Este 9-re értem a szállásomra, amit még Magyarországon foglaltam az interneten. Összesen 4 éjszakát, így tulajdonképpen volt 3 napom, hogy a kijelentkezésig otthont találjak magamnak. De nem akarok ennyire előreszaladni, hiszen még csak most értem a szigetre és enni- innivalót kell szereznem, meg aztán szeretnék időben rendben haladni.

Érdekes volt, hogy az első boltba, ami szembejött, bementem és szinte fel akartam vásárolni mindent. Mintha nem ettem volna hetekig és előreláthatóan nem is fogok egy jó darabig és örülhetek, hogy egyáltalán találtam egy boltot. Aztán rájöttem később, hogy ezen a pici településen is összesen 4 élelmiszerbolt működik és én a legdrágábba futottam bele.

Egyszerűen féltem.

Egy számomra ismeretlen, idegen helyen, ismeretlen szokások, ismeretlen emberek között, akiknek nem beszélem a nyelvét, mi lesz velem??? Éreztem, hogy a félelem beszűkít, összehúz és az addigi könnyedséget, gördülékenységet a görcs és a szögletesség váltja fel.

És újra akartam.

Ekkor vettem észre, hogy erre a nap folyamán nem volt szükség. Egyszerűen csak voltak, megtörténtek a dolgok onnan nagyon melyről, most meg a felszíni akaratommal próbálok a világra hatni.

Milyen felesleges próbálkozás!!!