Nos írásomat egy dolog ihlette meg, 2 nagyon kedves hölgy kopogott be kb 1 órája a lakásba, és érdeklődtek, hogy hiszek-e Istenben. Természetesen igennel válaszoltam hiszen én tényleg hiszek benne, és elindult egy beszélgetés ami nagyon elgondolkodtatott. Ők nem reklámoztak, hirdettek hanem elővették a Bibliát és egy egy gondolathoz idéztek belőle. A lényeg hogy figyelmeztetik az embereket hogy nagy változás jön, vége lesz a "Sátán" bajkeverésének, és aki tényleg hisz Istenben próbáljon meg az ő törvényei szerint élni.

ezt a wikipédiában találtam az isten címszó alatt az ateizmus résznél:

" 1. * Nagy lélektani vonzerő:
o A lélek örök életét ígérve megoldást kínál a haláltól való félelemre
o Biztonságérzetet ad az e világi cselekedetek igazságos másvilági jutalmát és büntetését előrevetítve
o Támaszt nyújt saját fogyatékosságaink miatti aggályainkkal kapcsolatban, placeboként működve
* Önmaga terjesztésére biztat
2. Nagy másolási pontosság:
* Dogmatikus

Szepes Mária az ezoterika nagyasszonya.
Tömérdek ismerettel, és a tudással szembeni olyan alázattal, ami, csak a legnagyobbaknak adatik meg. Mint ahogy a sugárzó, érdek nélküli szeretet is csak a kiválasztottak jussa. Ezek birtokában válik korunk fénykibocsátó üstökösévé, aki vajúdó mindennapjaink kétségbeesett egére fest egy követhető irányt.

Vegyük végig, hogy a különböző létállapotok és élet-megoldások milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak a lélek számára.

Pl. itt van néhány:

- Alárendelni magunkat egy felsőbb akaratnak és összeolvadni vele, ezáltal akár szeretetnek élni?

- Esetleg megmaradni önállónak, de "szimbiózisban" élni a Felsőbbel?

- Elkülönülni és a saját fejünk után menni semlegesen (pl. művészként vagy tudósként tölteni az időt)?

- Hatalmat szerezni magunknak és azt felhasználva az emberek szolgálatába állni?