Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

A következőkben három élethelyzetet sorolnék fel, és kíváncsi vagyok ki hogyan oldaná meg őket. Vegyük afféle szerepjátéknak.

1. Egy tanyán élsz a családoddal. A házastársad mellett még van két lányod és egy kisfiad.. Földműveléssel és állattartással foglalkoztok, ebből látod el a családodat; azon kevés pénzből amit a piacon szereztek veszítek a szerszámokat, benzint a kocsiba... stb.

Hiszem, hogy minden ember lelkében ott van a tudás, hogy miért, mi célból született le erre a világra.
Mégis, egész életünkben szüntelenül, megállás nélkül keressük a miérteket.
Válaszokat keresünk a miértekre.
Miután megszületünk, ebben a világban nagyon nehezen tudjuk felidézni milyen életet is választottunk érkezésünk előtt magunknak, és főleg: miért?
Szerencsések azok az emberek, akik pontosan tudják mi végre születtek meg, mi a teendőjük, milyen irányba kell elindulniuk az életben ahhoz, hogy küldetésüket,feladataikat teljesítsék Sorsuk által.

- Mi célunk van ezen a világon?

Olvasgatom itt a hozzászólásokat. Imitt-amott vita kerekedik. Nincs is ezzel baj. Aztán kialakulnak klikkek, egymással levelezünk, Skype-olunk priviben. Aztán vannak a személyes, blogon kívüli barátok. Az "ezós" ismerősök. Foglalkoztatott már a téma egy ideje, de csak most érzem, nyitok egy blogot. Mi indított el? Barátnőm anyagi bajban van, ismer technikákat. Mondom finoman mi lehet a megoldás, mire ő egyre csak hárít. Idáig abban ringattam magam, nem függök mások véleményétől, most azon kapom magam, félek. Mi lesz, ha megbántom?

Miért van bennem az az érzés, hogy nem vagyok méltó egy emberhez?
Létezik egyáltalán ilyen állapot, hogy nem vagyok méltó bármihez is, vagy csak az egóm szórakozik velem?
Segítség! :S
Ahogy megfogan bennem ez az érzés, jön vele a többi is: a magány, a megnemértettség, az elnemismertség, az összes rossz. Ezt csak az egóm csinálja, ugye? De akkor hogy kéne megszabadulnom tőle?

Bocsi a panaszkodásért...

Vlagyimir Megre - Oroszország Zengő Cédrusai

Sorozat

1. könyv Anasztázia
2. könyv A Zengő Cédrusok
3. könyv A Szeretet Tere
4. könyv A Teremtés
5. könyv Kik vagyunk?
6. könyv A Család Könyve
7. könyv Az Élet Energiája
8. könyv Az Új Civilizáció

1. könyv ismertető - Anasztázia

Este 9-re értem a szállásomra, amit még Magyarországon foglaltam az interneten. Összesen 4 éjszakát, így tulajdonképpen volt 3 napom, hogy a kijelentkezésig otthont találjak magamnak. De nem akarok ennyire előreszaladni, hiszen még csak most értem a szigetre és enni- innivalót kell szereznem, meg aztán szeretnék időben rendben haladni.

Néz rám az Isten

Most itt van,
Néz rám az Isten.
Szemében vér a könny
S vad vihar.
Hallja, de nem
Hiszi imám, hisz
Tudja hamis hang
Szívemben a hit.
Szemem arcomba forr,
S pillám bőrömbe ég
Szégyen perzsel.
Lelkem sötét,
Nem világlik benne
Halk szavam.
Most itt van,
Néz rám az Isten.

Nem tudom, esett-e már erről szó, engem egy folyton visszatérő probléma aggaszt.
Ahogyan az életesemények és a helyszínek változnak az életemben, úgy cserélődnek körülöttem a személyek. Csupán 1-2 ember marad, akit valóban barátnak nevezhetek.
Általában jó a viszonyom mindenkivel, nem szeretem sem a haragot, sem az ellenségeskedést. Mégis újra és újra előfordul, hogy "elveszítek" valakit.

Bármi történik velem, illetve a külsö világomban, ha nem tetszik akkor azt tudatositom magamban, hogy ez is belölem indul ki. Nekem sok idöbe telt, mire teljesen ráálltam arra, hogy belülröl változtatok magamon, és akkor változik ami kivülröl megnyilvánul. Van aki ezt szintén gyakorolja és müködik?

smallhabos.jpg

A minap történt, hogy a munkahelyemhez közeli kicsinyke, de nagyon kedves pékségben jártam.
Volt egy specialitásuk, egy könnyű rumos-diós süti. Megkóstoltam, nagyon ízlett és elhatároztam, viszek belőle, közelgő családi összejövetelünkre.
Fogtam hát, a fém sütisdobozkám, gondoltam abba kérem a süteményt, mert így nem törik