséget, hogy átmenjek gyerekkori villanypóznámon ,
amiről annak idején leestem.
A lehetőség egy fatörzs képében jött elém , csakhogy már nem a földön volt, hanem kb. 2 -3 m
magasban egy árok felett.
Mintha a gyerekkorom tért volna vissza...

Újra megpróbáltam végigmenni .
A lábam remegett , kívül - belül féltem , de a kíváncsiságom megmaradt , vajon meg tudom csinálni ?
A tét nagyobb volt, ha innen leesek , már én is elhittem, hogy kificamodhat a bokám .

Most tudatosult igazán, ami eddig is zavart, csak nem tudtam róla, hogy ez milyen furcsán hat a lelkemnek. Nem olyan régen történt, hogy a koliban beszélgettem egy ismerősömmel, aki keresztény fiatalok közösségébe jár, őszintén hiszi, hogy Jézus a megváltó, és őszintén segít neki a Biblia. Ez nagyon szép, és tök jó, hogy megtalálta az útját, és mindenkinél tiszteletben tartom, aki így gondolja. Engem is hívott, hogy ismerjem meg a közösségüket. Mondtam neki, szívesen ismerkedek, csak nem tudom ezt úgy elhinni.

Bocsi, hogy nem idevág, de szeretnék a kis cicáimnak igazán jó helyet keriteni. Négy kis virgonc, akik azt hiszik,  két Anyukájuk van. Egér, az igazi Anyukájuk, és én. Most is az ölemben ülnek :).

Mikor lehet őket elvinni? Június 20.-a körül lesznek két hónaposak. Addig még szeretnék velük aludni, pótmamáskodni ;)

Ha valaki azért keres fel egy asztrológust, hogy az majd megmondja, melyik nap hány óra hány perckor mit csináljon, akkor már régen rossz, hisz az az ember ki akarja adni a kezéből az irányítást, nem akar semmiféle „rosszat" megtapasztalni, ezáltal elutasítja lelke fejlődésének lehetőségét.
Az asztrológiai ábra ismerete arra jó, hogy tisztába jöjjünk a jó tulajdonságainkkal, tehetségünkkel, melyeknek fejlesztése során nemcsak önmagunkra fogunk rálátni,